Budapest, 1973. (11. évfolyam)

9. szám szeptember - Fodor András: Kocsisok, csöngettyűsök

Szemetesek a 30-as évek közepén (a balszélen, bőrkötényben egy lóápoló, középen, bundában a lovászmester — kocsisok társaságában) Egy vasárnapi szabad délután a kocsisok munkásszállásán, a 30-as évek elején (A szerző birtokában levő eredeti felvételek) telep irányába. Emlékszem, egy hajnalban hazatérő részeg úriember a Nádor utcában elegáns mozdulattal nekem ajándékozta cilinderét. De nem sokáig örülhettem a jó pénzzel kecsegtető ajándéknak, mert kocsisom azzal a jelszóval, hogy neki még soha nem volt cilindere, elszedte tőlem. A Lujza utcában 1 pengőt kapott érte. A Belvárosban „gazdagabb" szemetet dobtak ki, többször találtunk hófehér odolos flakonokat, amelyek darabjáért 10—12 fillért adtak. Az egyik Nádor utcai házból rendszeresen a szemétbe került egy csomó képeslap: Színházi Élet, Sicc Úrfi, a Pesti Hírlap vasárnapi melléklete. Mintha előfizető lettem volna, állandóan hozzájutottam a viszonylag tiszta állapotban levő lapokhoz. A mellékes jövedelem járástól függően havi 15—20 pengőt tett ki; erre szükségük is volt a zord időjárásnak kitett, egyébként alacsony jövedelmű embereknek. A mindennapi féldeci, nagyfröccs, gyakran egy-egy jobb reggeli vagy ebéd kitelt belőle. Voltak olyan járások, ahová kezdőnek csak nehezen lehetett bejutni. Ilyen volt például a Rákóczi út —Lenin körút — Wesselényi utca—Rottenbiller utca által határolt terület. Egy ideig ott voltam csöngettyűs. Az akkor még nagy hírnévnek örvendő New York kávéház Miksa utca felőli oldalán hordtuk ki az ott összegyűlt szemetet. Pénzt nem kaptunk, de mindennap ihattunk bőségesen jó forró tejeskávét, és kenyeret, néha péksüteményt kaptunk hozzá. A Miksa utcával szemben volt a híres Hauer cukrászda. Az idős tulajdonos saját maga árulta nyitás előtt a negyedkilós zacskókba porciózott, igen finom és gusztusos süteménytörmeléket. A leeresztett rácson keresztül dugta ki a zacskót és szedte be érte a 10 fillért. A szemetesek ingyen kapták az adagot. A Gizella utcai Globus Konzervgyárban a szemétkihordást az üzemvezető esetenként egy-egy üveg ruszlival honorálta. A szemetesek legnagyobb ünnepüket Újév napján tartották. Erre az alkalomra a kocsisok és a csöngettyűsök saját nevükkel ellátott üdvözlő kártyákat rendeltek, s ezekkel a járásokban az összes házmestert, családiház-tulajdonost felkeresték, akik 20 fillértől 2 pengőig terjedő újévi pénzt adtak, néha italt és süteményt is kínáltak. Némelyik kocsis 40—50 pengőt is összeszedett, ez akkoriban igen szép summának számított! A kocsisok túlnyomó része faluról — főleg a Heves megyei Atkár községből — származott. Voltak közöttük olyanok, akik hihetetlenül nagy lemondások árán, a mellékes jövedelmekre is támaszkodva, kis családi házat építettek; többségük azonban a Mária Valéria-telepen, Pesterzsébeten és a Gyáli út környéki lakásokban lakott rendszerint nagylétszámú családdal. Igénytelenek voltak, újságot, könyvet csak kevesen olvastak, és a politikához sem értettek. Elvétve akadt csak olyan, aki valamely pártnak tagja volt; tudomásom szerint a pártok sem érdeklődtek nagyon e dolgozó réteg iránt. Az igénytelenség részben a hosszú munkaidőből eredt: a fővárosban sehol sem dolgoztak már napi 14—15 órás munkaidővel, csak a fuvartelepen. A szemetesek élete nehéz és kegyetlen volt, szinte egész nap szennyes testtel, szennyes ruhában végezték rendkívül fontos munkájukat. Életmódjuk, életvitelük a lehető legegyszerűbbnek tűnt, és ez nem is lehetett másképp, hiszen a hosszú munkaidő, az észrevehetően lenézett munka, a nagyon alacsony kereset a társadalom perifériájára lökte ezeket az embereket. Hiába voltak a főváros „biztos" fizetésű dolgozói, nem számítottak olyan jó „partinak", mint például avillamosvezetők és a kalauzok. Nagyon szegény parasztlányok közül vagy éppen kocsis családból választhattak maguknak feleséget, s gyermekeik közül a legidősebbek általában szintén a telepre kerültek dolgozni. Ma már a lovaskocsik helyett hatalmas Kuka autókba gyűjtik a szemetet. A mostani „kukások" helyzete sem könnyű, de összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint a múltban volt. Amikor például a lovak egészségi állapotát rendszeresen vizsgálták, de a kocsisokét soha. Fodor András A pesti oldalon használatos, vaslemezekből készült szemeteskocsi Szemét-ürítés a fuvartelepen (Bakos Ágnes reprodukciói) 37