Budapest, 1973. (11. évfolyam)

9. szám szeptember - H. Szűcs Margit: A pesti tőzsde a XIX. században

Az új Lloyd palota épülete Az Áru- és Értéktőzsde bályozása nyert legtöbb változtatást. A kiegyezés utáni nagyméretű — bár részleges — iparfejlődés, a hatalmas „gründolási láz", mely a részvénytár­saságok hosszú sorát hozta létre, a közlekedés és a hitelélet fellendülése következtében alakult vállalkozások, végül az önálló magyar kormányzat által kibocsátott államkötvények erő­sen megnövelték az értéktőzsde je­lentőségét. A tőzsde tagjainak száma a megala­kulásakor 238, 1868-ban pedig 1 179 volt. Üj tőzsdeépületek Az áru- és értéktőzsde megalaku­lását követő időben tulajdonképpen két gabonatőzsde működött Pesten: a régi Gabonacsarnok és a gabonake­reskedelemre is kiterjesztett új áru­tőzsde. Mindkettő a Kereskedők Épületében (Lloyd-palota) volt, tag­jaik kölcsönösen látogathatták mind­két intézményt, árjegyzéseik azonban lényegesen eltértek egymástól. A meg-megújuló viszálykodások után 1868-ban a gabonacsarnok beolvadt a tőzsdébe, helyisége azonban külön maradt (ez az oka annak, hogy később gyakran használták a gabonacsarnok nevet az árutőzsde helyett). Az egye­sülés feltételei között szerepelt, hogy a kibővült tőzsde helyet kapjon a Lloyd-társulat felépítendő székházá­ban. A Duna-parti épületet végül a Társulat a Tőzsdével közösen építtette fel 1869 és 1872 között (ezért nevez­ték hol Tőzsdének, hol új Lloyd-nak). A Merkur-szoborral díszített palota földszintjén volt az árutőzsde, az elő-és utótőzsde — a reggeli és délutáni — helyisége, a liszttőzsde, továbbá az intézményt a bécsi tőzsdével össze­kötő távirdahivatal. Első emeletén kaptak helyet a titkári és tőzsdebíró­sági irodák, valamint a gyűléstermek. Az épület díszes nagy termét, az ér­téktőzsdét 1873. szeptember 24-én adták át a forgalomnak. A déli, vagy­is a „főbörze" ideje alatt itt egyesült a tőzsde mindkét ága. A tőzsde a nap­nak e szakaszában volt a leglátogatot­tabb, ekkor jelentek meg a. bankok képviselői is, és — mint Balla Vilmos írja — ,,a főtőzsde mindenféle szak­mák találkozóhelyéül szolgált. Keres­kedői szokás volt itt egy félórát eltöl­teni". Az épületben voltak — a régi Lloydhoz hasonlóan — a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara irodái is, alsó szintjén pedig kávéház és vendég­lő működött. (Az Apácai Csere János utca végén, a dunaparti park helyén állt romantikus stílúsú épületet 1940 táján lebontották.) A régi Lloyd-épülethez fűződő utolsó nevezetes esemény volt az első magyar,.tőzsdekrach", az úgynevezett „fekete hétfő", mely a nagyméretű alapítási korszakot és az azzal kapcso­latos tőzsdei konjunktúrát követte. Az áreséseket a kapitalista gazdasági rendszerben ismétlődő válságok egyi­ke okozta, de közvetlenül a bécsi tőzs­de krízise robbantotta ki. A tőzsdén megindult bukások a gazdasági élet minden ágában pangást okoztak. A nyolcvanas években viszont a külföldi tőke fokozódó behatolásával együtt új fellendülés következett. A monopolkapitalizmus kialakulása idején a bankok által nagyszámban — néha még nem is létező vállalatokra — kibocsátott részvények hosszantartó áremelkedést okoztak a budapesti tőzsdén, amit az 1895. évi pénzügyi világválság hatására bekövetkezett „fekete szombat" szakított meg. A magyar kapitalista fejlődés fel­gyorsulását mutatja, hogy az új tőzsde­épület már az 1880-as évek vége felé szűknek bizonyult. A tőzsdetanács elhatározta, hogy egy újabb, immár önálló tőzsdepalotát építtet. 1899 elején megvásárolta a lebontott Új­épület egyik telkét és az 1902. évi köz­gyűlési jelentés már az építkezések megindulásáról számolt be. Az Alpár Ignác tervei alapján felépült Szabad­ság téri palotát, mely nagyszabású, mo­dern tőzsdei forgalomra volt beren­dezve, 1905 októberében adták át rendeltetésének (ma a Magyar Televí­zió székháza). A XX. század elejére a tőzsde klasz­szikus szerepe világszerte megválto­zott. A monopolkapitalizmus kifejlő­désével azelőtt soha nem látott mére­tű tőkekoncentráció jött létre és a nagybankok érdekcsoportjainak kezé­ben koncentrálódott az értékpapírok cseréje is, a tőzsdék forgalmának egy részét egymás között bonyolították le giro és kiiring intézmények formájá­ban. Ezzel együtt mindinkább jellem­zővé vált a már önálló foglalkozássá alakult tőzsdei spekuláció is. A tőzsde ugyanakkor továbbra is a kapitalista gazdasági élet fontos része és mutatója maradt. A kibővült tőzsdei szabályok, szokások, nyelvi kifejezések, az appa­rátus működésének minden kifino­mult mozzanatával együtt a tőzsde történetének új szakaszát jelentik. Árfolyamtáblázat 1848 novemberéből Részvénypapír

Next

/
Thumbnails
Contents