Budapest, 1973. (11. évfolyam)

4. szám április - Hervé Brouhon: A belga főváros problémája: felújítani és megőrizni

Hz európai fővárosok vezetőinek találkozója, Budapest 17? Hervé Brouhon, Brüsszel város alpolgármestere A belga főváros problémája: (elújítani és megőrizni A városrendezés gondja, különböző fokon, minden nagyvárost érint. Brüsszelt illetően az ország és fővárosának gazdasági, társadalmi és politikai alakulásából származó különleges problémák merültek fel. Belgium csak száznegyvenkét esztendő óta szuverén állam. Tartományainkat századokon át különböző hatalmak képviselői kormányozták, időleges uralmuk kézzelfogható nyomai fennmaradtak mind Brüsszelben, mind más belga városokban. Brüsszel gyakorlatilag a XIX. század ipari forradalmának hajnalán emelkedett fővárosi rangra abban az országban, amelynek jellegzetessége — a többi között —, hogy az országot benépesítő lakosság két különböző nyelvi közösséghez tartozik; területe kicsi (30 513 km2); természeti kincsekkel, a szénen kívül, gyakorlatilag nem rendelkezik. Hogy e sűrűn lakott ország népességének minél kedvezőbb életkörülményeket biztosítson, Belgiumnak, a magasfokú iparosítás folytatása mellett, maximális mértékű kereskedelmi kapcsolatokat kellett teremtenie minden irányban. Megemlítendő az is, hogy Brüsszel kettős hivatást tölt be: egyrészt összeköti a franciául és a flamandul beszélő belgákat, másrészt élénk nemzetközi kapcsolatokat tart fenn. A közelmúltban az Európai Gazdasági Közösség, valamint egyéb fontos intézmények hivatalainak területén történt elhelyezése aláhúzta Brüsszel nemzetközi jellegét. A vezetés felelősségét viselő városi hatóságok tehát eleget kell hogy tegyenek a ma parancsoló követeléseinek, s ugyanakkor elő kell készíteniük a város jövőjét a holnap nemzedéke számára. Mégsem törölhetik el azonban a múlt tanújeleit. Ezekhez a lakosság szorosan kötődik és azok sok esetben pótolhatatlan nemzeti értéket jelentenek. Ezúttal ismertetni szeretném, példaképpen, Brüsszel Városi Tanácsának két intézkedését: az első a Grand'Place-nak, ennek a páratlan ékkőnek a megőrzésére és környékének védelmére vonatkozik, a másik pedig egy régi, hanyatló negyed átalakítását célozza, a 2000. év majdani követelményeinek megfelelően. A „Védett Sziget" rendezési terve i960, augusztus 24-én királyi rendelet hagyta jóvá azt a rendezési tervet, amelyet a városi hatóságok készítettek abból a célból, hogy a Grand'Place-t környező régi negyed részben visszanyerje korabeli hangulatát. Ez a terv előírja a régi homlokzatok megtartását és restaurálását, valamint az új homlokzatok helyreállítását a XVII. és XVIII. század stílusjegyei szerint. Egyes esetekben új homlokzatok is kialakíthatók, összehangolt stílusban, beleértve természetesen az eredeti arányok tiszteletben tartását és hagyományos építőanyagok alkalmazását. Ennek érdekében nyilvánvaló volt a háztulajdonosok és a bérlők felfogásbeli szabadságának korlátozása. Ezek ugyanis az átalakítási munkálatok során az építészeti szempontok rovására a kereskedelmi érdekeket tartották szem előtt. Ez az oka annak, hogy valamely régi épület átalakítása esetén megkövetelik a tervezőtől, hogy készítsen az épület homlokzatának egészét érintő tervet még akkor is, ha a munkálatok annak csupán egy részére vonatkoznak. A városrendezés csak olyan munkálatokat engedélyez, amelyek nem bontják meg az összkép egységét. Előírás továbbá, hogy csakis hagyományos építőanyagokat használjanak, mint amilyen a kő, a fa, a tégla, a pala, valamint a cserép. Különös figyelmet fordítottak