Budapest, 1973. (11. évfolyam)

8. szám augusztus - Szabó Gabriella: Kertek, virágok városa

FORUM A Szakszervezetek Budapesti Tanácsának Elnöksége az elmúlt év végén száz budapesti vállalatnál megvizsgálta körülbelül négyezer — harminc évnél fiatalabb — szakmunkás helyzetét. Kérdőívek és személyes beszélgetések útján elsősorban a munkával, az anyagi és erkölcsi megbecsüléssel, s a továbbképzéssel összefüggő kérdésekre kerestek választ. Szakmunkás fiatalok Pályakezdés, beilleszkedés A vizsgálatba bevont fiatalok háromnegyed része férfi, s csak a negyedrésze nő; a férfiakat foglalkoztató ágazatokban ui. több kérdőívet bocsátottak ki. Iskolai végzettségüket tekintve 82%-uk rendelkezik nyolc általánossal, 17% végzett középiskolában, felsőfokú képzettsége 1%-nak van. Legalacsonyabb a végzettségi színvonal a textil- és bőriparban, ahol a megkérdezettek mindössze 6, illetve 10%-ának van középfokú végzettsége. A vegyiparban és a közlekedésben 28, illetve 24%, tehát az átlagosnál lényegesen magasabb a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya; az átlagosnál jobb a helyzet a ruhaiparban is. A legtöbb fiatalnak problémát okoz a pályakezdés, a munkahelyi beilleszkedés. Csak azoknak könnyebb a helyzetük, akik valamilyen úton-módon már korábban ismerték vállalatukat. Az általános munkahelyi tájékoztató az esetek többségében csak szűk területre korlátozódik. A megkérdezett fiataloknak alig több mint a fele ismerhette meg munkába lépéskor munkahelyi vezetőjét, illetve munkatársait; és csupán 15—20%-uk kapott tájékoztatást a vállalat egészének működéséről, feladatairól, a munkahelyi szokásokról, az érvényesülési lehetőségekről. A fogadtatás a legtöbb helyen kimerül a munkaügyi osztályon nyújtott rövid, felszínes tájékoztatásban. Csak elvétve léteznek olyan munkahelyek, ahol a kezdő fiatalokat barátságosan, szervezetten fogadják, tájékoztatón, gyárlátogatáson vesznek részt, a későbbiek során pedig évente értékelik beilleszkedésük tapasztalatait. (A jó példák a Csepel Fémműből és az Egyesült Izzóból származnak.) A fiatalok beilleszkedésének, fejlődésének folyamatos, tervszerű figyelemmel kísérése azonban ott sem kielégítő, ahol egyáltalán van ilyen tevékenység. Mert a figyelem csupán a munkába lépést követő egy-két évig tart, s csak kevés fiatalra terjed ki. A fiatalok beilleszkedését, fejlődését elősegítő korszerű pszichológiai és szociológiai módszereket sem ismerik széles körben. Még sokat kell tenni az üzemekben az Ifjúsági Törvény ide vonatkozó részének végrehajtásáért. A törvény értelmében ui. a vállalatok illetékes szerveinek öt évig kell figyelemmel kísérniök a pályakezdők fejlődését, problémáit. A felmérés során találkoztak helyes, követendő kezdeményezésekkel is. Néhány vállalatnál a gazdasági és társadalmi szervek vezetői minden évben összehívják a fiatal szakmunkásokat és tájékoztatják őket a szakmai továbbfejlődésük lehetőségeiről. Rendszeresen figyelemmel kísérik a 100% alatt teljesítőket, s kutatják az alacsonyabb teljesítmény okait. Több helyen a szocialista brigádok és az idősebb KISZ-tagok patronálják a kezdő szakmunkásokat (például a Csepeli Szerszámgépgyárban, a Hajtómű- és Felvonógyárban). A vándorlás okai A megkérdezett fiatalok nem egészen 60 százaléka dolgozik eredeti munkahelyén, 23% a második, 10% a harmadik, 6% a negyedik, illetve ötödik munkahelyén dolgozik; s egy százalék már ötnél többször változtatott munkahelyet. Az átlagosnál többen cserélték munkahelyüket a vegyiparban és az építőiparban. A legtöbben a textil-ruházati és a bőriparban maradtak meg első munkahelyükön. 1 A munkahelyváltoztatás okait a megkérdezettek 43%-a az anyagiakkal indokolta; körülbelül 20%-a nem megfelelő munkakörülményekre hivatkozott, szakmai, illetve személyi okokra 15, illetve 11%. Ezenkívül sokan hivatkoztak a több műszakra, a továbbképzési lehetőségek hiányára, s arra, hogy nem szakképzettségüknek megfelelő munkakörben foglalkoztatják őket. (Az átlagosnál többen kifogásolták a kedvezőtlen anyagiakat a vegyiparban, a munkakörülményeket a ruhaiparban, a szakmai, illetve személyi okokat a vasiparban.) A megkérdezetteknek körülbelül a fele úgy nyilatkozott, hogy elégedett a körülményeivel, a másik fele viszont csak részben, vagy egyáltalán nincs megelégedve jelenlegi munkahelyével. Figyelmet érdemel, hogy a vasiparban és a közlekedésben dolgozók közül sokan kifogásolják munkahelyi körülményeiket. A bérezés mellett leginkább a munkakörülményektől, a szociális viszonyoktól és a munkahelyi légkörtől függ a fiatalok jó vagy rossz közérzete. Kötődésük a munkahelyhez jórészt azon is múlik, hogy