Budapest, 1973. (11. évfolyam)

8. szám augusztus - Bertalan János: Mit és mennyit eszünk?

Bertalan János Mit és mennyit eszünk? Budapesten naponként átlagosan kétmillió kétszázezer ember élelmiszerellátásáról kell gondoskodni. A főváros kétmillió lakosán kívül ugyanis Budapest kosztosai a naponként bejáró dolgozók és a bejáró diákok, a bel­földi és külföldi látogatók, továbbá a főváros kórházaiban ápolt vidéki betegek is. Az évi ellátás nagyságát jellemzik a következő ada­tok: 1972-ben húsból és húskészítmények­ből 12 287, kenyérből 15 167, lisztből 3827, cukorból 5042, burgonyából 10 495, zöldség­félékből 15 245 vagonnal fogyasztottunk. Természetesen számottevő a rizs, a szá­raztészta, a zsír, a vaj, a gyümölcs, a tej, a tojás és a péksütemény fogyasztása is. Rizs­ből 718, száraztésztából 839, zsírfélékből 4275, friss gyümölcsből (dinnyével együtt) 10 220, déligyümölcsből 2168 vagon, tejből 187 millió liter, tojásból 356 millió, péksüte­ményből pedig 573 millió darab volt az évi fogyasztás. A napi átlagos élelmiszerfogyasz­tás mennyisége — élvezeti cikkek (kávé, tea, szeszes italok stb.) nélkül — meghaladta a 340 vagont. Táplálkozási színvonal Kielégítő szintű táplálkozáshoz meghatá­rozott mennyiségű és összetételű fogyasztás szükséges. Ebből következik, hogy a mennyi­ségileg kielégítő táplálkozási szint elérése után a tápanyagok közötti helyes fogyasztási arányok kialakítása kerül előtérbe. Hazánk­ban mennyiségi hiányok még a legalacso­nyabb jövedelemmel rendelkezők táplálko­zásában sincsenek. Táplálkozásunk színvo­nalának további emelése az elfogyasztott élel­miszerek minőségének összetételétől várható. Ennek előfeltételeit életszinvonal-politikánk és fejlődő élelmiszer-gazdaságunk teremti meg. A budapesti lakosság táplálkozási szín­vonala — élettanilag még több szempontból kifogásolható — fejlődő tendenciát mutat és mindjobban megközelíti a táplálkozási nor­matíváknak legjobban megfelelő országokét. A fejlődést jelzi, hogy táplálkozásunk szer­kezete az élettani igényeknek megfelelőbb, a biológiailag értékesebb tápanyagok arányá­nak növelése irányába tolódik el. Élelmiszerfogyasztásunk alakulását egy tábla adataival szemléltetjük. Az adatokból láthatóan az elfogyasztott élelmiszerek összetétele az 1960-tól eltelt 12 év alatt kedvező irányba fejlődött: csökkent a kenyér- és lisztfogyasztás, ugyanakkor meg­nőtt az értékesebb tápértéket képviselő, állati Egy főre jutó évi fogyasztás Megnevezés Mennyiségi egység Átlagos fogyasztás 1972. évi az 1960. évi %-ában Megnevezés Mennyiségi egység 1960-ban 1972-ben 1972. évi az 1960. évi %-ában kg 96,4 76,3 79,1 Péksütemény db 310,0 288,2 93,0 Liszt kg 24,3 19,2 79,0 Száraztészta kg 3,9 4,2 107,6 Rizs kg 3,1 3,6 116,1 Hús és húskészítmények . . . kg 50,0 62,3 124,6 Zsiradékok kg 18,1 21,5 118,5 Tej liter 81,8 94,1 115,0 Sajt kg 1,8 2,9 161,1 db 162,0 179,0 110,5 Cukor kg 24,5 25,4 103,7 kg 67,8 52,6 77,6 Zöldségfélék kg 88,8 76,4 86,0 Hazai friss gyümölcs kg 48,5 51,4 106,0 Déligyümölcs kg 5,0 10,9 218,0 eredetű fehérjékben gazdag termékeké (hús és húskészítmények, tej, sajt, tojás). A liszt-és kenyérfogyasztás csökkenésének mértékét némileg korrigálja a száraztészta, a finom­sütemények és a rizsfogyasztás növekedése. Lisztre átszámítva az összes cereália-fogyasz­tás csökkenése 16,2 százalék. Az egy személy­re jutó hús és húskészítmények fogyasztásán belül a tőkehús aránya változatlan maradt, a sertéshúsnál könnyebb, egészségileg értéke­sebb baromfihúsé azonban jelentősen: két és félszeresére emelkedett (19,4 százalék, szem­ben az i960, évi 9,2 százalékkal). A húsfélék fogyasztása mennyiségileg megközelíti a fej­lett európai országok színvonalát. A zsiradékok csoportján belül az egészségi­leg kívánatosabb vajfogyasztás lényegében az i960, évi szinten maradt, az étolaj-fogyasz­tás azonban több mint két és negyedszerese volt az i960, évinek — az összes zsiradék­fogyasztás 10 százalékát tette ki —, de ez még mindig lényegesen kevesebb a kívánatos aránynál. Tej- és tejtermék-fogyasztásunk hosszú évek stagnálása után elmozdult a holtpontról és kedvező irányt vett. A zöld­ségféle — mélyhűtött áruk és konzervek nél­kül — és a burgonya fogyasztása 1972-ben lényegesen alacsonyabb volt az i960, évinél. E termékek fogyasztása — a termelés mennyi­ségétől függően — évenként változó képet mutat. A burgonyafogyasztás alakulását a kínálaton kívül a táplálkozási szokások és a táplálkozási ritmus megváltozása is jelentősen befolyásolja; holott a burgonya a benne levő fehérje, vitamin és a különféle ásványi anya­gok miatt a korszerű táplálkozás nélkülöz­hetetlen tápanyaga. A gyümölcsfogyasztás emelkedett, és az ellátás az egész 1972. év folyamán egyenletesebb volt, mint 1960-ban. A déligyümölcsök egy főre jutó fogyasztása több mint a kétszeresére nőtt. Az élvezeti cikkek közül az egy budapesti lakosra jutó évi kávéfogyasztás az i960, évi 51,4 dkg-ról 1972-ig 3,5 kg-ra emelkedett. Fehérje- és kalóriafogyasztás A helyes táplálkozás szempontjából rend­kívül lényeges a fehérjefogyasztás, ezen belül a teljesebb biológiai értékű állati eredetű fehérjék fogyasztása. Az állati eredetű fe­hérjék fogyasztásának mutatója a táplálkozás minőségi színvonalának legfőbb jelzője. Az egészségileg kívánatos összes fehérjemennyi­ség — a biológiai igényeknek megfelelően — testsúlykilogrammonként naponta I —1,5 gramm; ennek 50—60 százaléka állati fe­hérje. Budapesten 1972-ben az egy főre szá­mított napi átlagos fehérjefogyasztás 89 gramm volt, ebből az állati eredetű 41 gramm. Ez a mennyiség — a népesség demográfiai és foglalkozási összetételét figyelembe véve — táplálkozás-élettanilag elegendő, össze­tételében azonban még mindig nem felel meg a fejlettebb táplálkozási követelmények­nek. Az állati eredetű fehérjefogyasztásunk 63,4 százaléka származott húsféleségekből 29,2 százaléka pedig tejből és tejtermékekből. A viszonylag alacsony fehérjefogyasztás egyik oka az, hogy kevés a tej- és tejtermék­fogyasztásunk. A fejlett európai országok­ban az összes fogyasztott állati fehérjének 28

Next

/
Thumbnails
Contents