Budapest, 1973. (11. évfolyam)

4. szám április - A fővárosi lakosság közegészségügyi-járványügyi helyzete

Csigó László felvétele has (dysenteria) és a járványos májgyulladás kivételével minden betegség vonatkozásában jelentős előrehaladás történt. A tífusz és paratífusz előfordulása az elmúlt 10 év alatt csaknem felére esett vissza. A főváros tífusz-helyzete az országossal azonosan alakult. Gyakorlatilag évente és kerületenként egy tífuszos megbetegedéssel kell számolni. A vérhas megbetegedések száma a fővárosban az országoshoz viszonyítva rosszabb; ezt részben a bejelentési kötelezettség teljesítésének a nagyvárosban magasabb szintjével magyarázhatjuk. A fertőző gyomor-bélmegbetegedésekkel emelkedett a Salmonella-fertőzések aránya. A járványos májgyulladások száma országosan és a főváros területén egyaránt magas. Az elmúlt évtizedben a fővárosban a csökkenés kifejezettebb, amint ezt a ioo ooo lakosra számított morbiditási arányszámok (1960-ban 176,3,1970-ben 65,0) változása is mutatja. A morbiditási arányszámok a fejlett országok arányszámához hasonlóak, csak Ausztriában és Csehszlovákiában voltak jobbak a vizsgált időszakban. A hazai parazitás megbetegedések elsősorban a gyermekkorú lakosság körében fordulnak elő. Reprezentatív felmérések szerint az óvodás és általános iskolás korúak fertőzöttsége helyenként 20—40%-os, sőt ennél is magasabb. A fertőző megbetegedések elleni küzdelem egyik leghatásosabb fegyvere a védőoltás. A főváros területén a kötelező védőoltások teljesítése általában 98—99% körül alakul. Sok fertőző betegség, mely néhány évtizede, vagy éve tömegesen fordult elő, napjainkban eltűnt, vagy csak sporadikusan fordul elő. A diftéria, mint járványos megbetegedés, 6 hazánkban gyakorlatilag megszűnt. Hasonlóak az eredmények a szamárköhögés (pertussis) területén is. Az utóbbi időben alig néhány eset fordult elő. A megelőzés következtében jelentős eredmények mutatkoznak a kanyaró leküzdésében. 1969 őszén kezdődött el a nagyarányú védőoltások bevezetése, és ennek eredményeképpen a megbetegedések száma egytizedére csökkent. Az egyik legsúlyosabb fertőző gyermekbetegség, a járványos gyermekbénulás, a rendszeresen végzett védőoltások hatására eltűnt. Budapesten évek óta egyetlen megbetegedés sem fordult elő. Változó képet mutat az influenza, 1964— 1968 között háromévenként jelentkezett, rendszerint az év elején, azóta évenként, 1971-ben az év végén. Az oltások csak részben eredményesek, kb. felére csökkentik a megbetegedések arányát és a betegségidő tartamát. A járvány erőssége az évek folyamán változik. Függ a vírus minőségétől és attól, hogy egy vagy több vírus okozza-e. A legnagyobb számú megbetegedés 1962-ben volt, a leghevenyebb lefolyású járvány 1971-ben. Ez járt a legtöbb szövődménnyel és halálesettel. Az influenzás betegek kórházi kezelését az egyéb kórházi osztályok működésének ideiglenes szüneteltetésével lehet csak biztosítani. A trópusi országokkal való kapcsolat következtében az utolsó évtizedben növekvő számban jelentkeznek a trópusi, elsősorban a parazitás jellegű megbetegedések. A gondos szűrővizsgálat és kezelés következtében a fertőzés továbbterjedése mind ez ideig megakadályozható volt. A megbetegedések növekvő száma miatt az ellátás szervezése napirenden levő kérdés. összefoglalás A betegségek leküzdésében elért, helyenként számottevő eredmények ellenére a feladatok még nagyok. Különösen előtérbe került a nem fertőző jellegű betegségek epidemiológiája, az anya- és nővédelem problémája (a koraszülések magas aránya következtében), a daganatos betegségek szűrővizsgálatának megjavítása, az öregkoriak betegségei, az elmebeteg-ellátás, a baleseti sebészeti ellátás, a gyógyíthatatlan betegek intézeti ápolása, a fertőző betegségek leküzdésében általában a vírusfertőzések, valamint a bélfertőzések elleni küzdelem (dysenteria, járványos májgyulladás stb.) és a közegészségügyi helyzet állandó javítása. A fiatalkorúaknál elsősorban a megelőzési feladatok kerültek túlsúlyba, a gyógyító munkában az időskorúak ellátása jelenti a tömegesebb feladatot az egészségügyi hálózat számára. Megállapítható az is, hogy az egészségügyi helyzet szoros összefüggésben van egyfelől a hálózat fejlesztésével és kiépítettségének fokával, másrészt az orvosi szemlélettel. Azokon a területeken jelentkeznek eredmények, ahol a preventív szemlélet előtérbe került (gyermekellátás, tbc, járványügy stb.), és ott mutatkoznak a legfőbb problémák, ahol a megelőző szemlélet hiányzik (terhesgondozás, rákszűrések). A magunk részéről a preventív szemlélet hiányában szoros összefüggést látunk a szocialista egészségügy célkitűzéseivel ellentétesen ható anyagi érdekeltségben. Ez is mutatja, hogy az anyagiakban mutatkozó etikai problémák messze túlnőttek az etika kérdésein. Nem hanyagolhatók el az egészségügynek azok a területei sem, ahol az eredmények