Budapest, 1972. (10. évfolyam)

2. szám február - Zolnay László: Nemzetiségek Pest-Budán

Villám csap a karmelita rendházba 1778. június 30-án. Rézmetszet kedtek és előkelő emberekhez feleségül mentek ..." Tehát ez a Dietz-féle, 1735 körül leírt memoár-töredék szolgált Mészáros Kártigám-ja alapjául.) Magyarok és németek szerepcseréi Pesten és Budán A XVII. századvégi összeírásokból azt olvashatjuk ki, hogy a balparti városban a magyarok beözönlése egyre fokozódik. A XVII—XVIII. század fordulóján már megközelítik az összlakosság felét. Ám szociális helyzetüket tekintve a szegényebbek közé számítanak. A pesti német háztulajdonosok 37-tel többen vannak, mint az összes más nemzetiségű háztulajdonos együttvéve. Vagyis: a németek a jómódúak, a többiek a szegények. De ezek a viszonylatok is változóak. Hiába kaptak a szegényebb lakosok is házhelyeket, vagy romházakat. Ha nem tudtak kellő jövedelemre szert tenni, elmulasztották építési kötelezettségüket. S a magisztrátusnak több sem kellett: ezért a mulasztásért, vagy adóhátralékaikért kiakolbólította őket. így aztán a háztulajdonosok gyakran cserélődtek. 1702-re a császári tisztek helyett már sok megyei tisztviselőt (9) látunk a házbirtokosok között. De az iparosok után most már az első kereskedők is felbukkannak. (Egyelőre hatan.) Gazdagodnak a korcsmárosok is: rendre-másra szerzik a házakat. Közben azonban lezajlik egy véres történelmi esemény; a régi magyarság szemével nézve: tragédia. A kuruc szabadságharc! Ennek azután az a következése, hogy a magyarság kezdődő pesti megtelepedése 1711 -gyei meg-40 szakad. 1720-ra pedig Pest német lakossága már háromszorosan meghaladja a magyarok lélekszámát. A „végzetes föld" — terra fatalis A hétéves kuruc szabadságharc idején Budát és Pestet a kurucoknak sohasem sikerült elfoglalniok. Nem is csoda. Hiszen a Habsburg-birodalom — a török visszacsapásától féltében — Budát az impériumnak egyik legerősebb, tüzérséggel is jól megrakott támaszpontjává építette ki. Még Bottyán János, a kurucok legsikeresebb hadvezére sem boldogult Budával. A Dunántúlt — részben Buda miatt — egyenesen „terra fatalis"-nak, a végzet földjének nevezte. De nemcsak a Dunántúl állt ellen a kurucok támadásainak. Pest is. 1704. december 20-án meghiúsult a kurucok Pest város ellen intézett rohama. A karácsonyt is a mezőn kellett tölteniök. Rákóczi — aki utoljára 1700 decemberében járt Budán és ismerte a várost — tisztában volt azzal: milyen nagy morális jelentősége lenne Buda elfoglalásának. 1705 júliusában meg is támadta — mégpedig a Dunántúl felől — Budát. Őmaga Csabán rendezte be főhadiszállását. Ám Hannibal Heister osztrák tábornok július 5-én és 6-án kétnapos csatában szétverte a kuruc csapatokat; felmentette Budát. S következzék egy még szomorúbb história. Béri Balogh Ádám vére Amikor Pálffy János labanc tábornok hosszú háborúskodás Görögkeleti budai polgár sírköve 1678-ból Jobbágyok a budai bakó bárdja alatt Béri Balogh Ádámot — az időknek pár évtizedes térközeivel — követik a pest-budai vérpadokon Szegedinácz Pérónak és lázadó jobbágytársainak alakjai. A Szegedinácz Péró-féle ítéletek budai tömegmészárlását (1736. április 4-én) a Törő Pál, Pethő Ferenc s Bujdosó György ügyé* Vajon Béri Balogh Ádám nem érdemelne egy emléktáblát? Hiszen éppen a vérpada helyén, a Belvárosi templomnál, a közelmúltban még a római kor s a népvándorláskor hőseinek is szobrot emeltünk. ** A szép verssorokat ide iktattam, noha akad olyan nézet, amely szerint a Balogh Ádám nótája későbbi, XIX. századi költői „koholmány". után elfogatta Béri Balogh Ádámot (1678—1711), a legendás kurucvezért Pest-Budára hozták. Itt azután e nemzeti hőst mint hazaárulót a pesti plébánia előtt ácsolt vérpadon lefejeztették.* Felkapták a fejüket azon az estén a pesti városfalakat meg a budai várfokot silbakoló osztrák bakák. Valahol a budai hegyek mögött felharsant a tárogató, a török síp, meg egy dal: S a Béri Balogh Ádám vesztét kísérő gyászos dobpergés, a távolodó kurucok nótái már felidézik Buda és Pest újabb sötét másfél századát. Azt a korszakot, amely a magyar fővárost az osztrák szoldateszkának, a szemérmetlen, kiuzsorázó megszállásnak fellegvárává, sőt jelképévé tette. Címere, mint holmi Gessler-kalap; az egész ország felett ott lebegett: a kétfejű sas. Falánk hasában Buda középkori városcímerével. Török bársony süvegem, Most élem gyöngy életem, Balogh Ádám a nevem, Ha vitéz vagy, jer velem !**