Budapest, 1973. (11. évfolyam)

4. szám április - Fekete Gábor: Kőbányai tavasz

Fővárosi őrjárat XIII. Fekete Gábor Kőbányai tavasz „Együtt Budapestért, együtt Kőbányáért" — nos, volt tartalma a jelszónak, amely a néhány hete lezajlott tanácstagi választások előtt szárnyra kelt a X. kerületben. Az Óhegytől a Népligetig Kőbánya alig nyolcvanezer állandó lakosának, 120 üzeme száztízezer dolgozójának (köztük 48 ezren ingáznak vidékről naponta ebbe a kerületbe)' az idei május nem csak a természet, hanem a ke­rület megújulásának jelképe. Óhegy-park, Nép­liget, művelődési központ, Vásárváros, Ceglédi út, óvodaprogram — íme, ez a hat címszó, amely a X. kerület, de sok tekintetben a főváros életé­ben, fejlődésében is a tavaszt jelzi. Az Óhegy-park születése — a sajtó híradása révén — már az év elején országos eseménnyé nőtt. Februárban, Budapest felszabadulásának év­fordulóján szovjet katonák és munkagépek láttak hozzá a húsz hektárnyi — korábban szemétlerakó­telepnek használt — terület tereprendezéséhez; tőlük veszik át a stafétabotot ezekben a hetekben a kerület lakosai, fiataljai, munkásai. Kétszázezer köbméternyi földet elhordani, ötvenezer köbmé­ter termőtalajt odahordani, erdőnyi fát ültetni, díszteret rendezni, közlekedési tanparkot építeni, utakat teriteni, egyszóval jókora darab oázist te­remteni a gyártelepektől borított, füsttől elárasz­tott zajos kerületben, — nem csekélység. A sta­tisztikák megnyugtatóak ugyan Kőbánya zöld­területi arányairól, csakhogy a számok ez esetben kissé elrugaszkodnak a valóságtól. Zöldterület­nek számítják ugyanis az alápincézett, üreges, ezért nem beépíthető kerületi „szűzföldeket" is, csakúgy, mint a Kőbánya határán elterülő teme­tőt. A kerületben persze, minden talpalatnyi hely megbecsült, amely nem szürkéllik üzemtől és lakóháztól, de azért a zöldterületnek manapság már Kőbányán is más rendeltetést szánnak. Le­gyen természetes is, mesterséges is, viruljon ős­park módjára, frissítő csendet árasztva, de pezseg­jen is az élettől; padjai adjanak helyet a nyugalom­ra vágyóknak, pázsitja a majálisok hódolóinak, út­jai a kocogóknak, terei a lármás gyermekseregnek. További kívánalmak: gyorsan, kényelmesen meg­közelíthető legyen a közcélú zöldterület, s ép­penséggel nem baj, ha vízvezeték és közvilágítás teszi komfortossá. Egyébként e „komfort-tényezők" nem hóbort, nem túlzott igény szülöttei. A szakemberek még ma is értetlenül állnak a Népliget rejtélye előtt: miért nem népszerű, miért nem látogatott a jó levegőjű, lombos, virágos, ápolt Népliget, miért hanyagolják annyira a pestiek, a kőbányaiak ? Az Óhegy-park megteremtésében formát öltő igé­nyek feltehetően világos választ adnak a kérdésre. Ivókutaknak és fényeknek, hintáknak és labda­rúgó-pályáknak, „fűre lépni szabad" tábláknak és látványosságoknak kell kiegészíteniök az olykor unalomig előkelő és elhanyagolt ligeti térségeket. Mellesleg, a Kőbánya közigazgatásához tartozó Népliget, oly sok nagyratörő terv elképzelt szín­helye, amely mindmáig hiába áhítozik a határos kerületek összefogására, lassan mégis csak meg­keresi a népszerűség forrásait. Az idei tavasz már meghozta számára a közvilágítás korszerűsítését, egy darabkáján hozzáláttak az „Ország parkja" kialakításához — az összes megye résztvesz a fa­telepítésben —, s megszületett a döntés az ország első csillagász-planetáriumának elhelyezésére is. Ilyenformán a Népliget és az Óhegy-park révén a gyárkerület népének már nem sokáig kell várnia a sok örömet szerző zöldterületű hátországra. Egy mentesítés története Szólni kell arról a „városról" is, amely Kőbá­nyát immár nemcsak a kerületi üzemek termékei révén ismerteti meg a nagyvilággal. A kormány határozata értelmében „Kőbányai Vásárváros" létesül-; a területen 1973 tavaszán már lázasan dolgoznak. A BNV-nek otthont nyújtó X. kerület évente 10 napon át egymillió látogatót fogad majd, s ez az idegenforgalom nem maradhat hatástalan Kőbánya fejlődésére; az ilyesfajta látogatottság városképi, közlekedési, kereskedelmi és főútvonal­rendezési kívánalmakat egyaránt életrehív . . . A következő téma az idei május elsejének nap­jához fűződik. Pontosabban: egy alapkő letételé­nek dátumához, a X. kerületi Művelődési Köz­pont és Ifjúsági Ház születésnapjához. A létesít­mény építésének főváros- és országszerte nagy a visszhangja. Tudnillik az ilyesfajta művelődési intézmények ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint az irodaházak: az átmenetileg tilos beruhá­zások listáján szerepelnek. Egyelőre még vállalati megajánlásokból sem építhetnek kultúrházakat a tanácsok. Kőbánya a kivétel, amely erősíti a — határozatot. Két okból. Egyrészt a kerület és a főváros vezetői még a megelőző tanácsválasztáso­kon tett ígéretek alapján — a munkáskerület la­kosságának és gyári dolgozóinak egyértelmű kí­vánságához hűen — teljes erővel támogatták e művelődési központ gondolatát; másrészt a szó­ban forgó határozat meghozataláig már súlyos milliókat áldoztak az előkészületekre, az intéz­mény tervezésére, több tucatnyi lakás szanálására. Így hát Kőbánya mentesítést kapott, s az omla­dozó Pataki István kultúrotthon elkerülhetetlen bontásával egyidejűleg 1975-ben átadják az új lé­tesítményt. Ötvennyolc kőbányai üzem és intéz­mány vállalta az „apaságot", azaz szocialista szer­ződéssel a beruházás költségeinek mintegy hatvan százalékát. A többit a Művelődésügyi Miniszté­rium és a Fővárosi Tanács finanszírozza. A kő­bányai munkások, munkásfiatalok gondolko­dásának, műveltségének fejlesztésére, a kerület gazdag hagyományainak ápolására. Az utolsó slum végnapjai A kőbányai tavasz következő dokumentuma a Ceglédi út. A legifjabb kőbányai nemzedékek szerencsére már csak fényképről ismerhetik az Auguszta-telepet, a Népligeti mutatványos tele­pet, a Bihari úti barakk-tábort, azt a Kőbányát, amely hajdan a szükség-lakótelepek hazája volt. S ha e nemzedékek mindenáron fogalmat akarnak alkotni maguknak e nyomornegyedekről — finom fogalmazással a „szociális követelményeknek nem megfelelő lakótelepekről" —, most még felkeres­hetik a Ceglédi úti, többszáz egyhelyiséges' bér­leményt magában foglaló slum-öt. Kőbányának ezt a rossz hirű települését már nem sokáig láthat­ják, a lakosok kiköltöztetése erőteljes ütemben zajlik. A nyomornegyed felszámolása nem csupán

Next

/
Thumbnails
Contents