Budapest, 1973. (11. évfolyam)

3. szám március - Dr. Mezei Gyula: Milyen szellemet engedtünk ki a palackból?

nak csupán io százaléka vesz részt a szervezett üdültetés valamilyen formájában. Az állami gondozott tanulók üdültetését az intézetek minden évben megoldják. A szakmunkástanulók anyagi helyzetét döntően befolyásolja tanulmányi eredményük, családjuk szociális helyzete, továbbá az, hogy otthon laknak-e, vagy kollégiumokban, s milyen szakmát választottak. Az ösztöndíj 40 — 700 forintig terjed, s összegét a szakmai besorolás, az évfolyam és a tanulók tanulmányi eredménye alapján állapítják meg. A Gazdasági Bizottság 1972 januári határozata — az egyes szakmák utánpótlási lehetőségeinek javítása érdekében — havi 200 forint ösztöndíj kiegészítést biztosít húsz kiemelt szakma tanulói részére. További huszonhárom szakmában 250-500 forintos társadalmi ösztöndíjszerződés is köthető. Budapesten három és félezer tanuló kötött különböző vállalatokkal társadalmi ösztöndíj-szerződést. Viszont a tanulók egy része — főleg a vidékiek — a szakmunkásvizsga után felbontja szerződését. Ösztönzően hat, hogy negyvenhárom szakmában a tanulókat az utolsó tanév folyamán szakmunkásbérért lehet foglalkoztatni. A fővárosban mintegy 6000 tanuló kap szakmunkásbért. A magánkisiparosoknál és a ktszeknél dolgozó szakmunkástanulók anyagi helyzete jobb az átlagosnál, mert például a festők, a csőszerelők, a kőművesek, az asztalosok szombatvasárnap különmunkát is végeznek a kisiparosoknál. Ez rendkívül káros, mert a gyerekek nem tudják kipihenni magukat, s a jövedelemkülönbség is feszültséget okoz. Gyakran tapasztalható, hogy a jó kereseti lehetőség csábításának engedve a fiatalok abbahagyják tanulmányaikat. Az állami gondozott tanulóknak az intézetek, vállalatok esetenként külön juttatást, ruhaneműt, taneszközöket stb. is biztosítanak. Kulturális és sportélet Az utóbbi időben növekszik a tanulók önművelési igénye, ezt mutatja a különböző vetélkedőkön, a „szakma kiváló tanulója" versenyeken való részvételük. Szereplésükkor azonban gyakran érződik felszínes felkészültségük, s az olvasottság hiánya. (Külön feladatot ró az intézetekre, kollégiumokra, hogy az ország kulturáltságban legelmaradottabb megyéiből, falvaiból felkerülő tinulókat a többiekkel azonos szintre hozzák.) Az iskolaépületek többsége zsúfolt, régi, elavult, eredetileg nem iskolának készült. Legfeljebb könyvtárat lehet elhelyezni, klubszoba, kultúrterem, vetítőhelyiség berendezésére nincs mód. A kultúrteremként használt ebédlők általában kicsik, levegőtlenek, világításuk, szellőztetésük nem megfelelő. Jónéhány otthonban csak egyszerű társasjátékok, néhány sakk, esetleg könyvtár szolgálja a fiatalok szórakozását. Az iskolai könyvtárak — néhány kivételtől eltekintve — szegényesek, a könyvek összetétele nem megfelelő, a kötetek száma nem éri el az általános iskolákét sem. Helyenként ifjúsági könyvtár sincs, például a Simon Ferenc bőripari szakiskolában. A könyvtárak kezeléséhez sok iskolában nincs megfelelő szakképzettségű fiatal. Szakköri élet főleg azokban az iskolákban található, ahol a vállalat megfelelő helyiséggel, felszereléssel segít. A legtöbb iskolában öntevékeny művészeti szakköröket szerveznek, azonban a végzett tanulók helyére nagyon nehéz megfelelő utánpótlást találni. Emiatt előfordul, hogy jól működő tánccsoport, szavalókórus, énekkar felbomlik, mint például a MüM 6-os számú Intézetének tánccsoportja. A különböző művelődési házaknak, kultúrotthonoknak nagy szerepük van a tanulók iskolán kívüli kulturális életében, önművelésében. Kedvező helyzetben azok a fiatalok vannak, akik olyan kollégiumban laknak, amely szerződést kötött a kerületben levő művelődési otthonnal (pl. Csepeli Munkásotthon, Fővárosi Művelődési Ház, MOM kultúrház stb.). A testnevelés, a sportolás nagyon fontos lenne a szakmunkástanulók számára, egyrészt testi fejlődésük végett, másrészt, hogy a

