Budapest, 1973. (11. évfolyam)

3. szám március - Mann Miklós: A Budapesti Szemle és a Pesti Havi Irat

MANN MIKLÓS A Budapesti Szemle és a Pesti Havi Irat A nyugati országokban végbement fejlődés ismertetésében, s a hazai polgári átalakulás szükségességének hirdetésében kiemelkedtek a reformkori nemesség tagjai közül a centralisták. A polgári fejlődés sürgetésében ők voltak a legkövetkezetesebbek, s ők jutottak a legmesszebbre a nemesi ellenzéken belül. Minden kérdésben következetesen polgári felfogást érvényesítettek. Fontos feladatot végeztek el a polgári intézmények — népképviselet, választás, parlament stb. — körvonalazásával. Korszerű, központosított (centralizált), a feudális elemektől megtisztított polgári államot kívántak megvalósítani, reformok segítségével. Figyelmük azonban kizárólag a belső feudális gátak lerombolására irányult, s közömbösek maradtak a nemzeti függetlenség problémája iránt. Nem értékelték a megye szerepét sem a függetlenségi harcban. Azáltal, hogy figyelmen kívül hagyták a reális politikai követelményeket, az ellenzéken belül elszigetelődtek. A centralisták legismertebb képviselői : Eötvös József, Szalay László, Trefort Ágoston, Csengery Antal, Lukács Móricz általános műveltségük, képzettségük, valamint képességeik révén emelkedtek ki a reformkori nemesség soraiból. E csoportosulás az 1830-as évek végén kezd kialakulni. A centralisták szervezkedése első közös folyóiratuk — a „Themis" — kiadásával kezdődött meg. Ennek a folyóiratnak 1837-től három száma jelent meg, s a magyar polgárosodás főbb időszerű problémáival foglalkozó cikkeket jelentetett meg. A szerkesztő — Szalay László — mindenekelőtt a külföldi intézményekről kívánta a magyar jogászközönséget tá.'ékoztatni; így ismertetéseket közölt az angol csődtörvényről, az esküdtszékekről, a váltójogról. A vállalkozás 2. és 3. füzete Szalay közbejött külföldi utazása, de még valószínűbben a közönség közönye miatt csak két év multán jelent meg, s több szám n«m is követte. A „Budapesti Szemle" Következő folyóira: tervezését már 1839-ben megkezdték;2rre kitűnő alkalmat nyújtott Eötvös és T'efort 1839 áprilisi utazása Borsod megyfbe, Sályra, ahol «lőször beszéltek egy negyedévenként megjelenőfolyóirat kiadásáról. Itt határozták el, hogy a folyóirat címe Budapesti Szemle legyen, s az első szám megjelenését 1839 végére vagy 1840 elejére tervezték. Ez év szeptemberében — Trefort naplójának tanúsága szerint — a baráti kört újból Sályon, az Eötvös birtokon találjuk: Trefort már a Budapesti Szemle részére készíti tanulmányát, míg Eötvös a Kölcsey-emlékbeszéden, Szalay László pedig egy akadémiai előadáson dolgozik. Rövidesen megkezdhették a kiadóval az érdemi tárgyalásokat. Ennek eredményeként 1839. október 15-én szerződést köthettek Heckenast Gusztáv kiadóval. E szerződés szerint az Eötvös József, Lukács Móricz, Szalay László és Trefort Ágoston által alapítandó „Budapesti Szemle" című folyóiratnak évente négy kötete jelenne meg, az egyes kötetek 20 ív terjedelműek.,, A folyóírás szorosan tudományos leend, a belletriának kizárásával, s különös tekintettel azon társasági és status kérdésekre, mik napi renden lesznek." A tartalmi kérdéseken túl a szerződés meghatározta a szerzői és szerkesztői honoráriumokat, a kiadás kérdéseit. A „Budapesti Szemle" első kötete így 1840-ben