Budapest, 1972. (10. évfolyam)

11. szám november - Fekete Gábor: Erzsébettől Soroksárig

4. Párbeszéd a tanácselnökkel. Kérdésünk: — Mi lenne a három kívánsága szűkebb hazája boldogulására? — Mindhárom ugyanaz. Ne tekintsenek minket perifériának. — Pontosabban? — Például sérelmeznünk kell, hogy az átépítés folytonos halogatása miatt az igen rossz állapotban levő, szűk Soroksári út valósággal elválaszt minket Pesttől. És ha már a közlekedésnél tartunk: a 66-os autóbusz ritkán és lassan jár, emiatt viszont Soroksár kerül messze Pesterzsébettől. Cseppet sem kellemes, hogy minden villamoskocsi, autóbusz, HÉV-szerelvény, ami a főváros belterületéről mármár városszépészeti és műszaki okokból szorul ki — hozzánk kerül. — Ez minden? — Folytatom. Ipari övezet vagyunk, de azért szeretnénk jobb levegőt szívni. Mindössze 0,9 négyzetméternyi zöld terület jut egy lakosra, s bár több ezer fát ültetünk, a legfontosabb a Határ út mentén elhelyezendő fasor-erdő lenne. Ez azonban már a szomszéd kerületek feladatköre is. Sajnos, az együttműködés nehezen alakul ki . . . A kerületközpont új, összefüggő lakótömbjei is zöld terület után kiáltanak, ehhez azonban lakásokat kellene szanálni, amire viszont nincs engedély. — Végül? — A kerületben — statisztikailag — 2,17 lakó jut egy lakószobára, e tekintetben az utolsó előtti helyen állunk a budapesti kerületek között. Jelenleg 5400 lakásigénylőt tartunk nyilván, az idén összesen 101 új családi otthont oszthatunk szét. Ez persze, sajnos, nem csupán a mi sajátos peremkerületi gondunk. Annál inkább az engedély nélküli építkezés. A négyszáz nyilvántartott, életveszélyes lakás mellett még ugyanennyi családról tudunk, majd másfél ezer emberről, akik a legutóbbi években költöztek peremkerületünk peremére, lakás céljaira teljesen alkalmatlan, egész telepeket alkotó építményekbe. E telepek szanálását hosszas huzavona kíséri, a bizonytalan jogszabályok, a műszaki tehetetlenség, valamint az ellenőrzés hiányos feltételei miatt. 5. Szerencsére, megvalósuló kívánságoknak sincs híján a tanácselnök. A Csepelt Pesterzsébettel összekötő hídról lejövet, a Soroksári út mentén széles és mély sávban romhalmaz tárul a szemlélődő elé. Ezeknek a romoknak — a bontás nyomainak — mindenki örül. Rajtuk nyújtózik majd tovább az új, épülő erzsébeti városközpont; harminc hektáron hét és félezer családi otthon magasodik majd, ebből 2300 már ebben az ötéves tervben. A cél: egyrészt az, hogy minden két lakószobára csak három személy jusson, másrészt, a falusi beépítés arányainak javítása. Pillanatnyilag a XX. kerületi családi otthonok közül minden második csupán egyetlen szobából áll, a három vagy több szobából és konyhából álló lakások aránya a 15 százalékot sem éri el. Hozzá kell tenni ehhez, hogy mintegy másfél ezer kerületi lakóépület falát, alapját vályog alkotja. Egyébként érdemes végigpillantani azon a listán, amelyből kiviláglik, hogy Pesterzsébet és Soroksár nem keveset kapott az adoptáló szülőtől, a fővárostól. 1950-ben még Pesterzsébeten is csak a lakosság felét tudta ellátni ivóvízzel a vezeték, csatornahálózattal az erzsébetieknek csak egyharmada rendelkezett, s még a belterületen is az utaknak mindössze 10 százaléka volt pormentes burkolatú. Húsz év alatt 22 ezer lakossal — 24 százalékkal — és 8400 lakással — ez utóbbi 31 százalékos növekedésnek felel meg — gyarapodott a kerület; négyszeresére nőtt a csatornahálózat és a vízcsőhálózat hossza. Ma az erzsébetieknek már 95 százaléka vezetékes ivóvíz-ellátásban részesül. Megkétszereződött az aszfaltozott utak hossza is. Az új létesítmények között szerepel egy gimnázium és négy általános iskola; háromszor annyi az óvodai, s kétszer annyi a bölcsődei férőhely, mint a fővároshoz csatolás előtt volt. A harmadik ötéves terv óta különösen érzékletessé vált Pesterzsébet'modernizálódása, s ekkor már nemcsak arról volt szó, hogy a nagyközség peremkerületté váljék, hanem arról is, hogy a peremkerület fejlődik a szó igazi értelmében budapesti városrésszé. Megindult egy szembetűnő rekonstrukció, ennek első jeleként az egykori Fő utcán, a mai Kossuth Lajos utcán, a kiszélesített úttest mindkét oldalán látványosan szép lakóházak épültek fel, üzletsorokkal. Új lakónegyedek nőttek ki a tanácsháza mögött, a Soroksári úton, a pezsgő életű Vasas Művelődési Házzal szemben, a Vécsey utcában és másutt. 1966—1970 között több szilárd burkolatú járda épült, mint annak előtte a kerület történetében összesen. A többi között a 40 millió forintos költséggel épült Rub-híd a Nagy Sándor utca és a Dózsa György út kereszteződésében, vagy a Tárcsás utcai gyalogos felüljáró az irigyelt fővárosi létesítmények közé tartozik. 6. Az egészségügyre érzékenyen hatott a délpesti kórház felépítésének elhalasztása; az erzsébeti rendelőintézet 30 ezer ember ellátására épült, s hosszú idő óta csaknem négyszer enynyit kell kiszolgálnia. A rendelő épületét és befogadóképességét most a kétszeresére növelik, bár amint a bővítés elkészül, nyomban hozzá kell látni a régi épület tatarozásához. Mégis, remény van arra, hogy jövőre a járóbeteg-fogadás zsúfoltságán végre sikerül valamelyest enyhíteni. A nagy kiterjedésű kerület másik ilyen irányú gondján is segítenek: még nemrégiben is háromezer lakosra jutott egy körzeti orvos, 1975-ig ezt az arányt kétezerötszázra csökkentik. A szakorvosi rendelőkben egyelőre még csak az a szerény törekvés, hogy az egy vizsgálatra, kezelésre jutó időt 13—15 percre növelhessék. Örvendetes sajátossága a kerületnek, hogy a fővárosban az első helyet foglalja el az élve születések tekintetében; ez egyúttal magyarázza, hogy amíg Budapesten például 114 gyermek jut 100 óvodai férőhelyre — itt 122. A meglevő bölcsődei férőhelyekre meg éppen kétszer annyi apróság jelentkezik, mint amennyit a fővárosi átlag jelez. A bölcsődéskorúak a kerület Horgászok a soroksári Duna-ágnál