a városrész esti megvilágítására; a cél az volt, hogy kielégítő világítást valósítsanak meg, hagyományos berendezések segítségével. Ezért XVIII. századi formájú utcai lámpákat függesztettek fel a homlokzatok díszítéseihez erősített tartókra, gondos elosztásban, hogy bőséges, de mégsem bántó fényt árasszanak. A kereskedelmi tevékenységhez szükséges cégtáblákat engedélyezték, amennyiben szigorú előírásoknak megfelelően készülnek. így például, ha világító táblákról van szó, a fényforrásoknak rejtve kell maradniuk, egyébként pedig a feliratok nem helyezhetők el az első emeleti lakások küszöbeinek szintjénél magasabban. Magától értetődően megengedett mindennemű művészi vagy dekoratív jellegű, kovácsolt vasból készült és tartóoszlopra függesztett cégtábla. Tanulmányoznak olyan terveket, amelyek szerint a „Védett Sziget" belsejében húzódó útvonalakat gyalogjárókká alakítják. Ennek érdekében a meglevő járdákat megszüntetnék, a vízelvezetőket pedig az utcák tengelyében helyeznék el. Az útburkolatot illetően különböző megoldási módok vetődtek fel, a döntést azonban megnehezíti, hogy egybe kell hangolni az esztétikai szempontot a gyalogos közlekedés kényelmével. Ezért több kísérletre kerül majd sor. A „Védett Sziget" külön rendezési terve igen alapos vizsgálat eredményeképpen készült el, s a meglevő épületeket négy kategóriába sorolja: 1. restaurálandó régi homlokzatok; 2. a XVII. és XVIII. századi stílusok szerint helyreállítandó homlokzatok; 3. az összhangot biztosító modern stílusban kialakítható új homlokzatok; 4. a kőművesmunkákra vonatkozó érvényes rendelkezések előírásainak megfelelően felépíthető homlokzatok szerint. A „Védett Sziget" határain belül fekvő épületek tulajdonosait a városvezetés segíti-ösztönzi a restaurálási munkálatok elvégzésében : 1. tanulmány és megvalósítandó tervezet hiányában az erre illetékes Építészeti Szolgálat tanácsot ad és tanulmányt készít, elősegítve ezzel, hogy a magánépítészek kidolgozzák építészeti szempontból értékes végrehajtási tervüket; 2. kizárólag a homlokzati és a tetőzeti munkálatokkal összefüggő költségek 25%-áig terjedő pénzbeli támogatást nyújt. Az Északi Negyed rendezése Ez a népes negyed Brüsszel és egyszersmind Schaerbeek és Saint-Josse-ten-Noode területén fekszik, az Északi pályaudvar és a Willebroeck-Bruxelles-Charleroi csatorna partjai között. Hanyatlása egy évszázaddal ezelőtt indult meg, amikor a várost keresztül szelő kis Senne folyó beborításával Brüsszel újjáépítette központját. Az i960—62-es évek folyamán a Városrendezési Központ felszólítására tanulmányokat végeztek a kerület rendezését célzó általános terv kidolgozására. Ez az ankét tárta fel a probléma valódi méreteit. Kitűnt, hogy az egyetlen megoldás a helyreállíthatatlan negyed teljes felújítása. Brüsszel városi hatóságai hamarosan magukévá tették az elképzelést. A két szomszédos községet, Saint-Josse-ten-Noode-t és Schaerbeek-et felszólították, hogy vizsgálják meg egymás között az övezet kiterjesztésének lehetőségét. A Városrendezési Intézőbizottság részt vett a kérdés tanulmányozásában és támogatását ajánlotta föl a negyed gyökeres újjáépítéséhez. Ekkor bízták meg a „Structures" csoportot, hogy terjesszen elő a terület egészére vonatkozóan teljes felújítást célzó javaslatokat. Kiderült, hogy a felújítás 53 hektár terjedelmű szektort érint (ebből 33 jut Brüsszel város területére, ioSt-Josse-ten-Noode község és ugyancsak mintegy 10 Schaerbeek község területére). A vizsgálódásokat az 1963 — 1965-ös években fejezték be; a jóváhagyó királyi határozat elnye-15