Budapest, 1973. (11. évfolyam)

8. szám augusztus - Irodalmi városképek Vargha Balázs: Illyés Gyula pesti hajszál-gyökerei III.

Illyés Gyula,1937-ben megjelent kötetének borítólapján (Csigó László reprodukciója) Irodalmi városképek Vargha Balázs Illyés Gyula pesti hajszálgyökerei III. 20 Csoportkép 1848-ból A történelemről azt tanuljuk, hogy nem ismétlődik. De ez a tudás nem nyomhatja el azt a benső, naiv sejtelmünket, hogy soha semmi nem először esik meg, hogy minden nagy történelmi esemény már repríz, új betanulásban, új szereplőkkel. Miért másért tanulmányoznánk a történelmet, a nagy példákat, mint hogy adandó alkalommal mi játszszuk el az ő szerepüket? Petőfi is azzal a szent meggyőződéssel választotta „kirekesztőleges olvasmányának" a francia forradalom történetét, hogy ha majd eljön a nagy nap, tudja, hogy mit kell mondani, tenni, hogy kell viselkedni. És a nagy nap eljött. Párizs népe elbánt Lajos Fülöppel (ha nem is pontosan úgy, mint XVI. Lajossal). S Petőfi — hála a nem ismétlődő történelemnek — tudta a leckét: „— Vive la république! — kiálték föl, aztán némán, merően álltam, mint egy lángoszlop." És Illyés Gyulának mi volt „kirekesztőleges olvasmánya" ? Petőfi. Gyerekkorától fogva benne látta a költőt, az egyetlen igazit. Mikor aztán a könyvét írta róla, azt elemezte izgatottan: hogyan csinálhatott forradalmat Magyarországon egy költő. Mikor Petőfi életrajzát írta, így töprengett egy naplójegyzetben Illyés: „Nyugaton a régóta készen feszülő nemzeti akaratot közvetlenül egy-egy ügyvéd vad szónoklata robbantotta ki. Nálunk a 48-as nagy eseményeket egy vers, noha verset akkoriban sem sokkal többen olvastak, mint ma. De ez a vers egy pillanat alatt bejárta az országot, ami magában nem nagy dolog, de behatolt oda is, ahol a nemzet sorsát intézték és sarokba szorította a nemzet történelmi akaratának, vagyis röviden a nemzetnek ellenfeleit ... A nemzeti megújhodás védőinek harcát ő döntötte el, a huszonöt éves fiatalember. Hogy milyen nagy dolgot művelt, azt maga is csak később tudta meg. Kossuthék