Budapest, 1973. (11. évfolyam)

4. szám április - Hervé Brouhon: A belga főváros problémája: felújítani és megőrizni

résének időpontja 1967. február 17-e volt. A tervezet annak idején meg­lehetős visszhangot keltett a közvélemény körében. Dicsérő kommentárok foglalkoztak vele a belga sajtóban, sőt, külföldön is. A szóban forgó terv lényegében három urbanizációs elvre épül. I. Az első elvi megállapítás sze­rint olyan új környezetet kell te­remteni, amelyben mind a lakos­ság, mind a dolgozók megtalál­hatják a szükséges teret nem csu­pán mindennapi életükhöz. A ke­reskedelmi, kulturális és szociális létesítményeken kívül szükség van zöldterületre, sétahelyekre, találkozóhelyekre. A korszerű városrészek súlyos problémája: a magány, a túlságo­san csupasz, ellátatlan környezet, egyszóval az urbánus keret hiá­nya. Ez a lakosság erkölcsi egész­ségét veszélyezteti, s leginkább a fiatalokét, akik túlságosan is ma­gukra hagyatottak azokban a rosszul ellátott nagy lakónegye­dekben, amelyek sajnos gyorsan szaporodnak a világ minden nagy­városának szélein. Az Északi Negyedet a tervezők bensősé­gessé akarják tenni. II. A második elv a „munka"-és a „lakás"-funkció egyhelyütt történő koncentrálása. Itt is az emberi és társadalmi gondolkodás került előtérbe. Arról van szó, hogy egyszerű megoldás segítségével lényeges mértékben felszámoljuk az „ingá­zást", amely megbontja, tönkre­teszi a családi életet, és anélkül, hogy ebből bárkinek is haszna lenne, felőrli a lakosság idegeit. A megoldást kínáló lehetőség a különböző háztömbök tervszerű összekapcsolása, az irodai torony­házak és a lakóépületek egyetlen városi egységbe való tömörítése. A negyed lakossága a becslések szerint körülbelül 12 000 fő lesz; az irodaházakban 55 000 személy foglalkoztatására nyílik lehetőség. III. A harmadik elv a gépi köz­lekedés gyökeres elválasztása a gyalogos élettől. A Gare du Nord negyed forgal­mának ellátására a három legfon­tosabb tömegközlekedési eszköz szolgál; ezek az elkövetkező évek­ben még tovább fejlődnek: — a vasút, ennek szerepe a területen egyre növekszik; — a metró, két fontos vonal kereszteződése a Gare du Nord­nál; — a gyorsvillamos, amelynek indulási helye a tervek szerint a csatlakozási központ alatt lesz, s végül egy már meglevő autóbusz­pályaudvar, amelynek kiterjesz­tése megvalósítható. A tömeges közlekedési létesít­ményeken kívül feltétlenül gon­doskodni kellett utakról személy­gépkocsik számára. A negyed, amely kényelmes összeköttetéssel rendelkezik az ország főútvonalaival, a napi élet színteréhez viszonyított föld­alatti utakkal lesz ellátva. A szük­séges parkolóhelyek megközelí­tése és elhagyása a lakossággal való kapcsolat nélkül történhet. A parkolóhelyek száma a kerület­ben 15 000 lesz. Elsősorban a jövő forgalmára vonatkozó vizsgálatok alapján döntötték el az utak szélességét, valamint a műtárgyak elhelyezé­sét. Említést érdemel, hogy a ter­vezett kétszintes közlekedés — autók a talajon, a gyalogosok a felső szinten — alkalmas arra, hogy véglegesen megszüntesse a kerület hanyatlásának alapvető okát, azaz elszigeteltségét. Mind az Északi pályaudvar előtti térről, mind a Jacqmain körúttól kényelmes és folyamatos gyalogos összeköttetést irányoz­tak elő. A gyalogos közlekedésre szol­gáló mesterséges talaj a természe­tes talajtól számított 6-tól 13 mé­ter között változó magasságban készül. A „lakosság — munka" cso­portosítás hasznosságát a koráb­biak során megmagyaráztuk, in­dokolandó még az irodaépületek nagyarányú jelenlétének szüksé­gessége. Ha arra gondolunk, hogy a szolgáltatások terén mekkora fejlődés várható a következő har­minc évben, úgy Brüsszel egyik lényeges szükségletének tekint­hetjük nagy irodafelületek léte­sítését a tömegközlekedési esz­közök szomszédságában. Ezzel kapcsolatban el kell ítélni azt az álokoskodást, ami abban nyilvánul meg, hogy a városren­dezések során tiltakoznak az iro­dák elhelyezése ellen. Az ipari társadalmak alakulása ma még beláthatatlan mérvű. Becslések szerint a 2000. év körül az aktív lakosság 80%-át a szol­gáltató ágazatok fogják foglalkoz­tatni. Kényelmes és jól elhelye­zett irodák éppen annyira nélkü­lözhetetlenek az országos tevé­kenységhez, mint a gyárak vagy a mezőgazdasági üzemek. 1968-ban kezdődött meg egy, több mint egy hektárnyi területet elfoglaló nagy létesítmény meg­valósítása. Ez a „Manhattan Center" néven ismert egység mintegy 20000 négyzetméteren irodákat, 20 000 négyzetméternyi kereskedelmi helyiségeket és két nagy szállodát (1000 szobával) foglal magában. Gross Arnold: Brüsszeli vasárnap. Rézkarc (Csigó László reprodukciója) 16

Next

/
Thumbnails
Contents