Budapest, 1972. (10. évfolyam)

12. szám december - Rózsa Gyula: Varga Imre szobrászata Budapesten

Rózsa Gyula Varga Imre szobrászata Budapesten Csigó László felvételei A Gondolkodó Ilyen ismertetést ritkán lehet írni: az életmű, amely mai művészetünk kimagasló teljesítménye, köztéri szobrokban, sőt, budapesti köztéri szobrokban nyomon követhető. S ebben a félmondatban — engedtessék meg ennyi lokálpatrióta elégedetlenség — a budapesti jelző az igazán különleges. Mert évtizedes, lassan évszázados jelenség nálunk (nemcsak nálunk), hogy a kimagasló szobrász-életművekből nem a kimagasló remekművek kerülnek feltétlenül a közterekre, de ha remekmű és felállított szobor között a távolság időnként csökkenni látszik is, még mindig igaz, hogy a budapesti arány rosszabb az országosnál. Ennek is évtizedes hagyományai vannak. Medgyessy Ferenc monumentális szobrászatát Debrecenben, Baján kell keresni és nem Budapesten, Ferenczy Béninek és Beck ö. Fülöpnek is csak egy-egy szobrát állították fel a fővárosban. Nyilván hasonló okok miatt, mint amilyenek következtében Vigh Tamás partizán-emlékműve Karancsberényben, Segesdi György Daidalosza Egerben, s a mai középgeneráció más kiemelkedő munkái más városokban találhatók. Varga Imre kivétel, és mégsem kivétel ez alól. Mert legmerészebb szobrait eddig ő is Salgótarjánban, Debrecenben állította, s Szombathelyen, Balatonfüreden állítja fel a közeljövőben, ám az életmű budapesti köztéri szobraiban mégis csak nyomon követhető. Változatos, fordulatokkal és művészettörténeti tanulságokkal teli életműről beszélnek a szobrok, s amit még ezen kívül tudni kell: Varga a középgenerációhoz tartozik (1923-ban született) és eddigi életműve mai művészetünk kimagasló teljesítménye. Klasszikum a Mezőgazdasági Kiállításon Az életmű hivatalos kezdete is Budapesthez fűződik: a diplomamunka. Amikor Varga a főiskolát elvégezte (1956), a jelöltnek még végső, egyetlen remekléssel kellett bizonyítania, hogy érett a művészdiplomára. Ezt a diplomamunkát, a Magvető életnagyságúnál monumentálisabb alakját állították fel később alumíniumba öntve a Mezőgazdasági Kiállítás területén. Igazi diplomamunka: egy mestere hatását érzékenyen átvevő, mestere teljesítményeire hamarosan képes, rendkívüli tehetségű tanítvány diplomamunkája. A magot szóró ifjú római császárportrékra hasonlító szép feje, a sallangtalanul tökéletes, cselekvést és nyugalmat példásan egyesítő kontraposztó, maga a szimbolikus-konkrét cselekmény is taníthatóan követi a példát adó életművet, Pátzay Pál szobrászatát. S azt követi a mű szelleme, érzelmi rezzenéstelensége is. Amikor ez a szobor a mintázóállványra került, a magyar parasztság már megérte történelme talán legnagyobb változásainak egy részét; sűrűsödtek az ország és a művészet drámái, de a klasszikusan szépfejű Magvető mindebből mit sem vett tudomásul. A példa-életműhöz hasonlóan, sokkal több köze volt az időtlen humánumot őrző, diszharmonikus élményeket nem érzékelő magvető-ideálhoz, amelyet az európai intellektus önmagában