munkavégzésből adódó egyoldalú terhelést ellensúlyozni lehessen. A lehetőségek azonban nem elégítik ki az igényeket. A főváros negyvenhét szakmunkástanuló-iskolájában 40 tornaterem van, de ebből csak 28 a saját. A MüM i-es számú intézetében például minden igényt kielégítő futballpálya, kézilabda-pálya van, az épületben tornaterem már nincs, így a gyerekek sportolási lehetősége csak részben oldható meg az intézeten belül. A Tolnai utcai nyomdász szakmunkásképző-iskolában a kultúrtermet alakították át hiányosan felszerelt tornateremmé. A tanulók közül aránylag kevesen vesznek részt iskolán kívüli sportolásban, mert sokan járnak be vidékről, a harmadévesek pedig két műszakban dolgoznak. A tanulók egészségvédelme Altalános tapasztalat, hogy a vállalati és intézeti tanműhelyek, laboratóriumok, tantermek felszereltsége igen eltérő és a tárgyi feltételek sok helyen nem felelnek meg a biztonságtechnikai és egészségügyi követelményeknek. Csak korszerű, jól szervezett vállalatok tanműhelyeiben megfelelőek a munkavédelmi körülmények. Az egyes intézetekben létrehozták a munkavédelmi szervezeteket, azonban működésük még nem kielégítő. A szakoktató, vagy a műhelyfőnök látja el a biztonsági megbízotti teendőket, de ezeket a feladatokat többnyire másodrendűnek tartják. Talán azért is, mert e feladatokra még a legnagyobb intézeteknél is csak heti nyolc óra áll rendelkezésre. Ebből adódik, hogy az ellenőrzéseket és a balesetek kivizsgálását elhanyagolják, esetenként még a feladataikat sem ismerik pontosan. A munkavédelmi szabályzatokat az intézetek — néhány kivételtől eltekintve — elkészítették, de ezek nem tartalmazzák a biztonságos munkavégzéshez szükséges intézkedéseket. (Például a tanműhelyekben levő veszélyes gépekre, berendezésekre nem dolgozták ki a kezelési utasításokat; a tanulók baleseteinek bejelentésével, kivizsgálásával kapcsolatos tennivalók szabályozása is hiányos.) A dolgozók és a tanulók a meglevő szabályzat tartalmát sem ismerik; az előírások betartása többnyire formális. A tanulók a szakmunkás bizonyítvány megszerzéséig nem sajátítják el a legszükségesebb munkavédelmi ismereteket sem. Ennek oka egyrészt, hogy a rendelkezések, szabályzatok sem rögzítik egyértelműen a munkavédelem oktatásának követelményeit. De a felnőtt szakmunkások rossz példája is kedvezőtlenül hat a tanulók „munkavédelmi fegyelmének" kialakulására. (Rossz szerszámok használata, védőeszközök mellőzése stb.) A budapesti szakmunkástanulók baleseti helyzetéről részletes nyilvántartást nem készítenek, így az okokról és következményekről nincs áttekinthető kép. A MüM 126/1968. számú rendelete intézkedik a szakmunkástanulók üzemi balesetének bejelentéséről és kivizsgálásáról, de az intézetek többsége nem tartja be a rendelet előírásait. Az iskolák hónapokon át nem jelentik a baleseteket az Ipari Tanulók Egészségvédelmi Intézetének. A balesetek kivizsgálása többnyire formális, az okokat nem tárják fel, sok a „véletlen baleset". A tanulók felvétel előtti pályaalkalmassági vizsgálatát és a képzés alatti időszakos vizsgálatokat a szakmunkástanulók Egészségvédelmi Intézete végzi. Helyes lenne, ha nemcsak a fizikai, hanem a pszichikai alkalmasságot is vizsgálnák. Az orvosi ellátás tárgyi és személyi feltételei iskolánként, kollégiumonként igen eltérőek. Betegszoba, orvosi rendelő általában van, de a felszerelés és a szakorvosi ellátás különböző színvonalú. Általános gond, hogy az otthonok betegszobáiban a gyerekekre nem ügyel senki, még részállásban foglalkoztatott gondozónők sincsenek. Az egészségre káros munkahelyeken, például a kohászatban, a vegyiparban nem fordítanak elég gondot a tanulókat ért káros hatások megszüntetésére. Az egészségügyi felvilágosítás általában az osztályfőnöki órákon történik, s főként a szexuális kérdésekkel, az alkohol és a nikotin ártalmaival foglalkozik. A fiatalok érdekvédelmének elsősorban a szakszervezetek útján kell érvényesülnie. A legtöbb szakszervezet meghatározta a szakmunkás-képzéssel kapcsolatos feladatokat. Vannak helyes kezdeményezések, de az intézeti szakszervezeti bizottságoknál még nem alakultak ki az ifjúsági munka legfontosabb elvi és gyakorlati módszerei. A feladatok nagy részénél jó az együttműködés a KISZ és a szakszervezet között, közösen végzik az oktatás, a kultúrprogramok megszervezését,, a sportolást, a szociális intézkedéseket, a segélyezést, az üdülést stb. Emellett vannak iskolák, ahol nincs önálló KlSZ-szervezet, mint például a Pamutnyomó és Selyemszövő Vállalatnál és a Belkereskedelmi Minisztérium intézeteiben. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsának elnöksége a vizsgálatról készített jelentést elfogadta s egyebek között javasolta, hogy az intézeti és vállalati szakszervezeti szervek rendszeresen foglalkozzanak a szakmunkástanulókat érintő valamennyi kérdéssel; az szb-üléseken számoltassák be a gazdasági vezetőket a rájuk háruló feladatok végrehajtásáról; biztosítsál!, hogy a Munkavédelmi Szabályzitok megfelelően rögzítsék a szakmunkástanulók egészségét és testi épségét védő intézkedéseket, s rendszeresen ellenőrizzék betartásukat. Az Elnöstg javasolta, hogy az érdekelt állami szervek az illetékes szakszervezeti szervekkel közösen vizsgál/ák meg: hogyan lehet a kollégiumokban az életkörülményeket megjavítani, a költségnormákat felemelni; hrgyan lehetne az üzemi baleseti kár:érítésekre vonatkozó rendelkezést a szakmunkástanulókra is kiterjeszteni; az érvinyben levő rendelkezések alapján bztosítani kell a balesetek kivizsgálást, nyilvántartását és bejelentést. Sz. G.