Budapest, 1973. (11. évfolyam)

7. szám július - Szüts Dénes: Autó

jaikat leadni. A MERKUR-nál vagy hatezer gépkocsi gyűlt össze, s várt gazdájára. A Röppentyű utcai telep előtt már hajnali négy órakor gyülekeznek az emberek. Fél hétkor vagy háromszázadiknak érkeztem. A magas kerítésen belül, a rozzant felvonulási épület ajtajain szigorú arcú, overallos emberek vonultak ki az udvarra, rendezgették a kocsikat, ügyet sem vetve a rendőrök által csendre és sorbanállásra intett vevőseregre. Nyolc órakor végre megnyíltak a kapuk, nagy csörgéssel lehullott a bejárat lakattal elzárt lánca, bakancsok, csizmák, és könnyű cipellők verték fel az esőtől ázott, feketén olajos földet. Egy-egy autóhoz tízen is rohantak: „Enyém, nem a magáé, viheti, azért sem adom, én voltam itt előbb!" Az iroda jelképe lehetne a túlhajtott puritanizmusnak. Egy-egy helyiségében, a pénztár előtti folyosón alig férnek el négyenöten. A berendezést egy kültelki szénkereskedő is régen kidobta volna. Pedig itt nagy összegek cserélnek gazdát. 3. — Kell uram, vagy nem kell, döntse el gyorsan, nekem más dolgom is van! — A türelmetlen felszólítás egy jól öltözött, sápadt arcú férfinek szól. Az autó szélvédő üvegjére feketebetűsfelirat kerül: ELADVA. A vevő nem reagál a nem éppen udvarias hangra, befelé nyeli mérgét, és egyik cigarettáról a másikra gyújt, közben frissen szerzett tulajdonát nézi; az autó ajtaja, mint a madár szárnya, szomorúan lóg (valaki oldalról belemászott), az első ülés törött, a karosszérián kétujjnyi sár, az ülések huzata sok helyen kiégetve, mintha a csikkeket készakarva nyomták volna belé. — Az autó a Műszer és Fémipari KTSZ-é volt — mondja a vevő. — Tudták, hogy le kell adni és előtte gyilkolták. Le van robbanva, de negyvenezerért boldogan elviszi más is. Nekem sokat kell vidékre mennem, mi is leadtunk kocsikat, megpróbálom a sajátommal. Az autó papírjai szerint a motor jó, csak a szelepei csattognak. Annyi baj legyen! A telep túlsó sarkában vendég-akkumulátorral indítanak be egy sárga színű Moszkvicsot. — Beül az ember egy autóba, vizet, benzint és olajat tölt a tartályokba és megy vele. Az övé! Elégedett? — kérdezem a tulajdonostól. — Cseppet sem — válaszolja. — Inkább félelem és balsejtelem gyötör. Először is azért, hogy mennyit kell a rend behozására költenem, másodszor kérem, valljuk be őszintén, nem irigylésre méltó dolog autótulajdonosnak lenni. Nem is a költségek, vagy az adó miatt. Nálunk a vállalati autó rendszeres használata tisztességes, közhasznú dolog. Igaz, az államnak minden kilométer négy-öt forintjába kerül, de ez, úgy látszik, mellékes. Sokan mennének szolgálati ügyben kiszállásra, a kétforintos kilométerpénzért, mégsem szívesen engedik őket. Azt mondják: profitot akarnak szerezni az autótulajdonosok ... Hallott már ilyet? A kapun öreg, viharvert Skodát tol ki két munkaruhás fiatalember. A közeli gyárban dolgoznak, egyikük lakatos, a másik esztergályos. Fivérek. Az M7-esen A használt autók piacán 17