Budapest, 1972. (10. évfolyam)

11. szám november - Dr. Kápolnai Iván: A kispesti Gránit-gyár ötven éve

(Ekkorra Bruck a távíróintézményt a magánhasználat számára is hozzáférhetővé tette.) 1874-ben már 880 távíróállomás működött. A pesti távírdát 1854-ben főállomássá nyilvánították; ekkor a Károly-kaszárnyából a Régiposta utcába, majd a volt Hatvani utcai Grassalkovich-házba költöztették. Innen, a forgalom rohamos növekedése és új vonalak bekapcsolása miatt, 1860-ban a pesti Duna-parton levő Lloyd palota első emeletére, a dunai oldalra helyezték át. Itt 28 Morse készülék működött. 1873-ban, amikor az új főposta épülete elkészült — a mai Petőfi Sándor, Párizsi és Városház utcák által határolt palota —, ennek harmadik emeletén kapott végleges otthont a távíróhivatal, s jelenleg is itt működik. 1867-ig a távírda és a posta szervezete egyaránt osztrák volt. Osztrák hivatalnokok látták el a szolgálatot, bécsi központi irányítás mellett. A változást a kiegyezés hozta meg. Ettől kezdődően a munka gyorsabbá tétele miatt, Hughes-féle betűnyomó távírógépeket is beállítottak a forgalomba. (1867. novemberben Hughes is járt itt, az egyik, szolgálatot felmondott gépének megvizsgálására.) A Morse- és a Hughes-féle gépek sikere 1907-ben átépítésen esett keresztül a központi távíróhivatal. A Vasárnapi Újság az év november 10-i számában a következőket olvashatjuk: „E napokban adták át a forgalomnak az új távíró géptermet, mely a főposta épület harmadik emeletének párisi- és koronaherczeg-utcai oldalát foglalja el... A táviratok felvételére és továbbítására 80 db Hughes (betűnyomó) gép és 120 Morse készülék szolgál... A Hughes gépek a legújabb rendszerűek, szerkezetüket közvetlen villamos motor hajtja ... Büszkeséggel mondhatjuk, hogy ilyen távíró központja egy országnak sincs!" A távíróhálózat az országban a vasutak terjedésével arányosan fejlődött. A vezetékeket eleinte az országutak mentén építették ki; majd a vasúthálózat bővítésével a vasútvonalak mellett felállított oszlopokra helyezték. Szigetelésre a külföldről behozott porcelánok helyett 1892-től a pécsi Zsolnay-féle gyártmányokat használták fel. A fővárosban azonban a vezetékek nagyon csúnyán hatottak a háztetőkön, téli időben el is szakadoztak, fenntartásuk költséges volt; ezért 1900-ban külföldi mintára megkezdték a vonalak kábelekbe fektetését. (Hencz Lajos: A magyar posta története.) A távíró-rendszer kialakulásánál a Morse-, Hughes-, Baudot-, Rowland-féle, Pollák-Virág gyorstávírója stb. nevekkel találkozhatunk. Leginkább azonban a Morse- és a Hughes-féle gépek honosodtak meg, mint a legalkalmasabbak a táviratok továbbítására. így a magyar posta is e készülékeket használta, mígnem a fejlődés során ezek is kiszorultak a forgalomból. Ma már túlnyomórészt a könnyebb kezelésű lapraíró gépek, és kismértékben a szintén betűnyomó, de szalagraíró rendszerűek állnak szolgálatban. A Posta Központi Távíróhivatal táviratforgalma óriásira nőtt. Az itt átfutó táviratok száma napi húszezerre tehető. Némileg tehermentesítik a főváros különböző pontjain felállított kisebb távíróhivatalok, ahonnan szintén közvetlenül hívható az ország bármely távgépíróval felszerelt postahivatala; valamint a már régebben létesített telex-hálózat, melyen hivatalok, intézmények, vállalatok bonyolítják le saját táviratforgalmukat. (Budapesten jelenleg nyolcszázon felül van a telex előfizetők száma.) A legkitűnőbb gépezetben is fordulhatnak elő hibák. E nagy hivatal hírnevéhez méltó maradt, mert főbejáratán ott ékeskedik a felirat: „Posta Központi Távíróhivatal Kiváló Vállalat." Távíró rendszer a MÁV-nál A magyarországi vasútvonalakon mindjárt a kezdetben, 1846-tól (Pest—Vác, majd Pest-Szolnok között) a Bain-féle, tűkilengésű távíró rendszert vezették be. Majd később, amikor 1856-ban megnyílt a Bruck— Győr—Komárom (ez utóbbinak Üjszőny volt a neve) vasútvonal, mely az osztrák vasutak tulajdonában volt, bevezették a Morse távíró rendszert. Ez átterjedt a már korábban létesült vonalakra is, és használták a Bain-féle tűkilengésű berendezésekkel párhuzamosan. 1858 után minden újonnan megnyíló vasútvonalon a Morse gépeket állították forgalomba és a Bain-féle berendezések lassan kiszorultak. Az 1901. évi szabvány szerint pedig a vasutakon a dombor író és a kék író rendszerű Morse gépek voltak használatban. Az előbbinél tű rajzolta a jeleket szalagra, az utóbbinál egy írókorong, mely festékes szelencében forgott. Az első világháború után a dombor író-gépek eltűntek és a Kiss-féle Morse gépek — kék író, óraműszerkezetűek — maradtak használatban, egészen az elmúlt évtizedig. A MÁV Andrássy úti Igazgatóságán 1941-ben Siemens-féle betűnyomó, szalagraíró gépeket szereltek fel és állítottak üzembe; ezzel egyidőben a budapesti és a vidéki üzletvezetőségeket, valamint a nagyobb csomóponti vasútállomásokat is ellátták ilyen típusú gépekkel. Ezt az intézkedést már a háború hozta magával s főként katonai célokat szolgált. Mindezek mellett a Morse vonalak is működésben maradtak. Ebben a hivatalban akkor húsz Morse vonal volt üzemben. A Siemens-rendszerű betűnyomó gépekkel kezdetét vette a távgépíró korszaka. A MÁV Vasúti Főosztályán a második világháború után, a Budapesti Igazgatóságon pedig 1962. december i-én a Morse gépeket használaton kívül helyezték. Erre az időre Budapesten és a vidéki vasútigazgatóságok székhelyein üzembe helyezték az önműködő távgépíró központokat. Minden igazgatóságot és minden fontosabb vasútállomást lapraíró, betűnyomó gépekkel láttak el. Ezeknek többféle változata volt ismeretes. Jelenleg az NDK gyártmányú T 52 típusú, betűnyomó, lapraíró, lyukszalagos, gépi adásra alkalmas gépek vannak üzemben, melyeken a telefonéhoz hasonló hívótárcsa segítségével, automata központokon át az ország bármely távgépíróval felszerelt vasútállomása, illetve vasúti hivatala közvetlenül hívható s egymás közti táviratokat válthat, sőt körözvény vonalak segítségével egyszerre öt állomás felé levelezhet. Selex-gépek A jövőben a nagyobb rendezőpályaudvarok, gurítódombok forgalmának gyors, pontos lebonyolításához nagy segítséget fognak nyújtani a selex-gépek. Lyukkártyák használatával, automata berendezéseken át nagyban megkönnyítik a tolatási műveleteket. E gépek forgalomba helyezésére a kísérletek komoly ütemben folynak. A harminc mérföldes, Páris és Lille között működő Chappeféle telegráf vonal, majdnem két évszázad múltával, a földkerekséget átfogó, sokezer kilométeres távíróhálózattá fejlődött. Szabó Sándor 37