Budapest, 1972. (10. évfolyam)

2. szám február - Barkoczi Péter: Elfelejtett fürdők

AzOrczy-ház, amelyben két fürdő is volt (1900-as évek) Barkoczi Péter Elfelejtet 1937-ben a Nemzetközi Fürdőügyi Kongresszus Budapesten összeült első ülésszaka fővárosunkat gyógyfürdőhellyé nyilvánította. Nyolcvan gyógyforrásunk van, s ezekből napi hetven millió liter gyógyvíz kerül a felszínre. A fürdőzők száma tízmillió évente. Érdemes hát elgondolkodnunk azon, hogy a Dagály-strand kivételével a felszabadulás óta új fürdő nem létesült, a meglevők pedig a túl használtság miatt meglehetősen kopottak; így nemhogy az idegenforgalmi lehetőségek kihasználását nem biztosítják, de kétmilliós lakosságunk részére is túlzsúfoltak. Az idegenforgalom és afőváros népességének növekedését tekintetbe véve, a múltban relatíve jobban el voltunk látva fürdőkkel; sőt, azóta számos fürdőnk megszűnt, még nevüket is elfelejtettük. Ezen régi fürdők történetét, emlékét szeretném most felidézni. Diana-fürdő A József Attila utca neve ötven éve még Fürdő utca volt, a jelenlegi belügyminisztériumi épület helyén állott közkedvelt, reprezentatív fürdőház után. (Valaha az ország nagy részének sószükségletét tároló „Sóház" állott itt.) Amikor a Váci utcától északra elterülő lápos, mocsaras vidéket parcellázták, a mostani Roosevelt tér egyik saroktelkét Pfeiffer Ignác vette meg. A Hild József tervezte klasszicista stílű épület 1823-ban elkészült; a következő évben fürdő nyitására határozta el magát a háztulajdonos. Közel a Dunához két kutat ásatott, a folyó átmosódott vizét a négy méter mélységben elhelyezett facsöveken átszivattyúztatta, s felmelegítve értékesítette. A fürdő a feltörekvő Pest egyik nevezetességévé vált. Kazinczy Ferenc 1828-ban, amikor utoljára jött fel Pestre, így írt róla: Kocsisom szinte kényszeríte, hogy itt szálljak ki s nézzem körül magamat az udvarban: csudámat fogom ott látni! — úgymond. A ház fenekében két temérdek oszlop tart egy háromszegű frontot, melly alatt egy nyári szoba nyílik előfal nélkül, azok szolgálatjára, kik itt ferednek s együtt akarnak mulatozni. A szűk udvar közepén egy teknő szökteti fel vizét, s a teknőt virágtáblák veszik körül. E ház a gyönyör lakja! — kiáltám." S valóban az volt. A kapu bejárat két oldalán természetes nagyságban Minerva és Apolló szobra állt. Az udvar oszlopokkal övezett tér, délszaki növényekkel díszítve, közepén aranyhalas medencéből szökőkút csobogott. Ide nyílt az előcsarnok, hátterében hétméteres kőrelief, mely Diana istennőt ábrázolta nimfáival. (Innen kapta nevét a fürdő.) Ebből az ovális alaprajzú teremből jutott a vendég a 17, elegánsan berendezett fürdőszoba valamelyikébe. Hentzi gyújtóbombái 1849-ben a,,Dianá"-t is erősen megrongálták. De a következő évben már helyreállították, sőt, az udvar átalakításával gőzfürdő is létesült, söröző nyílt, mely lassanként az ifjúság kedvelt szórakozóhelyévé vált. Az ,, Édes élet" ükapái nemegyszer ugrottak be féktelen jókedvükben ruhástól a szökőkút medencéjének vizébe. A fürdőt mindvégig a jómódúak látogatták. A korabeli útmutatók mint ,.elegánsát" jellemezték, mindezt azért, mert drágasága miatt szegényebbek nem is látogathatták. (Az 1 forintos kádfürdő árát hasonlítsuk csak össze más adatokkal! Az 1850-es években a Rudas-fürdő közös medencéjében 2 krajcár volt a fürdés ára — igaz, hogy higiéné és közerkölcs szempontjából kritikán aluli környezetben. Viszont egy tojás is 2 krajcárba, a hús fontja 12, a vajé 35 krajcárba került.) E nevezetes épület első emeletének lakója volt 1827-től öt éven át Széchenyi István. 1853-tól ezen az emeleten tartotta képkiállításait a Pesti Műegylet is. Az idő lassan eljárt a fürdő felett; pedig modernizálták, s beállítottak elektroterápiái és iszapkezelést is. Századunk elején az épületet megvette a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, s 1908-ra felépült a helyén, Quittner Zsigmond építész tervezésében az új bankpalota. Rumbach-fürdő A Városliget környékén a múlt század elején még szőlők, kertek, rétek terültek el. A későbbi Nyugati pályaudvar felett, a Rudas László utca környéke a Podmaniczkyak 30 holdas majorjához tartozott; amikor a területet parcellázták, a köztük nyitott utcát róluk nevezték el. De még ez előtt, 1804-ben Rumbach Sebestyén orvos 8313 öl telket vett a majorság fölött s azon szőlőt kívánt telepíteni. A telek a jövendőbeli Munkácsi, Bajza, Podmaniczky utcák között terült el. Megműveléséhez kutat kellett ásni. Tíz öl mélységre jutván, nagy mennyiségben buggyant fel a vasas, kissé sárgásbarna színben játszó víz, mely a levegőn azonnal megzavarodott és sárga színű üledéket adott. Rumbach mint orvos, azonnal felismerteavíz gyógyhatásáts meg is kezdte egy fürdőház építését. Az építési engedélyt azonban 1806-ban a városi magisztrátus megtagadta, azzal, hogy egy 1703-ban kelt királyi határozat szerint egyedül a várost illeti meg a fürdőtartás joga. A helytartótanács mint felső fórum, Rumbach fellebbezésének helyt adott; így a fürdő — az előírt évi 100 forint taksa fizetésének ellenében — a következő évben mégis megnyílt. Rumbach értett a propagandához is. 1808-ban A Margit-fürdő Az Erzsébet sós gyógyfürdő parkja (századforduló). Szöllősi Miklósné reprodukciói