Budapest, 1973. (11. évfolyam)

9. szám szeptember - H. Szűcs Margit: A pesti tőzsde a XIX. században

A Hild József építette Kereskedelmi Csarnok kidolgozta az alapszabályt. A tőzsde első vezetőségébe a Pesti Kereskedelmi és Iparkamara, a Nagykereskedők Testülete és a Polgári Kereskedők Testülete választott négy-négy tagot. A Lloyd-társulat, a kamara, a testületek, a Kereskedelmi Bank — és ekkor már a tőzsde — vezetői között lényegében ugyanazokat a neveket találjuk: egy kis csoport tartotta kezében a magyar, illetve a pesti kereskedelmi, ipari és banktőkét. A pesti áru- és értéktőzsde ünnepélyes megnyitása 1864. január 18-án zajlott le a Lloyd-társulat helyiségében. Az új tőzsdének is a Társulat adott helyet, kibérelve e célra a Kereskedelmi Épület földszinti nagytermét; emellett évenként megállapított segélypénzt folyósított számára. Az új intézmény és a korábbiak között az a lényeges különbség, hogy míg azok egyes kereskedők magánegyesületei voltak, addig ez a kormány által jóváhagyott alapszabállyal, rendszabályokkal és részletesen kidolgozott szokásjogokkal rendelkezett. Ezek a tőzsde 84 éves fennállása folyamán (1948-ban szűnt meg) sokat változtak, bővültek, de alapjában véve meghatározóak maradtak. A tőzsde szervezete Az 1865-ben jóváhagyott alapszabályok szerint a tőzsde célja: „mindennemű kereskedelmi javaknak, veretlen aranynak és ezüstnek, pénznemeknek s váltóknak, a magyar iparvállalatok által ... kibocsátott részvények és kötvények eladását és vevését, végre zálog-, biztosítási és szállítási üzleteket megkönnyíteni". A belépés „minden férfinemhez tartozó, feddhetetlen jellemű, illedelmes magaviseletű egyén" számára szabad volt, aki „vagyonáról szabadon rendelkezhetik", és évi belépőjegyet váltott. A későbbi szabályzatok szerint a tagság eléréséhez három régebbi tőzsdetag ajánlása kellett. Külön bizottság vonta felelősségre azokat, akik a „kereskedői tisztességet" megsértették. A tőzsdei ügyleteket hites alkuszok közvetítették, akik kötelesek voltak a tőzsdei idő alatt jelen lenni mint hivatalos személyek. A „zugalkuszok, jogositatlan hajhászok" még börtönbüntetést is kaphattak. Az utóbbiak elszaporodása miatt ezt a foglalkozást hamarosan a tőzsdeügynökök jogosításával cserélték fel. Később az alkuszi tevékenység minden tőzsdetag számára szabaddá vált, csak bizonyos óvadék letételétől függött. Az árak és árfolyamok megállapításában, az úgynevezett jegyzésben az alkuszoknak fontos szerepük volt. A tőzsdén kialakult átlagos középárakat az üzletek megkötéséről tett jelentéseik alapján készítette el a bizottmány a tőzsdei nap lezárultával. Ezeket nyomtatott árjegyzőlapokon hozták nyilvánosságra, melyek perdöntő erejűek voltak és bankügyletek alapjául szolgáltak. A tőzsde közleményei a napi sajtóban is megjelentek, elsősorban a Pester Lloydban. A különálló rendszabályokban a tőzsdei választott bíróság létesítéséről ís intézkedtek; ez nagyban megkönynyítette a peres úton sokszor évekig eltartó vitás esetek lezárását. Az ítéletek jogerejűek voltak és törvényes végrehajtást vontak maguk után. Az 1867. évi bizottmányi jelentés már arról számolt be, hogy eljárásának a külföldi cégek is alávetették magukat. A tőzsde igazgatása kezdetben a 18 tagú bizottmány, később a 40 tagból álló tőzsdetanács feladata volt. Az állami ellenőrzést a megalakulás idején a helytartótanácstól kiküldött tőzsdebiztos, a kiegyezés után pedig a kereskedelemügyi miniszter által kinevezett miniszteri biztos gyakorolta. A tőzsdén hosszú ideig a német nyelv járta, hiszen kereskedő polgárságunk jórészt német eredetű volt. Balla Vilmos újságíró, a régi pesti tőzsdei élet „regélője" szerint: „Német világ volt ugyanis a Lloydban. Soha ott egy magyar szót nem lehetett hallani ... az összes nyomtatványok, kötjegyek és kiadványok szövege német volt ... és ami a fődolog: a forgalom német szóval bonyolódott le: ich kauf — ich geb"! sőt ez a szokás tartotta magát legtovább. A nyolcvanas évek elejétől fogva fokozatosan magyarosodott minden, de a veszekadokra semmiképp sem akartak ráfanyalodni." Az 1893-as alapszabályban már kimondták, hogy tőzsdetag csak az lehet, aki a magyar nyelvet ismeri. Az 1865-ben megállapított tőzsdei szokások mind az áru-, mind az értéküzletre kiterjedtek, de az előbbi dominált, azon belül is a gabonaeladás szabályozása. A szokásjogok külön része rendelkezett a gabonahatáridős üzletek kötéséről. Ennek a tőzsdei üzletágnak mindvégig nagy jelentősége volt az ország gazdasági életében. A tőzsde szervezetében az idők folyamán az értéküzleti szokások sza-Viharos hangulat a tőzsdén (1873) Tőzsdei hírek a Pester Lloyd első oldalán ' '"ii MThif^H Az 1858-ban leégett amsterdami régi tőzsdepalota