Budapest, 1973. (11. évfolyam)

9. szám szeptember - H. Szűcs Margit: A pesti tőzsde a XIX. században

Források Budapest múltjából II. 1873-1919 1873. november 17-én alakult és kezdte meg tevékenységét az új egyesült fővárosi tanács, amelyik felváltotta a megszűnt pesti, budai és óbudai hatóságokat. De valójábananagy és világvárosi Budapest nem ennek a jogi aktusnak köszönhette a kialakulását; az maga is része volt az ország kapitalista fejlődésének, ami naggyá növesztette a három várost s elsősorban Pestet. Az 1867-ben létrejött dualista magyar államszervezet irányítóinak az akarata, hogy fővárost — Béccsel versenyező székesfővárost — építsenek ki, csak erősítette a gazdasági fejlődés teremtette tendenciákat. A „Források Budapest múltjából" második kötete az új Budapestnek, a kapitalista nagyvárosnak a történetéről ad képet, dokumentumok segítségével. 1873-tól 1919 augusztusáig, a Tanácsköztársaság bukásáig terjedően tárul elénk a főváros politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élete a több mint kétszáz hoszszabb-rövidebb irat, újságcikk vagy statisztikai kimutatás segítségével. A négykötetesre tervezett forrás kiadványnak ezt a II. kötetét H. Kohut Mária szerkesztette. A szerkesztés az első kötetben meghatározott gyakorlatot követi. A nagyobb időrendi egységeken belül (I. 1873 — 19x4, II. 1914— 1918,111. 1918 —1919) tematikus csoportok vannak, ezeken belül időrendben követik egymást az iratok. Az egyes utalások megértését és a nevezetesebb személyek megismerését jegyzetek segítik elő. A kötetet részletes időrendi áttekintés zárja. Ali. kötet tehát Budapest történetének közel ötven évét öleli fel. Az 1848-as forradalom után megindult kapitalista fejlődés során Pestnek sikerült megszereznie a terménykereskedelem majd egészének irányítását, elhódítva Győrtől a gabonakereskedelmet, felülkerekedve a bécsi malomiparon is. Az egyre gyorsabban épülő vasutak az Alföldről, a Felvidékről Péstre futottak össze, innen szállították az ország terményeit Bécsbe vagy a tengeri kikötőkbe. 1867-ben a város a kiépülő miniszteriális kormányzat központja, azaz politikai centrum is lett. Ezzel egyidőben megindult az idegen tőke gyors beáramlása. Az egyesülés időpontjában már végetért az első gründolási láz; válság, majd hosszabb stagnálás váltotta fel — de ez nem változtatott azon a tényen, hogy Budapest, a korábban elsősorban kereskedelmi központ pénzügyi centrummá alakult, sőt később már Bécstől is függetlenedni kívánt. Az 1890 utáni gazdasági fellendülés az ország gyáriparát is Pestre koncentrálta. A gazdasági fejlődés következményképpen új osztályok jelentek meg. A polgárság, kispolgárság csoportjai és a munkásosztály együttesen képviselték az újat, a kapitalista Magyarországot a ,.vidéki Magyarországgal" szemben. Egészében a gyorsan növekvő kapitalista Magyarország története szorosan egybefonódott a város történetével; ez teszi izgalmassá és egyben nehézzé a kor Budapestje történetének megrajzolását. A törvények viszont politikailag szűk keretek közé zárták a fővárost, nem ismerték el megkülönböztetett helyét és szerepét. Új, feltörekvő és erőben gyarapodó osztályai nem kaptak szerepet az országos vagy a helyi politikában. A századfordulót követően zászlót bontó liberális és demokrata reformmozgalmak sem tudtak változtatni ezen. Végülis a forradalmak söpörték el a régi kereteket, s a munkásosztály tett kísérletet a szocialista Budapest megszervezésére. Ebben a korszakban alakult ki Budapest mint építészeti együttes is, ennek városrendezési és építészeti elvei formálták és határozzák meg lényegében a mai várost is. A sajátos budapesti élet és szellem, a kulturális központ is ekkor nőtt fel. A kötet szerkesztői tisztában voltak azzal, milyen nehéz feladat a terjedelem és a műfaj korlátai között mindezt bemutatni. „Kötetünk eleve azzal a tudattal készült — írja a Bevezetés —, hogy Budapest modern tőkés nagyvárossá fejlődésének és dualizmuskori mélyreható