Budapest, 1973. (11. évfolyam)

8. szám augusztus - Jácint Riberaygua Pujal, Andorra la Vella polgármestere: A turizmus és a bevándorlás problémái

Az európai fővárosok vezetőinek találkozója, Budapest 1972 Jácint Riberaygua Pujal, Andorra la Vella polgármestere A turizmus és a bevándorlás problémái A kislakások építését és a lakó­körzetek megjavítását az elkövetke­zendő években elsősorban a Jordaan kerületben szorgalmazza a város. Művészet, kultúra A Városi Színháztól eltekintve, a nagyobb múzeumok — mint például a Rijksmuseum, a Városi Múzeum, a Van Gogh Múzeum, továbbá a Con­certgebouw és a Kongresszusi Köz­pont nem a város központjában fek­szik. A tervezett operaház sem esik a régi város határán belül. A sűrűn lakott városközpontban nem jutott hely ezeknek a monumentális 19. és 20. századi építményeknek. A városközpontban a kulturális funkciót a kisebb múzeumok, a kis­színházak és a műcsarnokok töltik be. A városi hatóságok azzal erősítik ezt a funkciót, hogy teret engednek a régi épületekben a különféle művész­együtteseknek, vagy akár egyedül al­kotó művészeknek is. A régi városban közületi támogatással működnek a kis­szlnházak, a kísérleti színpadok, a művészstúdiók, a kísérleti elektroni­kus zenestúdiók, a balettiskolák stb. Az élő városközpont védelme nem az egyetlen feladat, amivel a város vezetőinek meg kell küzdeniük. A városmag körül nagy lakónegye­dek nőttek ki a föld bői a 19. században. Ezeket ma is lakják, de teljesen elavul­tak, nem alkalmasak a mai igények kielégítésére. Az elkövetkező évtize­dekben le kell bontani vagy fel kell újítani ezeket, hogy egy bizonyos ideig még lakhatók legyenek. Ez óriási feladat. A város lakossága egyre inkább csök­ken. Kivált a fiatalok igyekeznek ki­felé a városból. Ugyanakkor a lakosok átlagos életkora emelkedik: a 65 éves­nél idősebbek száma jóval meghaladja az országos átlagot. Ez súlyos társa­dalmi problémát jelent. Amsterdam túlnőtt közigazgatási határain. A köz számára fontos tevé­kenységek jó része a városon kívül zaj­lik, más közigazgatási egységek hatá­rain belül. Nem sikerült ez ideig meg­felelő intézkedéseket hozni a rend­ellenes helyzet orvoslására. A gazdasági fejlemények is aggoda­lomra adnak okot. A foglalkoztatást a jövőben csak újabb ösztönzőkkel lehet biztosítani. Közegészségügyi nehéz­ségeink is vannak. Kivált az újabb években, kénytelenek vagyunk szembe­nézni az egyre fokozódó kábítószer­fogyasztás veszélyeivel. A bűnözés aránya is rohamosan növekszik a vá­rosban. A bűncselekmények meg­háromszorozódtak az elmúlt húsz esztendő alatt, és a betörések száma nem egészen öt esztendő alatt meg­kétszereződött. Kivált a fiatalkori bűnözés ível felfelé. Ezek és a hasonló feladatok, amelye­ket csak nehezít a nemzeti kormány­zatnak a nagy és régi városok tekinte­tében teljesen eredménytelenül foly­tatott pénzügyi politikája, nagyon sú­lyos gazdasági problémát jelentenek. De valamennyi égető kérdés között talán a legégetőbb a városközpont kér­dése. Lehet, hogy azért, mert ez min­denképpen a város szívét érinti — s egyúttal lakosainak szívét is. Elsősorban elismerésemet óhajta­nám kifejezni Budapestnek és Városi Tanácsának azért, mert ezeknek a tör­ténelmi napoknak a megünneplésére meghívták minden európai főváros képviselőjét. Ebben a tényben fel­ismerni véljük — a realizmusnak és a szolgálatkész­ségnek oly példáját, mely új utakat nyit a dialógusokhoz, az európai fő­városok közös problémáiban való intel­lektuális és humánus elmélyüléshez; — a problémák megoldásaira törté­nő próbálkozások közkinccsé tételét; — annak jövőbeni lehetőségét, hogy mindig és minden szinten (attól füg­getlenül, hogy a főváros kicsi vagy nagy, hogy különböző a világnézet, az életfelfogás, és különböznek a társa­dalmi-gazdasági élet struktúrái) ma­gát az embert tartsuk szem előtt. Mi is osztjuk azt a nézetet: ahhoz, hogy együttműködjünk és együtt dolgozzunk, szükséges, hogy ismer­jük egymást. Egymás megismeréséhez pedig elengedhetetlen, hogy — figyelmesen