Budapest, 1973. (11. évfolyam)

4. szám április - Barkoczi Péter: Az Orczi háztól a Madách térig

Az Orczy ház Régi pesti vásár (Csigó László reprodukciói) A Szén (ma Deák Ferenc) tér vezte ki s csakhamar százezer hold urai lettek. A dédunokák már mintegy harmadfélszáz falu és puszta birtokosai. A késői leszármazott Orczy József bárónak (kinek apja Orczy Lőrinc, a generális és költő volt) özvegye, Berényi Erzsébet grófnő maga is a vagyonszerzők közé tartozott. Nemcsak, hogy a Napoleon tengeri zárlata miatti cukorhiányt használta ki és a Stáció utcában, a Kálvária domb mellett, vagyis a mai Kulich Gyula tér körül nyírfacukorfőző fabrikát nyitott, hanem megszerezvén a pesti polgárjogot, 1795-ben megvette az „Angol Király" fogadót is. Az eladó neve is érdekes: özvegy lovag Pudellné ugyanis Mayerhoffer lány volt, atyja ama Mayerhoffer András építőmester, akinek keze alól került ki a Pesti Barnabás és Galamb utca sarkán ma is álló gyönyörű egyemeletes barokk ház, melynek kapujában lassan már századok óta teríti asztalait a vendéglős. A vételár 20 ezer forint volt, tekintélyes ár, a telek kitűnő fekvése miatt. A Lipótváros telkeit ebben az időben árverezték, s vele ferdén szemben a volt „Két Török" házhely négyzetölenként csak 11 forintra licitálódott. Ha utána számolunk, az „Angol Király" négyzetöle 21 forint volt. Am vele járt az ingatlanhoz tartozó úgynevezett kávésjog is, minek értékét mutatja, hogy a vétel idején csak 25 volt belőlük kiadva, s ebből, az ötös számú jussal, kávésuraság is lett Orczy báróné. A két telekre a múlt század elején egyemeletes ház épült, majd 1829-ben még egy emeletet húztak rá. Két rizalitos, timpanonos homlokzatával így állott több mint száz éven át. Volt benne 142 szoba-konyhás lakás, 37 boltozott vásári raktárhelyiség, sok ezer akó bort befogadó pincerendszer, három vendéglő, kávéház, mészárszék, temérdek kereskedő, iparos, még sírköves is. Ennek megfelelően jövedelmezett is. Már i8i$-ban 53 ezer forint folyt be a házbérekből, így nem állt messze az igazságtól a közkeletű szólásmondás, hogy óránként egy aranyat hoz. A későbbi háziúr, Orczy György, 1873-ban két bérháza után csak adóban 16 300 forintot fizet. Ebben az időben ez volt a város második legnagyobb lakóháza. Az első helyen sokáig a Király utca 20 szám alatti Dobler bazár állott a maga 443 lakójával. A ház ma is létezik. Hazánkban a török megszállás alatt érkeztek a Spanyolországból kiűzött zsidók ivadékai, a szefárd szertartásúak, de már a középkortól kezdve nyugat felől, Német- és Morvaországból, majd Lengyelországból az askenázok. Mindegyiknek volt a házban zsinagógája, melyből a nagyobb, az emeletráépítéskor, ugyancsak emeletesre magasodott. Az 1848 forró talajából — Kossuth Lajos 1844-ben a Pesti Hírlapban megjelent vezércikkének hatása alatt — rövid életre kelt zsidó Reform Társulat is tartott e házban istentiszteletet, bár főtemploma feljebb, a Király utcai Valeró házban volt. A szemtanú szerint „éppoly kevéssé hasonlított zsidó templomra, mint keresztényre". A kor hozta magával, hogy a zsidóság egy töredéke, élükön Kunewalder Jónással, a hitközség elnökével, Petőfi volt Múzeum körúti háziurával, katolizált; emancipációt kívánó, a a haladás eszméivel átitatott csoportja pedig a Reformtársulat eszméiért lelkesedett. Élükön az akkor még csak 23 éves Eichorn Ignác állott, akit rabbijuknak is választottak. Céljuk az asszimiláció, a nemzetbe való beolvadás, a vallás túlhaladott előírásainak megújítása volt. így: a héber helyett a magyar legyen az imádság nyelve, felesleges a körülmetélés, a szigorú étkezési törvények megtartása, szombat helyett vasárnap legyen a pihenő nap. Szűnjön meg az állandó fejfödés szokása, még a templomban is, s ne legyen a templomülések bérbe vétele a gazdagok előjoga. Az önkényuralomra támaszkodva a konzervatív zsidóság megsemmisítette a reformakciót, Eichornnak menekülni kellett s csak évtizedek múlva jelent meg ismét a közéletben, de már mint Horn Ede közgazdász, a Terézvárosnak országgyűlési képviselője, majd miniszter. A házban született a három nyelven író Bernstein Károly, írói nevén Hugó Károly, a múlt század közepén főként színpadi műveivel tűnt ki. A Nemzeti Színház nagy sikerrel adta a „Bankár és Báró" című darabját. Mellékesen: zsidó létére cári katonaorvos lett, a Szent Anna rend keresztjével kitüntetve. Az Orczy ház lakói az udvarban levő szivattyús kútból kapták a vizet s vették lajtos kocsikból a Duna vizét. De 1830-ban artézi kút fúrásával is próbálkozott a háziúr, ám 210 méter mélységben eltört a fúró s nem folytatták a munkát. A városligeti forróvizet Zsigmondy Béla csak 1878-ban hozta 970 méter mélyről a napvilágra. Az épület egyik jellegzetessége volt a már említett kávésjuss alapján működő, alacsony boltíves „Orczy kávéház". Egy 1855-ben megjelent verses útikönyv — Müller Károly műve — így dicséri meg: Óránként egy aranyot hoz Orczy báró háza, Aranyat ér a kávé, mit mérnek e kávéházba. Világhírű Ázsia-utazónk, Vámbéri Ármin itt jutott házitanítósághoz, mert sok minden árucikk mellett még tanítókat is közvetítettek itt. Vámbéri, aki 19 éves korában már tizenegy nyelvet beszélt, leírja visszaemlékezéseiben a piszkos, a legkülönfélébb dohányok füstjétől bűzlő helyiséget, kávét szürcsölő, a fülsiketítő lármában élénk taglejtésekkel beszélő, üzleteket kötő vendégeivel. A kora délutáni órákban, mikor a legpokolibb volt a tolongás, társaival egy félreeső lócán várta szorongva, hogy mikor válik ki ügynöke a jövendő principálissal a tömegből. Innen jutott állásba 1863-ban Litvák Juszef is, ki aprócska termetéről Kiss Józsefnek nevezte el magát. 1890-ben alapítja meg a Hét című irodalmi lapot, a Nyugat elődjét. Művészettörténetünk egy epizódja is fűződik e régi házhoz. Az 1896-os ezredéves kiállításkor itt mutatta be Thorma János az aradi 34