társadalmi, gazdasági átalakulásának az ország politikai, gazdasági és kulturális életével szorosan összefonódó történetéből csak ízelítőt nyújthat a város múltja iránt érdeklődőknek." A kötet tematikus szerkezetének megvannak a maga hátrányai és előnyei is. A lakáskérdés pl. előkerül a városi politikánál és a munkásság életkörülményeinél is; az 1907. október 10-i sztrájkról a tudósítás szöveges része a* munkásság mozgalmainál szerepel, a sztrájkolok számáról összeállított statisztika viszont a fővárosi ipar bemutatásánál. Az Operaház meg nyitása nemcsak városépítészeti esemény, hanem kulturális is. Nagyok viszont az előnyök is: a modern nagyváros szerkezeti, intézményes kialakulását könnyen nyomonkövethetjük a „Modern nagyváros szerkezeti, intézményes kialakulása" fejezet segítségével: a város népessége 280 ezerről (1870) 1910-ig 880 ezerrel nőtt; az épületek száma 9351-ről 18 035-re.Meg kell birkózni a városrendezési, köztisztasági feladatokkal, a közlekedés problémáival, meg kell szervezni az urbanizációs szolgáltatásokat (szemételhordás, közművesítés, távközlés, vásárcsarnokok stb.). Az utcák jegyzetben következetesen megadott mai elnevezése pedig lehetővé teszi az olvasó számára, hogy nyomon követhesse a város alakulását, a mai városkeret, városkép formálódását. (Ezt egykét vázlatos térkép még segíthetné.) A város népességének, kereskedelmének, gazdaságának növekedését, fejlődését tömören és sokoldalúan mutatják a statisztikai adatok. A kötetben főleg Thirring Gusztáv „Budapest félszázados fejlődése 1873 — 1923 (Bp. 1925)" munkájából vettek át statisztikai táblázatokat. Talán a fővárosistatisztikaiévkönyvek anyagából gazdagabb válogatást is lehetett volna nyújtani (születés és halandóság, bevándorlás, iskolázottság, gazdasági konjunktúra, pénzügyek, választási eredmények stb.). A népszerű forráskiadványok legérdekesebb dokumentumai mindig azok, amelyek a mindennapi élet apró dolgairól számolnak be, vagy amikor a kortársak a nyilvánosság számára rejtett tényeket, ismeretlen momentumokat tárnak elénk. A Tanácsköztársaság alatti budapesti közéletet ilyen dokumentumok (a Budapesti Forrdalmi Központi Munkás és Katonatanács jegyzőkönyvei) alapján mutatja be a kiadvány. Fontos kérdésekről esik szó a válogatott részletekben. (Budapest védelme, az élelmezés, a termelés megszervezése, a lakáskérdés.) A kerületi munkás- és katonatanácsok üléseinek jegyzőkönyveiből közölt válogatás eddig ismeretlen dokumentumokat ismertet, s megvilágítja a tanácsok munkamódszerét, tanúskodik az ülések légköréről, hangulatáról. A kötet egésze arról tanúskodik, hogy ebben a korszakban a sikerek, a növekedés, a nagy álmok és ezek megvalósulása jellemezte Budapestet. A századfordulótól a forradalmakig szinte töretlenül ível a fejlődés, a háború hozta nehézségek ellenére. Az utolsó dokumentum, amelyik sok szempontból kívülesik a kötet egészén, már jelzi a változást: Mattyasovszky rendőrfőkapitány a közhivatalokat a forradalmak híveinek nyilvántartására szólítja fel (1919. aug. 19.). A Tanácsköztársaság bukásával a politikai fejlődés megtört, a nagy álmok nem valósultak meg, Budapest „bűnös várossá" lett. De ennek bemutatása már a következő, a III. kötet feladata. A történelem és a város kedvelőit a forráskiadványban az irodalmi alkotásoktól a száraz statisztikáig a legkülönbözőbb fajta dokumentumok tájékoztatják a főváros történetéről. A történész szakember azonban a kötet átlapozása után egyet kell hogy értsen a Bevezetés soraival: <

t

. .. a legjobb válogatás s a rendelkezésünkre állónál sokkal nagyobb terjedelem sem változtathatott volna azon, hogy iratok közlésével nem pótolhatjuk a rohamosan fejlődő főváros gazdaság- és társadalomtörténetét, a sajátosan budapesti jellegű társadalmi rétegeződés tudományos feldolgozását, a főváros politikai harcainak, a városházát uraló érdekcsoportoknak, városvezetés, adminisztráció és fővárosi pártok viszonyának, bonyolult egyensúlyának elemzését". Benda Gyula 35