Budapest, 1973. (11. évfolyam)

11. szám november - Szépvölgyi Zoltán: Újabb negyedszázad elé

ÚJABB NEGYEDSZÄZAD ELÉ írta: SZÉPVÖLGYI ZOLTÁN, a Fővárosi Tanács elnöke SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT évezredes városrészek, Pest, Buda és Óbuda egyesülésével teremtődött meg a lehetősége annak, hogy az ország fővárosa, Budapest igazi nagyvárossá, napjainkra pedig világvárossá fejlődjék. Ez a fejlődés különösen a felszabadulás után és azon belül az ellenforradalmat követő időszakban volt a legdinamikusabb, amióta pártunk és kormányunk megkülönböztetett figyelmet és igen nagy anyagi eszközöket fordít a főváros fejlesztésére, meglevő gondjaink megoldására, az itt élő emberek életkörülményeinek javítására. Az egyesítés százéves évfordulóját az esemény jelentőségéhez méltó és sok vonatkozásban az egész országra is kiterjedő gazdag program keretében ünnepeljük, melyben visszatekintünk a város életében fontos állomásokra, a fejlődés lépcsőfokaira, a harcos elődökre. Az ünnepi programban természetesen szó van és lesz a jövőről is, arról, hogy milyen lesz városunk az ezredforduló táján, mennyiben lesz teljesebb, szebb és gazdagabb a városlakók élete, és hogyan törekszünk meglevő és egyre gyarapodó anyagi és szellemi javainkat mindezek érdekében hasznosítani. A főváros fejlesztése előrelátóan a kormány által jóváhagyott, hosszú távra szóló általános városrendezési terv alapján történik. Budapest jövőjének tervezéséhez, a távlati szükségletek meghatározásához ismerni kell a lakosság számának várható alakulását. Demográfiai becslések szerint az ezredfordulóra Budapest lakosainak száma 2 250 000 körül alakul. A fővárosban élő önálló családegységek száma ez idő alatt több, mint százezerrel növekszik. Ezek a számok adják többek között a lakásépítéssel, a szociális ellátással, a szolgáltatással kapcsolatos tervezés alapját. Budapesten — az elmúlt tíz év erőfeszítései ellenére is — ma az egyik legnagyobb társadalompolitikai probléma a nagyméretű lakáshiány. Ezért a jövő tárgyalásakor egyik legfontosabb kérdés az, hogy mennyi idő alatt számolható fel a lakáshiány, hogyan fog bővülni a lakásállomány. A nagyobb ütemű lakásépítkezés kezdetét 1960-tól számíthatjuk. 1960—70 között csaknem 120 000 lakás épült Budapesten, és leszámítva az igen mérsékelt ütemű bontásokat, ez több mint százezres lakásszaporulatot jelentett. A most folyó IV. ötéves tervidőszakban tanácsi erőből minimálisan 47 000, az előző ötéves tervidőszaknál 90%-kal több, egyéb állami és magánerőből mintegy 33 000, összesen tehát 80 000 lakás építésével számolunk. Ez nem jelent tiszta lakásszaporulatot, hiszen a lakásépítés területelőkészítése, városrendezési okok, életveszély és szociális szempontok miatt kb. 22 000 lakást kell lebontani. Az elkövetkező időszakban a mennyiségi és minőségi igényeknek megfelelően fokozódni fog a lakásépítés. Még korszerűbb, nagyobb lakások épülnek, és a távlati célkitűzés az, hogy budapesti átlagban minden személynek önálló szobája legyen. A mennyiségi és minőségi lakásigény a gyakorlatban jelenleg is párhuzamosan jelentkezik. A helyzet ismeretében átmenetileg mégis a mennyiségi igény kielégítését kell bizonyos mértékig előtérbe helyezni. Számításaink szerint a mennyiségi lakáshiány az 1980-as évek elején szűnik meg, és ezt követően kerülhet nagyobb mértékben a minőségi igény kielégítése előtérbe. KÖZEL 300—330 000 LAKÁS ÉPÜL 1971 ÉS 1985 KÖZÖTT, ami azt jelenti, hogy a város lakosságának kb. fele költözik új lakásba. Feltehetően hasonló ütemben fogunk lakást építeni az ezt követő időszakban is. Számítások szerint az 1975-öt követő kb. 20 év alatt legalább 130 000 lakást kell lebontani. A lakásépítés döntő többsége az állami iakásépítés keretében, koncentráltan fog megvalósulni, de gondoskodni kell arról is, hogy lehetőleg minden család a neki megfelelő lakóhelyi körzetben élhessen. A lakótelepek építésével egyidejűleg megépülnek mindazon kapcsolódó létesítmények is, amelyek a lakótelepek rendeltetésszerű használatához és a lakosság ellátásához szükségesek. Az ilyen nagymértékű lakásépítés előkészítése, megszervezése és lebonyolítása rendkívül összetett feladatot jelent. Ez alapvetően két formában valósul meg: új nagylakótelepek épülnek a város külső területein szanálás-mentesen, vagy minimális szanálással, és hozzákezdünk, illetve nagyobb ütemben folytatjuk az elavult városrészek magas szanálással járó rekonstrukcióját, a kerületi központok kialakítását. Szabad, vagy csak szórványosan beépített területeken kb. százezer lakás felépítésével számolunk. Ezek közül a két legnagyobb: Káposztásmegyer, ahol mintegy 30 000, és Békásmegyer, ahol 12 000 lakás elhelyezésére van lehetőség. A szabad területek csökkenése miatt fokozódni fog a városrekonstrukció és az ezzel járó szanálás. Folytatni fogjuk, illetve megkezdjük az elavult városrészek átépítését, rehabilitációját, a kerületi központok rekonstrukcióját. Befejeződik a kelenföldi, zuglói és az újpalotai lakótelep építése, Óbuda átépítése. Folytatjuk a Józsefváros és elkezdjük a Ferencváros 8