meghallgassuk egy­mást és akceptáljuk mindazoknak a viselkedését, nézeteit, akiket erre az együttműködésre felhívtunk; — igyekezzünk megérteni a töb­biek problémáit, akár nagyok, akár kicsik legyenek; — felajánljuk és nagyon őszintén kicseréljük megtalált és kipróbált megoldásainkat. * Engedtessék meg, hogy ezek után bemutassam Andorra la Vella-t, An­dorra fővárosát. Városunk területe és lakóinak száma kétségtelenül a leg­kisebb Európa összes fővárosai között. Ennek ellenére Andorra la Vella-nak megvan az a kiváltsága, hogy egy olyan ország fővárosa, mely — szerencsés történelmi körülmények folytán — nyolc évszázadot élt meg, megőriz­vén egységét és függetlenségét, sértet­len tanújaként mindazoknak a hábo­rús összetűzéseknek, amelyek a kö­zépkortól napjainkig Európa fizionó­miáját, politikai földrajzát, egyéni és kollektív tudatát alakították. Mivel városunk a legkisebb testvér ezen a találkozón, következésképp azok a probléma-megoldások, ame­lyeket nyújtani tud, sohasem lesznek olyan fontosak, mint a többi európai fővároséi. Mégis, szerényen, az emberi és az életviszonyok olyan állandóságát nyújtja, amelyek általában eltűntek a nagy városközpontokból. Ezek között említhetjük: — a természetes környezetet a ház ajtajánál; — olyan közösségi intézmények fennmaradását, amelyek a középkor óta működnek és még ma is hatéko­nyan oldják meg a közösségi élet problémáit; — nem szűnt meg a más polgárok személyes és családi problémái iránti érdeklődés, jóllehet a népesség tíz­szeresére növekedett a bevándorlás folytán; — a konfliktusokat okozó helyzetek megoldásának lehetőségét, erőszak alkalmazása nélkül, a közmegegyezés és a józan észre való hivatkozás segít­ségével ; — a városi utak realitását, amelyek közlekedési funkciójukon kívül a helyi lakosság találkozóhelyévé és fórumává váltak. Mindez nem valamilyen idillikus kép Vergilius egyik eclogájából, hanem a huszadik század realitása. Ami azon­ban nem akadályoz meg bennünket abban, hogy igyekezzünk önökkel együtt keresni az együttélés még jobb feltételeit. Politikai és közigazgatási beosztás Andorra területe hat megyére (dé­partement), illetőleg egyházközségre oszlik, amelyek közigazgatási és vallási jelleggel bírnak. E két szempont in­terferenciáját az a tény magyarázza, hogy a társuralkodó világi uralkodó és egyúttal püspök is. Ugyanezen oknál fogva Andorrában nincs állami anya­könyvezés, csupán demográfiai nyil­vántartás van, amiért a hat egyház­község plébánosai a felelősek. Közigazgatási szempontból az egy­házközségnek városi tanács jellege van, jóllehet középkori eredetű sajá­tosságokkal; ennélfogva nem hason­lítható össze a szomszédos országok városi önkormányzatával. Az Egyház­községi Tanács (Conseil de Comu) a központi tanács (Conseil Général) he­lyi változata, amelynek hatáskörébe tartoznak az egyházközségen belül elsősorban a legelők, az erdőgazdálko­dási és más gazdasági érdekeltségek. A Conseil de Comu egy vagy több Conseil de Quart-ra oszlik; ezek egy­azon egyházközség kisebb körzetei­nek, kerületeinek felelnek meg. Az ezektől a tanácsoktól származó dön­tések ellen a közvetlenül felettes Con­seil-hez lehet fellebbezni. A Conseil Général 24 tanácsosból áll (a hat egyházközség mindegyikéből 4 tanácsossal). A hat egyházközség: Canillo, Encamp, Ordino, La Massana, Andorra és St. Julia de Loria. A Con­seil Général elnökségét a Syndic Gé­néral és a Vice-Syndic látja el. Andorra valamennyi közigazgatási ügyében a Conseil Général illetékes. A központi tanácsos (conseiller gé­néral) tisztsége kötelező, mandátuma négy évre szól. A testület felét két­évenként megújítják. Törvényhozó erejét az őt illető ügyekben határoza­tok és rendeletek útján nyilvánítja, amelyeknek kihirdetésük 13. napjától törvényerejük van, ha nem terjesz­tettek fellebbezést a társuralkodók elé. A Syndic-eket három évre választ­ják. Feladatuk a Conseil Général dön­téseinek végrehajtása. Ők állítják ki az andorrai útleveleket és minden hivatalos okmányt. 9

Next

/
Thumbnails
Contents