Budapest, 1973. (11. évfolyam)

12. szám december - Dávid Katalin: Emlékezés Kondor Bélára

tásához. És a visszaemlékezésekhez tartoznak azok az apróbb adalékok is, amelyek az akkor készült művekhez kapcsolódnak. Csak egyet most ezek közül. Egy alkalommal megkért, hogy üljek modellt egy nagyobb méretű vásznához. Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy a legritkább esetben festett engem, tulajdonképpen csak mozdulatokat rögzített rólam a képre. igy nőttek sokszor szárnyaim és lettem angyal, amely ítélkezik, vagy hírt hoz, máskor csodálatos vagy félelmetes szerkezetek vesznek körül. Mindig mulattatta, hogy mennyire nem értek ezekhez a gépekhez, de a képeken azért illendően hozzáértő arcot kölcsönzött nekem. Majd egyszer bizonyosan írok ezekről a képekről is részletesen ... Viszszatérve az említett vászonhoz: volt egy nagyszélű fekete kalapom, megkért, hogy abban üljek a képhez. Kezemben, térdemre állítva, egy cserép virágot kellett tartanom. Nem árulta el, hogy mit fest, és kérte, ne is nézzem meg a képet, amíg el nem készül. Utólag arra gondoltam, talán tartott attól, hogy ezt mégiscsak túlzásnak találom: egyszóval a CSOKONAIT festette ekkor. A kész kompozíción egy angyalt tartok a kezemben, de a cserép virág is megjelenik a képen, a lábaim elé tette a földre. Sújtásos mellényt kapott az alak, arcát kissé összetörte és ráírta a vászon felső sarkára a költő nevét. De figyeljék meg a festményt: elfelejtkezett a női modellről és így csak az alak felső testét alakította át a téma szerint, a szoknya, a női láb a modellé maradt. Jóval később, több évvel ezután megkérdeztem tőle, hogy miért nem fejezi be, miért nem alakítja teljes Csokonaivá az alakot. „Befejeztem — mondta —, de különben is adjunk módot a művészettörténészeknek arra, hogy gondolkozzanak, mit is akartam tulajdonképpen kifejezni ezzel a kétnemű manusszal." Sokszor szólt a telefon, hogy valamit elmondjon vagy esetleg kérdezzen egy^ készülő képével kapcsolatban. így hívott fel egy alkalommal, mondjam meg, ki és hogyan alapította a római Santa Maria Maggiore templomot. Elmondtam Liberius pápa álmát, amelyben a Madonna megkérte, állítson templomot ott, ahol másnap — augusztus volt akkor — Rómában havat lát. És reggel csodálatos módon hó borította a Viminale dombját. A pápa belerajzolta a hóba a [felépítendő templom alapjait. A festmény elkészült, egyik remekműve az oeuvre-nek. Ráírva a címe: LIBERIUS, aki pásztorbotjával, díszes ornátusban, angyalokkal körülvéve rajzolja, alakítja formáját a templomnak. Az emlékkiállítást rendezve, Szárnyas farkas