Budapest, 1973. (11. évfolyam)

4. szám április - Fekete Gábor: Kőbányai tavasz

Fővárosi őrjárat XIII. Fekete Gábor Kőbányai tavasz „Együtt Budapestért, együtt Kőbányáért" — nos, volt tartalma a jelszónak, amely a néhány hete lezajlott tanácstagi választások előtt szárnyra kelt a X. kerületben. Az Óhegytől a Népligetig Kőbánya alig nyolcvanezer állandó lakosának, 120 üzeme száztízezer dolgozójának (köztük 48 ezren ingáznak vidékről naponta ebbe a kerületbe)' az idei május nem csak a természet, hanem a kerület megújulásának jelképe. Óhegy-park, Népliget, művelődési központ, Vásárváros, Ceglédi út, óvodaprogram — íme, ez a hat címszó, amely a X. kerület, de sok tekintetben a főváros életében, fejlődésében is a tavaszt jelzi. Az Óhegy-park születése — a sajtó híradása révén — már az év elején országos eseménnyé nőtt. Februárban, Budapest felszabadulásának évfordulóján szovjet katonák és munkagépek láttak hozzá a húsz hektárnyi — korábban szemétlerakótelepnek használt — terület tereprendezéséhez; tőlük veszik át a stafétabotot ezekben a hetekben a kerület lakosai, fiataljai, munkásai. Kétszázezer köbméternyi földet elhordani, ötvenezer köbméter termőtalajt odahordani, erdőnyi fát ültetni, díszteret rendezni, közlekedési tanparkot építeni, utakat teriteni, egyszóval jókora darab oázist teremteni a gyártelepektől borított, füsttől elárasztott zajos kerületben, — nem csekélység. A statisztikák megnyugtatóak ugyan Kőbánya zöldterületi arányairól, csakhogy a számok ez esetben kissé elrugaszkodnak a valóságtól. Zöldterületnek számítják ugyanis az alápincézett, üreges, ezért nem beépíthető kerületi „szűzföldeket" is, csakúgy, mint a Kőbánya határán elterülő temetőt. A kerületben persze, minden talpalatnyi hely megbecsült, amely nem szürkéllik üzemtől és lakóháztól, de azért a zöldterületnek manapság már Kőbányán is más rendeltetést szánnak. Legyen természetes is, mesterséges is, viruljon őspark módjára, frissítő csendet árasztva, de pezsegjen is az élettől; padjai adjanak helyet a nyugalomra vágyóknak, pázsitja a majálisok hódolóinak, útjai a kocogóknak, terei a lármás gyermekseregnek. További kívánalmak: gyorsan, kényelmesen megközelíthető legyen a közcélú zöldterület, s éppenséggel nem baj, ha vízvezeték és közvilágítás teszi komfortossá. Egyébként e „komfort-tényezők" nem hóbort, nem túlzott igény szülöttei. A szakemberek még ma is értetlenül állnak a Népliget rejtélye előtt: miért nem népszerű, miért nem látogatott a jó levegőjű, lombos, virágos, ápolt Népliget, miért hanyagolják annyira a pestiek, a kőbányaiak ? Az Óhegy-park megteremtésében formát öltő igények feltehetően világos választ adnak a kérdésre. Ivókutaknak és fényeknek, hintáknak és labdarúgó-pályáknak, „fűre lépni szabad" tábláknak és látványosságoknak kell kiegészíteniök az olykor unalomig előkelő és elhanyagolt ligeti térségeket. Mellesleg, a Kőbánya közigazgatásához tartozó Népliget, oly sok nagyratörő terv elképzelt színhelye, amely mindmáig hiába áhítozik a határos kerületek összefogására, lassan mégis csak megkeresi a népszerűség forrásait. Az idei tavasz már meghozta számára a közvilágítás korszerűsítését, egy darabkáján hozzáláttak az „Ország parkja" kialakításához — az összes megye résztvesz a fatelepítésben —, s megszületett a döntés az ország első csillagász-planetáriumának elhelyezésére is. Ilyenformán a Népliget és az Óhegy-park révén a gyárkerület népének már nem sokáig kell várnia a sok örömet szerző zöldterületű hátországra. Egy mentesítés története Szólni kell arról a „városról" is, amely Kőbányát immár nemcsak a kerületi üzemek termékei révén ismerteti meg a nagyvilággal. A kormány határozata értelmében „Kőbányai Vásárváros" létesül-; a területen 1973 tavaszán már lázasan dolgoznak. A BNV-nek otthont nyújtó X. kerület évente 10 napon át egymillió látogatót fogad majd, s ez az idegenforgalom nem maradhat hatástalan Kőbánya fejlődésére; az ilyesfajta látogatottság városképi, közlekedési, kereskedelmi és főútvonalrendezési kívánalmakat egyaránt életrehív . . . A következő téma az idei május elsejének napjához fűződik. Pontosabban: egy alapkő letételének dátumához, a X. kerületi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház születésnapjához. A létesítmény építésének főváros- és országszerte nagy a visszhangja. Tudnillik az ilyesfajta művelődési intézmények ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint az irodaházak: az átmenetileg tilos beruházások listáján szerepelnek. Egyelőre még vállalati megajánlásokból sem építhetnek kultúrházakat a tanácsok. Kőbánya a kivétel, amely erősíti a — határozatot. Két okból. Egyrészt a kerület és a főváros vezetői még a megelőző tanácsválasztásokon tett ígéretek alapján — a munkáskerület lakosságának és gyári dolgozóinak egyértelmű kívánságához hűen — teljes erővel támogatták e művelődési központ gondolatát; másrészt a szóban forgó határozat meghozataláig már súlyos milliókat áldoztak az előkészületekre, az intézmény tervezésére, több tucatnyi lakás szanálására. Így hát Kőbánya mentesítést kapott, s az omladozó Pataki István kultúrotthon elkerülhetetlen bontásával egyidejűleg 1975-ben átadják az új létesítményt. Ötvennyolc kőbányai üzem és intézmány vállalta az „apaságot", azaz szocialista szerződéssel a beruházás költségeinek mintegy hatvan százalékát. A többit a Művelődésügyi Minisztérium és a Fővárosi Tanács finanszírozza. A kőbányai munkások, munkásfiatalok gondolkodásának, műveltségének fejlesztésére, a kerület gazdag hagyományainak ápolására. Az utolsó slum végnapjai A kőbányai tavasz következő dokumentuma a Ceglédi út. A legifjabb kőbányai nemzedékek szerencsére már csak fényképről ismerhetik az Auguszta-telepet, a Népligeti mutatványos telepet, a Bihari úti barakk-tábort, azt a Kőbányát, amely hajdan a szükség-lakótelepek hazája volt. S ha e nemzedékek mindenáron fogalmat akarnak alkotni maguknak e nyomornegyedekről — finom fogalmazással a „szociális követelményeknek nem megfelelő lakótelepekről" —, most még felkereshetik a Ceglédi úti, többszáz egyhelyiséges' bérleményt magában foglaló slum-öt. Kőbányának ezt a rossz hirű települését már nem sokáig láthatják, a lakosok kiköltöztetése erőteljes ütemben zajlik. A nyomornegyed felszámolása nem csupán