Budapest, 1973. (11. évfolyam)

4. szám április - A fővárosi lakosság közegészségügyi-járványügyi helyzete

n fővárosi lakosság közegészségügyi-járványügyi helyzete A főváros lakosságának közegészségügyijárványügyi helyzete* kedvezően ítélhető meg. Jelentős azonban a lakosság egészségügyi állapotára károsan ható külső környezeti tényezők száma. Település-egészségügy A környezetvédelem egyik legsúlyosabb gondja a levegőszennyezettség állandó növekedése és az ellene való védekezés. Ma már egyre több adat és vizsgálati eredmény bizonyítja a levegőszennyeződés kedvezőtlen hatását a lakosság egészségére. A főváros levegőszennyezettségi adataiból kitűnik, hogy a kéndioxid, a nitrogénoxidok, a porszennyeződés veszélyes mértékben található a főváros levegőjében, bár az utóbbi években végrehajtott intézkedések (a gáztüzelésre való fokozott áttérés, az üzemek kitelepítése stb.) eredményeként észlelhető bizonyos javulás. A főváros egész lakosságát érintő közegészségügyi probléma a főváros víz- és szennyvíz-helyzete. Az elmúlt évek alatt a főváros vízigénye — a rohamos építkezések következtében jelentősen megnőtt. Jelenleg a lakások kb. 90 — 95%-a fővárosi vezetett ivóvízzel ellátott. Az igények gyors növekedése időnként mennyiségi problémákat okoz, elsősorban a belvárosi lakóházak magasabb emeletein. A mennyiségi problémákon túlmenően egyre gyakoribbak a minőségi kifogások is, ezek az utóbbi években emelkedtek. A minőségromlás bizonyos mértékig a Duna szennyezettségének fokozódására, valamint az elöregedett ivóvízhálózat gyakori csőtörései, az emiatt szükséges visszaszívásból származó szennyeződésekre vezethető vissza. A bakteriológiailag kifogásolható ivóvíz fogyasztása minden valószínűség szerint egyik kóroki tényezője számos hasmenéses megbetegedésnek. A főváros csatornahálózattal való ellátottsága közel sem olyan kedvező, mint vízmű-ellátottsága. Ebből következik, hogy a csatornázatlan, a részben csatornázott, valamint a csatornával ellátott területek közegészségügyi helyzete igen különböző. A csatornázatlanságból eredő rosszabb higiénés helyzetre vezethető vissza a közegészségügyi szempontból egyébként is hátrányosabb helyzetben levő külső kerületekben a hasmenéses megbetegedések magasabb aránya. Az 1961 óta folyó nagyarányú lakásépítkezés egészségügyi szempontból is kedvező volt (csökkent a lakosok zsúfoltsága, egészségesebbek a lakások, korszerűbb a vízellátás és a csatornázás). Élelmezés-egészségügy A lakosság egészségügyi helyzetét, ezen belül a gyermekek és serdülők fejlődését, a felnőtt lakosság betegségek iránti ellenállóképességét nagymértékben befolyásolta a néptáplálkozás. A helytelen táplálkozás gátolja a fiatal szervezet egészséges fejlődését, illetve számos megbetegedéshez vezet a gyermek- és felnőttkorban. Vizsgálataink már most igazolják, hogy a gyermekkorú lakosság a közétkeztetés keretén belül nem mindig kapja meg a szükséges tápanyagokat, vitaminokat: a kalóriaszükségletet a fehérjék rovására szénhidrátokkal elégítik ki stb. A felnőttkorú lakosság táplálkozása korszerűtlen, szénhidrátokban, zsirokban dús. A túltápláltság egyik fő oka annak, hogy növekszik a cukorbetegségek száma. A közegészségügyi-járványügyi tevékenység, a közétkeztetés, a vendéglátóipar, az élelmiszeripar és a kereskedelem közös erőfeszítéseinek eredményeként egyre csökken a fővárosban az ételmérgezések száma. Ennek pozitív hatása nemcsak a lakosság egészségügyi állapotára kedvező, de népgazdasági jelentősége is van. Az 1961 és 1971 években előfordult ételmérgezések alakulását az alábbi táblázat mutatja be: 1961 1971 eset beteg kórh. halál eset beteg kórh. halál Egyedi 228 312 256 1 94 131 122 1 Csoportos 28 315 20 -4 54 19 -Tömeges 12 1176 94 -4 290 85 -A táblázatból megállapítható, hogy az 1961. évihez képest az egyedi ételmérgezéses esetek 58%-kal, a csoportosak 85%-kal, a tömegesek 66%-kal csökkentek. Jelentősen csökkent a betegek száma is. A védekezés hatásfokának jelentős javulása tehát egyértelmű. Munkaegészségügy A Budapest területén működő kereken 3000 ipartelep nemcsak az ott foglalkoztatott 600 000 dolgozó egészségi állapotát befolyásolja, hanem hatással van az egész főváros közegészségügyi helyzetére. A bejelentésre kötelezett foglalkozási megbetegedések száma évről évre csökken. Bejelentett foglalkozási megbetegedések száma a fővárosban és Magyarországon 1961 1965 1970 Bpest. Orsz. Bpest. Orsz. Bpest. Orsz. Foglalkozási megbetegedések száma összesen 5632 8603 3230 5475 1053 2992 Ebből: Ólommérgezés 362 501 75 126 33 80 Bőrmegbetegedés 3265 5366 1777 3329 689 1852 Elektrooftalmia 1529 1662 604 956 200 487 Ipari gázmérgezés 53 150 50 174 3° 82 A csökkenés a munkaegészségügyi helyzet javulását jelzi, ez közegészségügyi és népgazdasági szempontból egyaránt nagy jelentőségű. Országosan a csökkenés kifejezetten csak az utolsó két évben mutatkozik. Ennek következtében például 1970-ben a budapesti foglalkozási megbetegedések száma az országosnak 35%-a, noha a főváros részesedése az ország ipari termeléséből ennél nagyobb. A foglalkozási betegségek közül kisebb mértékben csökkent a bőrmegbetegedések száma — ezen belül emelkedett az allergiás eredetűek aránya; ez részben urbanizációs, részben ipari ártalomnak következménye. Budapesten is — mint minden nagyvárosban — előtérbe került az utóbbi években a zajártalom. A fővárosban mintegy 80 000 munkás dolgozik olyan zajos környezetben, amely bizonyos idő után maradandó halláskárosodást okoz. Ennél is nagyobb azoknak a száma, akiknél az ipari zaj egyéb egészségügyi károsodást okozhat. Járványügy A heveny fertőző megbetegedések alakulása terén eredményeink a nemzetközi adatokkal összehasonlítva kielégítőek. A vér*A fővárosi lakosság egészségügyi helyzetéről szóló tanácsi előterjesztés harmadik része. Az anyák és gyermekek, valamint a felnőtt és öregkorú lakosság egészségügyi helyzetéről szóló fejezeteket lapunk februári és márciusi számában közöltük. 5