Budapest, 1973. (11. évfolyam)
2. szám február - Tanácsa elnöke: Az általános tervek jelentősége
hirtelen emelkedett: iooooo-ről 300000-re. A mai városmag akkor született meg. A városközpontban a XIX. század alacsony épületeit fölváltották a sokszintes épületek, a város szélein pedig új területeket parcelláztak, egyszintes házak építésére. Szerencsétlenségünkre ebben az időben a város tervszerűtlenül fejlődött, a bérlakás-építés a magánérdek befolyása alatt állt, s ez a folyamat kiterjedt telekspekulációt vont maga után. A város mindennemű terv nélkül terjeszkedett, s mivel a folyók az észak és nyugat felé történő fejlődésnek útját állták, a terjeszkedés keleti és délkeleti irányban történt, a regionális utak mentén. Ily módon terjedelmes, zavaros, kommunálisan ellátatlan külvárosok keletkeztek, amelyek természetellenesen eltávolodtak a régi városmagtól. A két háború közötti időszakban új általános tervet készítettek egy olyan nemzetközi pályázat alapján, amelyre külföldi építészeket hívtak meg. Az új terv fontos általános elképzeléseket tartalmazott a forgalomra, a sűrűségtől függő városi zónák meghatározására, a középületekkel beépített városközpontokra, a parkokra és a városi zöldterületekre, a kiránduló területekre és más hasonlókra vonatkozóan. Sajnálatos módon a megvalósulás során ez a terv is jelentős változásokon ment keresztül, részben a telekkisajátítással kapcsolatos problémák, részben az akkori általános politikai és gazdasági helyzet következtében. A második világháború után és az újjáépítés időszakában, az új társadalmi-politikai feltételek közepette kidolgozott, az ország iparosítására és gazdasági fejlesztésére irányuló nagy horderejű tervek világosan meghatározott célokat tűztek ki és széles perspektívát nyitottak a szocialista Jugoszlávia fővárosának átfogó, tervezett fejlesztésére. Ennek megfelelően már 1945 végére megtörténtek az előkészületek és a kezdeti lépések Belgrád új általános tervének kidolgozására. Belgrád Altalános Tervét 1950-ben fejezték be és foeadták el. Amikor az általános tervet készítették, Belgrádnak hozzávetőlegesen 300 000 lakója volt. Zemun teljesen különálló város volt, területileg is teljesen elválva Belgrádtól, bár adminisztratíve egyik részeként tekintették. A Belgrád kivételesen szép fekvése révén kínálkozó előnyök kihasználatlanok maradtak. Jóllehet két igen nagy és szép folyó között helyezkedett el, történelmi s más okok következtében a város elvesztette kapcsolatát folyópartjaival, s középkori eredetű belső magjától, a Kalemegdan erődtől délkeleti irányban fejlődött. Egy gazdasági és demográfiai tanulmány a népesség növekedésének 300 ooo-ről 1 000 ooo-ra történő növekedésével számolt. Az 1950-es általános terv szerint a legnagyobb építkezés a Száva folyó bal partján fekvő új területen kezdődött, a Belgrád és Zemun közötti mocsaras területen. Az általános terv szerint Zemun, Új-Belgrád és a régi Belgrád összeolvad, folyamatos városi egységet képez, a városi zónák elve alapján szervezve, amit egységes közlekedési hálózat köt össze. Üj-Belgrádnak központi szerepet szántak: oda tervezték a mintegy 250 000 lakosra szánt lakáson kívül a főváros legjelentősebb középületeinek egy jelentékeny hányadát is. Az általános terv szerint a Száva folyónak a legfontosabb tényezőt kellett képviselnie a város karakterének kialakításában. Megteremtődhetett a szoros kapcsolat a város és a folyó partjai között. Belgrád régi részén, amely a Száva folyó jobb partján feküdt, nagy munkálatokat terveztek az új épités, renoválás és a rekonstrukció érdekében, hiszen ez a ré"z nagysága miatt is domináns és történelmi okok következtében a város magja volt. Belgrád e terv alapján fejlődik már mintegy 20 éve. Ügy gondolom, a leghasznosabb az lenne, ha szemügyre vennénk, milyen tapasztalatokat nyertünk e fejlődés során. Ma úgy látjuk, hogy azok a módszerek, amelyekkel a terv készült, közelebb állanak az intuitív módszerekhez, mint a tudományos alapon történő tervezéshez. E terv értéke abban a tényben rejlik, hogy a megfelelő „történelmi pillanatban" ambiciózus célokat tűzött ki. Bár e célokat nem teljes mértékben valósították meg, a kezdet e tervnek köszönhető. A célok megvalósítását tulajdonképpen csak elhalasztották, azaz kivitelezésük határidejét kitolták a következő tervezési időszakra. (Pl.: Űj-Belgrád az építés stádiumában van, az autópálya már megépült, és előkészületeket tettek a folyópartok átépítésére.) Az 1950-es általános terv így Belgrád jelenlegi fejlődésében nagy szerepet játszott. Belgrádnak mai teljes területén, az 1971-es népszámlálás szerint, 1 210000 lakosa van, míg azon a területen, amelyre az 1950-es általános terv kiterjed, ma már 800 000 lakos él. A lakosok száma évente átlag 25 ezerrel nő. Ez a népesedési folyamat egyaránt tartalmaz pozitív és negatív tényezőket. A legnegatívabb kísérőjelenség, amelyet hangsúlyozni kell: képzetlen munkaerő özönlik Belgrádba és ez a népesség demográfiai és minőségi szerkezetében káros változást eredményez. Más krónikus problémák is keletkeznek. E problémák megoldása érdekében a pénzügyi erőforrásokból nagy összegeket kell beruházásokra fordítani. A meglevő tömegközlekedés, a csatornázási rendszer, az útépítés és a lakásállomány — holott állandóan növekszik — nem elegendő a növekvő népesség szükségleteinek kielégítésére. Az improduktív beruházási szférákba befektetett összegek csökkentik a termelés fejlesztésére szánt erőforrásokat, ez viszont megnehezíti a gazdaság jelenlegi struktúrájának megváltoztatását. A lakótér hiánya és a nagy népesség-beáramlás következtében a lakásépítés elsősorban a város külső területeire és az új-belgrádi területre irányult. Új-Belgrád épületei révén Belgrád Zemunnal területi egységet képez, és ez nagyjából megoldotta a központok excentrikus elhelyezkedéséből eredő problémákat. A városi központokra szánt tér kiterjedt, míg az új ipari és közszolgáltatási célra szánt termelési zónák a város szegélyén jöttek létre, az általános terv által kijelölt területeken. Azok a közlekedési eszközök, amelyeket az általános terv regionális fontosságúnak minősített, részben már elkészültek, vagy építésük most van 7