Budapest, 1973. (11. évfolyam)

6. szám június - Győri György: A Goldberger gyár történetéből

A gyár bejárata 1856-ban A gyár 1908-ban Goldbergerék négy „fával" tarkáztak. Az előformával a körvonalakat, az alapformával a sávozást, a passzformával a színeket és árnyalatokat vitték az anyagra; a rézdrótból készített Stippelformákkal pedig a pettyezést rakták fel. A kék színekhez kezdettől indigót használtak. Pedig az eredeti ázsiai „ördögfesték"-et méregdrágán árusították egész Európában. A korabeli textilkémikusokat Napóleon félmillió frankos díja tartotta lázban. A díjat az kapta volna, aki európai festékfüvekből megfelelő indigóutánzatot készít. A dijat sohasem adták ki. II. József is nagy jutalmat ígért annak, aki hazai füvekből legalább „egy font jó magot tudna felmutatni". Egy d'Aígubelle nevű francia báró tíz évi privilégiumot kapott, hogy Pápán gyárat építsen, és 6000 aranyforint kincstári előleg befektetésével megkísérelje a csüllengböl való indigókészítést. A hazai utánzat azonban szétmarta az anyagot.. . Goldbergerék — s ez hagyományként maradt a késői utódokra is — csak valódi indigóval dolgoztak. Az alföldi, erdélyi és dunántúli vásárokon — amelyekre a „gyárnok" sokáig maga hordta az áruját, ökrösszekéren — a parasztok kapkodták az eredeti indigóval bőven átitatott, erős, színtartó vásznakat, és száz évre megmaradóan szállóigeként hangzott a magyar vásárokon: „Goldbergerfestőt kérek!" Vidékenként más-más mintát kedvelt a nép. Somogyban a csirkeszemes-1 (apró pettyek) keresték leginkább, de szerették a pettyest, a birkaszemest, a napost (óriás pettyek), a zabszemest, a búzaszemest, a tikmonyost (tojás-alakzatok), a gyertyalángost (pici gyertyaláng, alatta 3 — 4 apró petty), a karikagyűrűst, a kávészemest, a késhegyest (apró háromszögek) is. Zalában a nagy, ágazó mintákat kedvelték, mint pl. a tökindást (egybefonódó, kusza vonalak), a A ma is üzemelő textilnyomó műhely (Siklós Péter felvételei)