Budapest, 1973. (11. évfolyam)

10. szám október - Fekete Gábor: A legnagyobb kerület

Játszótér Mezőgazdasági terület végző kerületi tanulóknak háromnegyed része fizikai munkások gyermeke, épp ezért a Rákosok joggal várják a főváros intenzívebb támogatását! Nemcsak egy második középiskola építésében. A kerület általános iskoláinak minden egyes osztályára átlagosan 45 tanuló jut, pedig számuk most még csak négyezer körül jár. A magas születési arányszám miatt azonban az 1978—79-es tanévre várhatóan a hatezret is fölülmúlja majd a XVII. kerületi iskolások száma. Tantermek építése nélkül akkorraa jelenleg általánossá vált két műszakos tanítással sem lehet majd győzni a munkát. Hasonló gondot okoz az óvodahiány, amely a magasabb helyi népszaporulat miatt itt még fájóbb, mint Budapesten általában. Annak ellenére, hogy minden száz férőhelyre száznegyven gyermeknek szorítanak helyet a kerületi óvodák, évente több száz szülőt kényszerülnek visszautasítani a társadalmi felvételi bizottságok. Ennek ismeretében illeti különleges elismerés a közületekben oly szegény kerület patrónusait, akik valóban erejükön felül igyekeznek segíteni abban, hogy két éven belül négyszáz gyermek elhelyezéséhez elegendő óvodai férőhellyel gyarapodjanak a Rákosok. Az Egyesült Vegyiművek 3 millió, a Hungarocamion 2 millió, a Kislakásépítő Vállalat 400 ezer, az összefogás Tsz 600 ezer forinttal, a MEZŐGÉP pedig 800 ezer forint értékű társadalmi munkával járul hozzá az óvodaépítési programhoz; a kerület másik termelőszövetkezete, a Rákosvölgye egy irodaépületet és a hozzá tartozó 700 négyszögöles telket valóságos értéke feléért bocsátott a tanács rendelkezésére; egyúttal a tsz építőbrigádja óvodává alakíttatja át az épületet; ez éppen egymillió forintos megtakarítást jelent a tanácsnak. A XVII. kerületben végzett őrjárat — legalábbis Budapest egészének fejlődéséhez viszonyítva — most még talán sok lehangoló tapasztalatot hozott. Épp ezért illik ide egy kis ,,happy end". Pontosabban: az épülő kerületközpont. Ahol négy- és tízemeletes házakban többszáz gázfűtéses, csatornázott, hideg-meleg vizes, beépített bútorokkal ellátott családi otthon kap helyet. Ennek jelentőségét a fővárosi belterületek lakosai aligha tudják oly nagyra értékelni, mint a keresztúriak. A falu főutcája helyén végre igazi városrész-központ épül, a toronyházak tövében ABC áruházzal, új, 14 millió forintos szakorvosi rendelőintézettel, szolgáltatóházzal, gyógyszertárral, postaépülettel, vas-műszaki áruházzal. Az üzemek és a tsz-ek az OTP közreműködésével csaknem háromszáz öröklakás építéséhez láttak hozzá. Ezek az új házak is fokozatosan feledtetni fogják a szegényes családi házak nyújtotta látványt. Jövőre megnyitja kapuit az ötvenmillió forintos költséggel épülő autószerviz-kombinát, amely több száz kerületi lakosnak biztosít munkahelyet. Megkezdik végre a Rákospatak medrének rendezését (mert a környékét mindmáig fenyegeti az árvízveszély). Gázfűtéses, két-háromágyas szobák fogadják már 1974-ben a 450 férőhelyes új, modern szociális otthonban a rászoruló öregeket. S még lehetne sorolni azokat az adalékokat, amelyek bizonyítják: Budapest nem feledkezik meg a XVII. kerületről. 11