Budapest, 1973. (11. évfolyam)

1. szám január - M. Roussilhe, Párizs városrendezési tanácsosa: Párizs városrendezése

dasági tevékenységek optimális elhelyezése, ugyanúgy hasonló probléma áll fenn Párizs és a várost körülvevő hét megye között, amelyek a Párizsi Régiót alkotják. Ha nem tagadjuk és nem ellenezzük, hogy Pá­rizs legyen a döntésre jogosult központok kivá­lasztott helye és ennek következtében azon minő­ségi vállalatoké, melyeknek magas szintű intellek­tuális környezetre van szükségük, ugyanakkor fel kell szólítani a másodlagos szolgáltatásokat, a tö­megtermelést végző vállalatokat és azokat, me­lyeknek nagy raktárakra van szükségük, hogy hagy­ják el Párizst és ezáltal biztosítsanak olyan munka­alkalmakat, melyek az új városokban és a távoli külvárosok restrukturáló központjaiban hiányoz­nak. így el fognak tűnni Párizsból a szennyező vagy veszélyes üzemek, a raktárak és a nagyvállalatok szolgáltató helyei; ezen vállalatok csak a székhe­lyeiket tarthatják fenn a fővárosban. Ily módon lehetővé válik, hogy Párizs lakosai­nak számát 2 6oo ooo körül tartsuk és a munka­alkalmak számának korlátozása folytán ezek ne haladják meg a kétmilliót, olymódon, hogy a szol­gáltatási ágazatban fennálló munkaalkalmak fog­ják helyettesíteni azokat, amelyek az ipari munka­alkalmak máshová helyezésével szabaddá válnak. Regionális séma A Párizsi Régiónak, mivel a tervek szerint nap­jainktól 2000-ig lakosságának száma tízmillióról 14 millióra fog emelkedni — a munkaalkalmak ennek megfelelő fejlődésével —, meg kell szer­veznie növekedését és előre meg kell állapítania új, rendezendő zónáinak programozását. (Ugyan­ebben az időszakban a legtöbb francia városnak meg kell kétszereznie lakosainak számát.) Ezért a városrendezés és urbanizáció sémájának (S.D.A.U.) célkitűzése, hogy ennek a fejlődésnek nagy irányvonalait leszögezze és ugyanakkor meg­feleljen a következő célkitűzéseknek: 1. biztosítani kell valamennyi szektorban az egyensúlyt a lakosok száma és a munkaalkalmak között; 2. a munkaalkalmakat és a munkatevékenységet azon szállító vagy közlekedési eszközök szomszéd­ságába kell telepíteni, amelyek számukra szüksé­gesek ; 3. végre kell hajtani a külvárosok restrukturálá­sát úgy, hogy a szolgáltatásokat és nyilvános intéz­ményeket olyan városközpontokban összpontosít­juk, amelyek elhelyezésük folytán ki tudják szol­gálni a környező zónákat; 4. a lehetőséghez képest korlátozni kell a mun­kahely és lakóhely közötti utazások következtében keletkezett ingázó mozgást, különösképpen a kül­városokból Párizs felé; 5. maximálisan ki kell használni a meglevő szál­lítási infrastruktúrákat; 6. meg kell őrizni az erdőket és zöldterületeket; 7. a lehetőség szerint biztosítani kell a város­lakóknak, hogy szabadon választhassák meg mun­ka- és lakóhelyüket azáltal, hogy különböző lehe­tőségeket nyújtunk számukra; 8. fejleszteni kell a családi házak építését, külö­nösen a festői vagy idegenforgalmi helyek szom­szédságában. Hogy a lehető legjobban oldhassunk meg olyan célkitűzéseket, melyek nem mind egybehangzóak vagy nem mindig állnak összefüggésben a talaj domborzata által nyújtott lehetőségekkel az egész­ségesebbé tétel problémái szempontjából, a Pá­rizsi Régió rendezésének sémája a következőket javasolja: a) előnyben kell részesíteni azokat az urbani­zációs zónákat, melyek a közlekedési tengelyek (víz, vasút és közút) mellett vannak; A Bagnolet-i útkereszteződés Párizsi részlet, előtérben a televízió modern épülete. Czeizing Lajos felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents