Budapest, 1974. (12. évfolyam)

3. szám március - Fekete Gábor: A Várkerület — ma

Fővárosi őrjárat XXII. Fekete Gábor A Várkerület — ma A Szentháromság-szobor A Halászbástya — előtérben a Mátyás-templom tetőzete Ahhoz képest, hogy terjedelmével igazán nem hivalkodhat az I. kerület — három négyzetkilométere a budapesti közigazgatási egységek utolsó helyeinek egyikére rangsorolja —, sokallni is lehetne felosztását „tájegységekre". Pedig a Várnegyed, a Naphegy, a Víziváros, a Krisztinaváros, a Tabán valóban mindmegannyi önálló városrész, egymástól merőben különböző jellegzetességekkel. Az is vitathatatlan, hogy a kerület hírneve, látványa, mindent elsöprő idegenforgalma egy csapásra képes feledtetni az arányt: negyvenhatezer lakosával az utolsó előtti helyre szorul a fővárosi kerületek között, a demográfiai tabellán épp csak hogy megelőzi a XXII. kerületet. E „mini" népesség és terület — terjeszkedési lehetőség híján és műemlekvédelmi megkötöttségek miatt — aligha növekszik különösebb mértékben. Az első kerületnek alig-alig maradtak peremkerületi méretű, vertikális vagy horizontális beépítésre alkalmas tartalékterületei, fehér foltjai, következésképpen sohasem lesz belőle mammutkerület, „város szíve", ipari negyed; múltja különben sem engedi be határai közé az élettér után tapogatózó urbanizációs csápokat. Megmarad, mint a főváros ékszerdoboza. * Az I. kerület népességének alig 10 százaléka, mindössze négyezer ember él a Várnegyedben, mégis a palota és környéke az egész lakóterület uralkodó eleme. Ezt fejezik ki pestiek, budaiak is, amikor „Várkerületéről beszélnek; végtére is ehhez a környékhez fűződnek az állami történelem, az iroda-A Szentháromság tér — háttérben a Krisztinaváros