Budapest, 1972. (10. évfolyam)

2. szám február - Gábor István: Egy régi épület új arca: ELTE Természettudományi Kar

A Múzeum körúti homlokzat „Alig képzelhetni nagyobb fonákságot, mint ami éppen Magyarország legtöbb tanintézetében és mindennap tapasztalható, hogy t.i. a természet­tanár, kezében krétával és spongyával, élő szóval adja elő a physikát, s a növény-, élet- vagy az ás­ványtant ..." — így panaszkodik egy vezércikk a Vasárnapi Üjság 1872. március 31-i számában. A vezércikk abból az alkalomból íródott, hogy el­készült a régi botanikus kert helyén, a mai Tre­fort-kertben az új vegytani intézet: „E korszak, hál'Istennek, a pesti egyetemnél már kezd meg­szűnni . . . Kezdjük belátni, hogy a természettu­dományoknak külön nekik való előadási hely kell, különben nem természettudomány az." Nem ok nélkül kesergett a lap; mielőtt az épü­let elkészült volna, az előző intézet egy-egy kony­hából, tanteremből és szertárnak használt előszo­bából állt. Itt tanították egyetemi fokon a kémiát 50 éven át. Ekkor a professzor lemondott a maga öt szobájáról; ilyen körülmények között oktattak még három .évtizedig. Az intézetben mindössze kilencvenen fértek el, amikor 1862-ben Than Ká­roly vegyészprofesszor, Bunsen tanítványa átvette a tanszéket. Hallgatói rövidesen háromszázra sza­porodtak ; ekkor Than Károly harcba kezdett egy új épület létesítéséért. Beutazta a külföldet, hogy tanulmányozza a különféle vegytani intézeteket, majd kérésével Eötvös Józsefhez, az akkori kul­tuszminiszterhez fordult. Négy év alatt, 1868-tól 1872-ig föl is épült az új intézet, amelynek előadótermében most már 300 hallgató kapott helyet, a laboratóriumban pedig egyszerre hetvenen kísérletezhettek. A koraeklek­tikus, egyemeletes, oldalhomlokzatain öttengelyes épület tervét Wagner János készítette, Than Ká­rollyal, az intézet első igazgatójával együtt. Az épületet az egyetem rektora, Toldy Ferenc avatta föl 1872. február 25-én. Azon a területen, ahol most a Múzeum körúton az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természet­tudományi Kara található, sorra épült meg a többi intézet is: 1881-ben az élettani intézet, 1883-ban a Múzeum körút 6 — 8. szám alatti épület, 1885-ben az állat- és ásványtani, 1886-ban a Puskin utcára néző természettani intézet. Weber Antal 1882-ben kapott megbízást a Mú­zeum körút 4. szám alatti állat- és ásványtani in­tézet és a mai Puskin utca 5. szám alatt található természettani intézet terveire. Trefort Ágoston kultuszminiszter volt a megbízó, aki 1883. április 18-án jóváhagyta a terveket és a költségvetést. De amint Weber Antalról írott tanulmányában Ybl Ervin említi, az építőművész rövidesen kisebb költségvetésű és módosított tervet nyújtott be az első épületre. Trefort három nap múlva, 1883. május 19-én ezt is elfogadta, így a munkálatok jú­nius 16-án már megkezdődhettek, és 1885. szep­tember 25-én be is fejeződtek. Az állat- és ásvány­tani intézetet, amelynek „nemes arányú, finom íz­léssel tagozott homlokzatát" Kismarty-Lechner Jenő külön kiemeli, 391 925 forint költséggel épí­tették fel, belső berendezése pedig 115 857 forint­ba került. Az eredetileg kétemeletes — újabban egy eme­lettel magasított —, eklektikus stílusban épült in­tézet Múzeum körúti homlokzatán a horganyból készült timpanon-csoportot valószínűleg Fessler Leó, a bécsi származású szobrász készítette. Azért írjuk, hogy valószínűleg, mert Bajó Gyulának 1942-ben kiadott „Budapest újabbkori épület­szobrászata" című könyve megkérdőjelezi Fessler Leó szerzőségét; ugyanakkor egy hat évvel korábbi munka Medvey Lajostól — „Vezető Budapest szobrai megtekintéséhez" — határozottan Fess­lert nevezi meg. A tizenegytengelyes homlokzatú, egyemeletes természettani intézetet, amelyre később üvegből még egy emelet került, Weber Antal tervei alapján 1883. augusztus 21-tői 1886. március 17-ig épí­tették. Az épület érdekessége, hogy Puskin utcai főhomlokzatán nincs bejárat; kapu a nagyobbrészt a kert felé nyúló, tizenkilenctengelyes részen ta­lálható. És ha már Weber Antal munkásságáról szólunk, említsük meg, hogy 1883-ban ő tervezte meg a Múzeum körúton az egyetem átjáróinak a vasrácsait, a Puskin utcai részen a vaskerítést, a bejárókat, a falpilléres kaput. Azt az épületet, amelyben a mai TTK központi helyiségei és főként a matematika tanszékek talál­hatók, Steindl Imre 1881 és 1883 között építette. Steindl — aki Végvári Lajos szavaival „kezdetben a renaissance igazodású eklektika képviselője" volt — ennél az épületnél az olasz renaissance leg­jobb tulajdonságait menti át Magyarországra. Gábor István Egy régi épület üj arca 22

Next

/
Thumbnails
Contents