Budapest, 1973. (11. évfolyam)

1. szám január - Ivan Panev, Szófia Város Népi Tanácsa vb-elnöke: Szófia perspektivikus fejlődése

Ivan Panev, Szófia Város Népi Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke Szófia perspektivikus fejlődése és a zöldterületek Szófia sok évszázados létezése, történelmi múltja, fejlődése és telepí­tési struktúrája, valamint a virágzását és hanyatlását jelző, a társadalmi­gazdasági átalakulás különböző sza­kaszaiban elszenvedett modifikáció sokoldalú és elmélyült tanulmányo­zásra készteti városunk vezetőit. A török rabság alól való felszaba­dulás a várost teljes elmaradottságban, elhanyagolt állapotban találta, kb. 18 ezer lakossal. Az első városépítési és városrendezési intézkedésekre rögtön a felszabadulás után sor került. 1879-1881 között dolgozták ki az első teljes utcaszabályozási tervet. A terv nem ölelte fel a jövőbeni terjeszkedéshez szükséges területeket, ezért az 1888 1917 közötti időszak alatt többször át­dolgozásra került. A város majdnem valamennyi irányban újonnan terve­zett városrészekkel bővült. Az 1934-ben Szófia kiépítéséről hozott törvényrendelet értelmében a szófiai Városháza megbízást kapott az első általános városrendezési terv kidolgozására. A terv 1938-ra elké­szült. A terv igen sok hibája és hiányos­sága miatt — főleg az egyes helyi adottságok figyelmen kívül hagyása és a rossz gazdasági megalapozottság miatt — nem került kivitelezésre. Szófia rendkívül gyors fejlődése 1944. szeptember 9-e, a népi hatalom megteremtése után következett be. Az ország társadalmi-gazdasági és politikai életében végbement gyöke­res változások újabb és sokkal bonyo­*Az európai fővárosok vezetőinek budapesti találkozójára a résztvevők előadásokat készí­tettek. Ügy gondoljuk, szolgálatot teszünk olvasóinknak, ha az előadások szövegét — azok terjedelmétől függően kisebb-nagyobb rövidítéssel — folyamatosan közreadjuk. lultabb feladatokat róttak a fővárosra. Már 1945-ben sor került az új általá­nos városépítési terv kidolgozására. E tervvel leraktuk a főváros szocialista építésének alapjait. Első ízben merült fel az a kérdés, hogyan lehet meg­szüntetni a különbséget az aránylag jól kiépített és közművesített központi városrész és az elmaradott külterü­letek között. Az említett terv — pozitív vonásai és egy sor helyes feltevése ellenére —, nem oldotta meg a város főbb problé­máit, mint például a lakosság növe­kedésének és a növekedés tempójá­nak kérdését, a város ipari fejlődésé­nek sajátosságaival és méreteivel kap­csolatos kérdéseket stb. Ezek és kiváltképpen a belváros egyéb meg­oldatlan problémái szükségessé tették egy újabb általános terv kidolgozását. Erre 1956-ban került sor. A terv 1961-ben készült el és ugyanabban az évben törvényerőre emelkedett. Ám ezt a tervet is túlhaladta a fej­lődés. Az élet valamennyi területén bekövetkezett rendkívül dinamikus fejlődés, a műszaki forradalom ered­ményei mind hozzájárultak ahhoz, hogy a jóváhagyott tervet fő mutatói­ban már 1970-ben teljesítettük. E folyamatok főleg a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottsága történelmi jelentőségű Áprilisi Plé­numa után bontakoztak ki a társa­dalmi, gazdasági és kulturális élet valamennyi szférájában. Ez megte­remtette az előfeltételeket Szófia új városfejlesztési tervének kidolgozásá­hoz; szem előtt tartva elsősorban a városépítési eszme, a tervezés, a kor­szerű szocialista társadalom követel­ményei terén végbement minőségileg új változásokat. Országos viszonylatban Szófia az ország urbanizációs fő tengelyrend­szerében a csomópont szerepét tölti be. Az utóbbi 25 év alatti növekedése és fejlődése révén az ország legna­gyobb gazdasági, tudományos, politi­kai, kulturális és adminisztrációs köz­pontjává vált. A társadalmi alapok koncentrációja és a szakképzett mun­kaerő megteremtették a feltételeket a termelőerők ágazatok szerinti, har­monikus megszervezéséhez. Az anyagi termelés ágazati fejlődé­sének rendkívül gyors tempója, a műszaki-tudományos potencia kon­centrációja, a város adminisztrációs és politikai funkcióinak a fejlődése nemcsak a lakosság megnövekedését eredményezte az 1946 —1965-ig el­telt időszak alatt, hanem a város terü­letének óriási megnövekedését is. Ezzel egyidejűleg egy sor problé­ma merült fel, amelyekre megoldást kellett találnunk. Ilyenek pl.: a lakás­probléma, hírközlési-közlekedési kér­dések, a közellátás rendszerének tö­kéletesítése és továbbfejlesztése, az életkörnyezet, a levegő-, víz- és talaj­szennyeződés kérdései stb. A Fővárosi Tanács mellett kü­lönálló igazgatóságot (GENPLAN) hoztunk létre. A városépítési, az álta­lános hírközlési és közlekedési tervek felölelik Szófia és a hozzátartozó körzetek teljes fejlesztési koncepció­ját, a 2000. évig előrevetítve. Kiváló szakemberek és intézetek széles körű bevonásával sokoldalúan tanulmányoztuk az alábbi kérdéseket: — migrációs folyamatok Szófiá­nak az országgal, a nyugati gazdasági körzetekkel, leginkább a Szófia — Pernik alkörzettel való funkcionális és gazdasági kapcsolataiban; — a szociális-gazdasági fejlődés irányzatai; e tekintetben rendkívül hasznos munkát végzett a Bolgár Tu­dományos Akadémia azzal, hogy szemléltető vázlatot készített az al­körzetek termelőerőinek megoszlásá­ról, az 1990-es évekre vonatkoztatva; — az alkörzet települési rendszeré­nek fejlődési tendenciája; — Szófia fejlődését ösztönző és korlátozó tényezők komplexusa; — Szófia és a szófiai völgykatlan­síkság sajátos műszaki-telepítési és területi-funkcionális tanulmányozása. E vizsgálatok szerint Szófia nagy te­rületekre hat igen intenzíven; s fő mutatóiban Európa legjobban ren­dezett városai közé sorolható. Részletesen elemezték a lakosság és az urbanizáció, a parkosítási rendszer, a zónásítás és struktúraképzés, a vá­rosterület határai, a társadalmi köz­pontok, a zöldhálózat, a környezet­viszonyok stb. problémáit. Kidolgoztak az építkezésekre vo­natkozó több fontos térbeli-terjedelmi alapelvet is, amelyek a terjedelmi ak­centust hangsúlyozzák, mind a köz­ponti rendszer elemeiben, mind a pa­noráma értékelésében; a természetes környezettel való összhang érdekében a Vitosa hegy felé terjeszkedő épüle­tek emeletszámának csökkentését ha­tározták el. Az elképzeléseket az alábbiak jel­lemzik: a nagyiparnak (országos) a lakókörzeteken kívül való elhelyezése és az ártalmatlan iparágaknak a fel­épült lakóházak közelében való fejlesz­tése; a fontos funkcionális kapcsola­tok függvényében területileg kijelölt, profilírozott tudományos központok létrehozása; a felsőoktatás és a vele 5 Hz európai fővárosok vezetűinek tallózója, Budapest 1972

Next

/
Thumbnails
Contents