megjelenhetett. A folyóirat szerkesztői még ugyanazon évben a „Figyelmező"-ben megindokolták, hogy mi tette szükségessé a folyóirat kiadását. Beköszöntőjükben leszögezik, hogy mind az anyagi, mind a szellemi világra az örök mozgás, fejlődés, változás a jellemző, „ ... nagyobb mozgalmat, s életerőt talán soha nem nyilvánított az emberi ész mint legújabb időkben. Az ismeretek minden ágaiban új eszmék, felfedezések, theoriák egymást érik ..." A szellemi termésből viszont nehéz kiválasztani „ama kevés, de nagybecsű arany szemeket, mellyek az emberi ismeretek kincstárát valóban nevelik s gazdagítják . . ." Nyugat-Európában ezért számos szakfolyóirat jött létre; ezek közérdekű jogi, politikai és más tudományos kérdésekkel foglalkozó, magas színvonalú, alapos cikkeket közöltek. Hasonló célra egyesültek hazánkban a centralisták: Eötvös, Szalay és társaik is. Mint elhatározták: „a mívelt nemzetek legújabb tudományos haladásainak, . . .a hazai közönséggel megismertetése; tudományok némelly osztályaiban felállított különféle vagy éppen ellenkező theoriák és rendszerek fejtegetése, egybevetése, és azokróli szerény, de okokkal támogatott ítélet, hiányaiknak kijelölése, s azok pótlásának kitelhető megkísértése; feledésbe sülyedett, s a századok homályaiban eltemetett, de új életre méltó eszmék, s ismeretek feltámasztása; a tudomány komoly méltóságának meggyőző, de amellett a szó nemesebb értelmében népszerű, s a magyar míveltebb olvasó közönség értelmi látköréhez mért előadás ..." A szerkesztők, akik egyúttal a folyóirat szerzői is voltak, ezekkel a szavakkal határozták meg a Budapesti Szemle létrejöttének jogosultságát, céljait. A .^Figyelmező" ugyanezen számában jelent meg Heckenast Gusztáv előfizetési felhívása is. Heckenast egyrészt felsorolta kiadásait, problémáit, nevezetesen a költséges előállítást, „a becses értekezésekért járuló tiszteletdíj; ide számítva azon terhes körülményt is, miszerint az eféle tudományos irányzatú munkák hazánkban mindeddig csekély kelendőséget reménylhetnek", ezek ellenére Heckenast hangsúlyozta, hogy „oly mérsékelt ár szabatott" a folyóirat előfizetési díjául, amiből a közönség is láthatja, miszerint „a kiadó inkább a literatura méltóságát, mintsem nyerészkedést tartott szeme előtt, s Ő meg fog elégedni, ha a t. cz. közönség részvéte az előállítási költségeket födözendi." A hazánkban elsőízben „Budapesti" címet viselő folyóiratról szólva hangsúlyoznunk kell, hogy a szerkesztők e korszak legtanultabb fiatal szakemberei közé tartoztak, szándékuk szerint a szépirodalom mellőzésével közérdekű jogi és egyéb tudományos munkákat, dolgozatokat bocsátottak közre. Francia minták nyomán a nyugati „revue"-k típusát kívánták meghonosítani a magyar sajtóban, s ennek érdekében jelentettek meg magas színvonalú, hosszú, irodalmi, politikai és tudományos cikkeket. Igy a Budapesti Szemle közölte Szalay Lászlónak a törvények codificatiójára vonatkozó nagyszabású jogi tanulmányát, amely sok anyagot szolgáltatott a magyar büntetőtörvénykönyv szerkesztő bizottságának; az I. kötetben jelent meg Eötvös József „Szegénység Irlandban" című nagy tanulmánya, amely az írek nyomorának vizsgálatán keresztül a magyar reformkor főbb politikai problémáira is rámutatott. A folyóirat II. kötetében jelenik meg Eötvösnek a zsidók emancipációjáról szóló