Budapest, 1973. (11. évfolyam)

10. szám október - Fekete Gábor: A legnagyobb kerület

A Tanácsháza Falusias utcarészlet Mind több „falmelléki" ... Városi nívóra közművesíteni néhány, százszázalékosan falusi települést — nos, ez majdhogynem annyi munkába és pénzbe kerül, mint egy új város építése. Érzik ennek igazságát a kerületben is, amely egyedüliként foglalja el az utolsó helyet a budapesti kerületek között a víz-, gáz-, csatorna-, út- és járdahálózat kilométerátlagában. Ivóvizet fakasztani sohasem volt könnyű dolog a Rákosok környékén; jókora területeken igen gyenge a kutak hozama, ráadásul a talajvíz meglehetősen szennyezett, [gy hát nem egyszerűen komfort kérdése, hanem alapvető közegészségügyi érdek fűződik a vezetékes víz, a „falmelléki" térhódításához. Ennek megfelelően a tanács is tekintélyes kedvezményt nyújt a lakosoknak, hozzájárulva a kommunális ellátás növekvő költségeihez: a kerületi lakosoknak csak 2500 forintot kell fizetniük a hálózati ivóvíz bevezetéséért. Ez lényegesen mérsékeltebb ár, mint bárhol másutt a a fővárosban vagy vidéken. A tempó egyébként örvendetesen gyors: 1966—1970 között harminc kilométernyi vízvezetéket fektettek le, az utóbbi két évben 36 kilométernyit, két és fél ezer családi otthonhoz elegendőt. A kutak kerületében a vízhálózat hossza ma már meghaladja a 200 kilométert s a jelenlegi ütem mellett az ötödik ötéves terv végére e tekintetben befejeződik a XVII. kerület urbanizálása. Éven-10 te 15 kilométernyi csővezeték lefektetésére persze a tanács is csak úgy képes az anyagi fedezetet előteremteni, hogy lemond a járdaépítési programról, arról, hogy 1975-ig újonnan aszfaltozott gyalogjárda húzódjon ezer ház előtt. Igaz, a hajdani négy kilométer helyett ma már nyolcvan kilométer a korszerű járdák hossza, de még ez is elenyészik a kerület út- és utcarengetegében. Halvány előjelei mutatkoznak a fordulatnak az útépítésben. A Ferihegyi út egyes szakaszaira, a Cinkotai útra. a Péceli útra, a Kasztelli utcára az elmúlt két évben aszfaltszőnyeg került. De a 353 kilométernyi hosszú kerületi úthálózatnak még mindig csak a hatodrésze burkolt, s a jelenlegi tempó édeskevés ahhoz, hogy fél évszázadon belül megszűnjenek a földutak. Egy tanteremre negyvenöten A Rákosokról is eltűnt az analfabetizmus, amely a főváros szomszédsága miatt oly szembetűnő volt. De a kulturális felemelkedés még megoldatlan feladatai sem csekélyek. Olyan „apróság", hogy a kerület nagy kiterjedése, megoldatlan közlekedése és a falusi átlagnál is gyengébb közvilágítása a legkevésbé sem vonzza az embereket moziba — ez még csak nem is foglalkoztathatja különösebben a művelődésügy szolgálóit. Annál inkább nyugtalanítja őket az iskolahelyzet. Az általános iskolák nyolcadik osztályát