Budapest, 1972. (10. évfolyam)

2. szám február - Ember József: Új lakótelep — új öröm, új gond

FÓRUM Ember József Sokan leírták már, milyen jó érzés új lakásba költözni. Sokan szeretnék centrumban levő, kissé sötét, udvari lakásukat lakótelepire cserélni. Igazuk van. A lakótelepi lakások szépek, jók, kényelmesek. De vannak, akik egyenesen büntetésnek tekintik, ha a lebontásra ítélt épületek helyett ilyet utal ki nekik a tanács, ők a centrumban szeretnének maradni. A centrumban, ahol bőven van vásárlási lehetőség, minden közel van, keveset kell gyalogolni a közlekedési eszközökig. Most azokról az emberekről szeretnék beszélni, akik örülnek az új lakótelepi lakásuknak. Ide vágytak, ezt kérték, szerencsések voltak, ezt kapták. Persze, lakótelepek között is különbséget kell tenni. Vannak üzlethálózat szempontjából kifogástalanul ellátottak, mint például a József Attila lakótelep, és vannak olyanok, ahol egyetlen kis közért van a közelben, az is délután kettőkor zár. Ilyen a Zuglóban épülő Füredi téri lakótelep. Mellesleg, egy nagyobb közértnek lerakták már az alapjait és szépen bontakoznak a körvonalai. Tehát a sok előny, szépség, kényelem mellett vannak bizonyos árnyoldalak. Ezeket különösen az első évben nehéz elviselni. Nehéz az első év, mert körülbelül ennyi idő szükséges ahhoz, hogy nagyjából kiépüljön a kommunális hálózat, és hogy a lakók is megszokják az új viszonyokat. A kommunális hálózat hiánya, illetve lassú kiépülése mellett egyéb gondok is vannak, s amikor ezeket hangsúlyozzuk, ismétlem: az előnyök mellett törtünk pálcát, és azok nevében beszélünk, akik nagyon szeretik a „telepet". Apró járulékos elemek Az első hónapok zökkenőivel jár, hogy az ember egyszerűen nem kapja meg a levelet, amit az új címére küldenek. Nem kapja meg, mert a postás a címet nem ismeri. Nem ismerheti, mert egyszerűen nincs kitéve a ház homlokzatára a pontos utcanév, házszám. Komikus, de hamarabb elkészülnek a tízemeletes lakóházak, mint ezek a táblácskák. Így nem csoda, hogy a tojásegyforma házak sokaságában elveszetten bolyong a postás, amíg a levelet átadhatja, de kerengnek, forgolódnak az ismerősök, jóbarátok is, amikor látogatóba jönnek. Az új lakóházakon központi antennák vannak. Ehhez csatlakozás van minden lakásból, külön antenna-konnektorral; néhány forintot fizetnek érte a lakók. Ez rendben is van. A kép kitűnő. Ám ha valaki Csehszlovákiát, Romániát, Munkácsot, Bécset is szeretné fogni, tehát külön antennát kívánna építeni, annak erre egyszerűen nincs lehetősége. Miért? Mert — nagyon helyesen — a HKI nem engedi elcsúfítani a lakóházak falát a sokféle vezetékkel, és a tetőt sem a különböző antennatákolmányokkal. Ismétlem, ezt meg lehet érteni. De azon már joggal csodálkozhat az ember, hogy egyszerűen fel sem merül a lehetősége annak, hogy a központi antennára ráépítenének egy pozsonyi antennát és egy bécsit. Pedig nagyon sok lakó szívesen kifizetné azt az átalányösszeget, amennyivel ez többe kerül. Tehát van a magyar adás vételének lehetősége, veszi, nem veszi, nem kap mást. .. Azt hiszem, ezen is lehetne segíteni, változtatni. Különösen Zuglóban érdemes lenne erre lehetőséget nyújtani, mert már szobaantennával, „zsinórral" is lehet majdnem élvezetes képet kapni a pozsonyi adásból. Könynyen elképzelhető, hogy tetőantennával, ha kissé homályosan is, de bejönne Bécs, Munkács, Zágráb, Bukarest... Ide azzal a lapáttal! Elég nehezen épülnek meg a parkok. De itt aztán különösen nincs mit a szemére vetni senkinek. Nehezen épülnek, mert munkaerőhiány van, anyaghiány és lakást kell építeni elsősorban. De mi történik akkor, ha a lakók azt mondják: megcsináljuk mi! Segítünk. Magunknak építjük, mi fogunk gyönyörködni benne, a mi gyerekeink játszanak majd ott. Megcsináljuk. Adjanak rá lehetőséget, alkalmat, szerszámokat. 30 Új lakótelepr m • • • • uj orom, új gond