Budapest, 1973. (11. évfolyam)

4. szám április - A címlapon: A Tolbuhin körúti vásárcsarnok homlokzatrészlete (Csigó László felvétele)

tydapest XI. ÉVFOLYAM 4. SZAM 1973 ÁPRILIS II FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: KATONA ÉVA Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Postai irányítószám: 1014 Szerkesztőségi fogadóórák: Hétfő 10—13 óráig VII., Lenin körút 5. I. em. Telefon: 223-896 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII., Blaha Lujza tér 3. Levélcím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.) Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre . . . 60,— Ft egy évre 120,— Ft 73.0178 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Index: 25 151 A TARTALOMBÓL: A fővárosi lakosság közegészségügyi-járványügyi helyzete .... 5 Pro Arte - Pro Urbe Ferencsik János, dr. Suhajda József, Szén László, Bakony Gáborné 8 Az európai fővárosok vezetőinek találkozója Gheorghe Cioara: Bukarest fejlesztése 12 Hervé Brouhon: A belga főváros problémája: felújítani és megőrizni 15 Fővárosi őrjárat XIII. Fekete Gábor: Kőbányai tavasz 18 Dr. Fótiyad Ernő: A 125 éves Műegyetemi Könyvtár 22 FÓRUM Heim Ernő: Parkok, ligetek, tavak 26 Dr. Kun László-Krasovec Ferenc: A városi ember testkultúrája 28 Barkoczi Péter: Az Orczi háztól a Madách térig 33 Főváros születik III. Vörös Károly: A társadalom - statisztikákban és térképen 39 A címlapon: A Tolbuhin körúti vásárcsarnok homlokzatrészlete (Csigó László felvétele) A hátsó borítón: Gulácsy Lajos: Dal a rózsatőről (1904). Schiller Alfréd reprodukciója Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; Dr. HOfWÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PATAKI JÁNOS, az MSZMP Budapesti Bizottságának osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; Dr. SÁGyÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr. TRAUTMANN REZSŐ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Dr. Szekeres József „Budapest nyílt város"? Új adalékok a háborús főváros történetéhez Buda, Pest és Óbuda egyesítésének centenáriumára — a városvezetőség felkérésére és anyagi támogatásával — a főváros levéltára négy kötetben közreadja Budapest történetének legfontosabb dokumentumait. Az úttörő jellegű vállalkozás első három kötete már megjelent. Az egyes kötetek szerkesztőinek nagy, újszerű feladatokat kellett megoldaniuk. Nem volt könnyű a hiányos és szétszórt forrásanyag összegyűjtése, a többféle tudományos intézménynél (levéltárak, könyvtárak, múzeumok) felkutatott iratanyag tudományos kiválogatása, jegyzetelése oly módon, hogy a terjedelmi korlátokat és a szerkesztési elgondolásokat figyelembe véve, az olvasók lehetőleg teljes képet kapjanak a főváros-történet egy-egy szakaszáról. A levéltárak tudományos gárdája kezdetben maga sem számított arra, hogy a hazánkban eddig jórészt elhanyagolt várostörténeti kutatások nemcsak egy történetfeldolgozási műfaj újjáéledését, hanem tudományos újszerűségnek tekinthető események feltárását is eredményezik. Például az ellenforradalmi korszak feldolgozása közben kerültek napvilágra ilyesféle történeti újdonságok. A kötet készítői okkal remélik, hogy az általuk felkutatott és dokumentált események lehetővé teszik a korszak teljesebb, hitelesebb áttekintését. „Budapest nyílt város" témaköre a korszak történészéi előtt It eléggé ismeretlen vo|t. A még élő kortársak közül néhányan emlékeznek ugyan a második világháború végén, elsőként a Béke Párt által 1943-ban felvetett követelésre, amely az egyre pusztítóbb légi bombázásoktól kívánta megóvni a fővárost. Ám jórészt ismeretlen voft ez ideig, hogy a magyar kommunisták és a szervezett munkásság álláspontját a magyar uralkodóosztályok józanabb körei — elsősorban az akkori városvezetés— magukévá tették és figyelemre méltó erőfeszítéseket tettek a követelés megvalósítására. Az újonnan előkerült dokumentumok alapján most már pontosan nyomon követhető a követelés megfogalmazásának időpontja, számos részlete, a megvalósításáért folytatott küzdelem alakulása — s az ez irányú erőfeszítések sikertelenségének magyarázata. * Budapest védelme mind a katonai elhárító berendezések, mind a polgári lakosság életének megóvására alkalmas létesítmények híján a második világháború kitörésekor teljesen kiépítetlen volt. Pedig már 1932-től, Gömbös Gyula kormányra kerülésétől fogva a magyar uralkodó osztályok nyílt háborús előkészületekbe kezdtek; a költségvetésekből súlyos összegeket fordítottak közvetlen és közvetett katonai kiadásokra. A legtöbb szomszéd országgal szemben feszült, ellenséges, bármikor kirobbanással fenyegető konfliktushelyzet, valamint a hitleri Németországgal és a fasiszta Olaszországgal létesített szövetség nyilvánvalóvá tette, hogy a háború előbb-utóbb kitör. Ám néhány kiállításon, tanfolyamon, látványos gyakorlaton kívül semmiféle komolyabb intézkedés, előkészület nem történt a lakosság védelméért. Ellenkezőleg! A minisztertanács 1940. július 12-én az alábbi határozatot hozta: ,,A honvédelmi miniszter úr felveti a minisztertanács előtt azon kérdést, akarunk-e komoly légvédelmet csinálni, vagy nem. Varsóban csak 3 komolyabb óvóhely volt. Helsinkiben beváltak az óvóhelyek. Ha most jönne ellenünk komoly légitámadás, úgy ma már késő nekilátni nagyszabású és komoly óvóhelyek létesítéséhez. Feltéve, ha rendelkezésre állana szükséges ember és anyag, akkor is komoly légvédelem létesítésére 1 vagy másfél év volna szükséges. 4 héten belül praktikusan semmit sem lehet csinálni... A miniszterelnök úr (gr. Teleki Pál) rámutat arra, hogy egy sürgős terv végrehajtására, feltéve, hogy rendelkezésre áll ember és anyag, 1 vagy másfél évre volna szükség, komolyabb légvédelmi 5 évre előirányzott terv tudná csak megvalósítani azt, hogy 20-nál több lakóval bíró házakban is óvóhelyek létesíttessenek. A budapesti légvédelem megvalósítására 31 millió, a vidék légvédelmére 9 millió volna előirányzandó . . . Nézete szerint az egész kormány vállalja a felelősséget, hogy nem csinálja meg a légvédelmet, tekintettel arra is, hogy a mai körülmények között és helyzetben az orszdg anyagi forrásai a honvédelem másirányú szükségletére (támadó fegyverek beszerzésére — Szerző megj.) nagy mértékben igénybe vannak véve. Szükségesnek tartaná 1