milyen szakmai segítséget kapnak. A megkérdezettek többsége — 53%-a — azt válaszolta, hogy az idősebb munkásoktól kapja a legtöbb segítséget. Utánuk a művezetőt, majd a szocialista brigádvezetőt említik, akiktől még segítséget kapnak. A fiatalok 15%-a viszont semmilyen szakmai útmutatást nem kap. A tapasztalatok szerint az idősebb szakmunkások szívesen foglalkoznak a fiatalokkal, tehát a szakma féltésének problémája szinte fel sem merül. Ugyanakkor arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a szocialista brigádvezetőknek az eddiginél nagyobb szerepet kel! vállalniuk a kezdők szakmai és emberi fejlődésének elősegítésében. A fiatalok munkahelyváltoztatásának az egyik oka az, hogy nincs elég alkalom a vállalaton belüli szervezett munkahelycserére. Holott jó lenne, ha a kezdő szakmunkás az első időszakban több munkahelyet megismerhetne, kitapasztalhatna. Ez nagyobb választási lehetőséget nyújtana a számára, s a munkahelyi vezetők is jobban megítélhetnék: a fiatal szakmunkás képességeinek, személyiségének melyik munkahely felel meg a legjobban. A gazdasági vezetésnek rugalmasabban kellene élnie a vállalaton belüli áthelyezés lehetőségével; ezzel jó néhány kilépést megelőzhetnének. A munka megbecsülése A fiatalok többsége lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint dolgozik. Ott, ahol a feltételek megfelelőek, a fiatalok rövid időn belül beilleszkednek a kollektívába. Igényességüket, ambíciójukat jelzi, hogy kb. 70%-uk résztvesz a munkaverseny-mozgalomban, sokan közülük ifjúsági, illetve szocialista brigádokban dolgoznak. A vizsgált vállalatoknál a fiatal szakmunkások 1971-ben több újítást adtak be, mint előző évben. A fiatalok aktivitását nagymértékben növeli, ha érzik, hogy munkájukat valamilyen formában elismerik. E téren nem valami jók a tapasztalatok. A megkérdezettek mintegy 30%-ának a munkaversenyben elért eredményeit egyáltalán nem méltányolják. Jutalmat kapott 48%, béremelést 18%; az erkölcsi elismerés valamilyen formájában csupán 30%uk részesült. Az adatok tanúsága szerint a vállalatok vezetői nagyon gyéren alkalmazzák az erkölcsi elismerést. Az utóbbi években többször változott a kezdő szakmunkások bérezési rendszere. 1969-ben eltörölték az 5,60 forintos kezdő órabért, 1971-ben megszüntették a gyakorlati időt, az új alapbér besorolási rendszer lehetőséget ad a magasabb kezdőbérekre. A vizsgált vállalatoknál 1971-ben a fiatal szakmunkások órabére 8,8%-kal, átlagkeresete 7,6 %-kal emelkedett 1970-hez képest; átlagos órabérük 1971-ben 10,40 forint, átlagkeresetük pedig havi 2132 forint volt. A budapesti állami iparban ugyanakkor 2562 forint volt a szakmunkások átlagkeresete; ez 20%-kal több, mint a fiatal szakmunkásoké. Legnagyobb az átlagórabér az építőiparban (11 forint) és az élelmiszeriparban (10,70 forint), legalacsonyabb (8,50 forint) a textiliparban. A gyorsabb béremelés magyarázata az — az utóbbi évek központi intézkedésein túl —, hogy a fiatalok jórésze még mindig elégedetlen a kezdő bérrel, s a vállalatok — amíg az átlagbér engedi — „mindent" megadnak a munkaerő megtartása érdekében. Emellett a szabályozó rendszer szempontjából a vállalatoknak előnyösebb, ha az átlag alatti béreket emelik. A havi átlagos kereset az építőiparban és az élelmiszeriparban a legmagasabb: 2295 forint; a legalacsonyabb a ruhaiparban (1755 forint) és a textiliparban (1884 forint). Ezek még az általános béremelés előtti adatok. A fiatal szakmunkások fokozottabb anyagi megbecsülését mutatja, hogy több helyen a kollektív szerződésben előre elhatározott órabér-emelést kapnak (például a Ganz-MÁVAG-ban, a Csepeli Szerszámgépgyárban). A kezdő fiat.'lok 100% alatti teljesítmény esetén például a Ganz-MÁVAG-ban egy évig kereset-kiegészítést is kapnak. Ha a fiatal szakmunkás a felszabadulását követő 2—3 évig a vállalatnál marad, tanulmányi idejét sok helyen beszámítják a törzsgárda tagság idejébe. A vizsgált vállalatoknál a fiatal szakmunkások negyedrésze lakásépítési támogatásban is részesült. A tapasztalatok szerint a nők — azonos kezdőbér esetén is — két-három év után lemaradnak a bérezésben; főleg a még meglevő helytelen szemlélet és családalapítási okok miatt. Szakmai felkészültség, továbbképzés A kezdő szakmunkások szakmaielméleti felkészültsége általában megfelelő. Jelentős különbség van azonban az emelt szintű szakmunkásképzésben részesültek és a hagyományos képzettségűek között, különösen az elméleti felkészültség terén. A nyolc általánost végzett, s a hagyományos szakmunkásképzésben részesült ipari tanulók gyakran a szakmunkásvizsga elméleti követelményeinek csak a minimumát isme-26