Budapest, 1972. (10. évfolyam)

11. szám november - Dr. Z. Zuska, Prága főpolgármestere: Környezetvédelem és a környezet kialakítása Prágában

Mielőtt rátérnék az egyes területeken a környezet kialakításának és védelmének problémáival kapcsolatos tájékoztatásra, hangsúlyozni szeretném, milyen nagy jelentőséget tulajdonítunk a főváros fejlesztését célzó városrendezési tervnek. Feltételezem, hogy ez a 2000-ig körvonalazott távlati terv (az 1985-ig terjedő időszak részletesebb kidolgozásával) lehetővé teszi az egyes témák időbeni és anyagi vonatkozásban való összhangba hozását, elősegíti az ellentmondások és az értelmezésekben mutatkozó eltérések kellő időben való megoldását, illetve kiküszöbölését. F.z a terv már a múlt évben is befolyásolta például a Szovjetunióból jövő átmenő gázvezeték nyomvonalának kiválasztását, amely feltehetően tíz év múlva öszszeütközésbe került volna a tervezett körzeti közmű építkezésével. Az alábbiakban a környezet legfontosabb részeivel és problémáival szeretnék foglalkozni. Vízellátás Prága vízellátása kezdetben helyi készletekből és kisebb vízvezetékeken, elsősorban a Vltava folyó vizéből történt. Az 1922-ben Podoliban létesített vízmű szintén a Vltava vizét használta fel, a Vltava és a Berounka összefolyása alatt. A vízelőkészítést szellőztetéssel, koaguláltatással, szűréssel végezték, míg tisztítását klórozással. Bővítés és korszerűsítés után a víz-előkészítő jelenlegi teljesítménye 2,2 m3/sec, éspedig úgy, hogy a csúcsidőben a vízellátást 2,8 m3

/'sec-ra lehet növelni. A víz az év legnagyobb részében kielégítő minőségű, bár néha nehéz betartani az ivóvíz minőségével kapcsolatos előírásokat és normákat, például az ivóvíz színével kapcsolatban. Bizonyos időszakokban a víz elszíneződése által előidézett, az érzékszervekre ható hiányosságok is tapasztalhatók; az alkalmazón technológia nem mindig biztosítja a víz kellemetlen szagának kiküszöbölését. A tavaszi időszakokban a rendkívül súlyos fenol-szennyezés szintén nagy nehézségeket okoz: még az aktív-szén adagolás sem tudta biztosítani az egész év folyamán a jóízű ivóvizet. A jövőben a vízkivételi művet a Vltava és a Berounka összefolyása fölé tervezik áthelyezni, amelylyel megelőzhető, illetve csökkenthető a víz veszélyes szennyezése (a szennyezés kiküszöbölése a Berounka folyón nagy nehézségekbe ütközik, mert a Berounkába vezetik pl. az ipari szennyvíztisztító művek szennyvizeti). Prága ivóvíz-ellátását biztosította és biztosítja ma is a Jizera folyó. A vizet kb. 25 km hosszú csővezetéken vezetik a városba. Több ipari szennyvíztisztító állomás megépítése és a termelés renszeres ellenőrzésének bevezetése után a Jizerából származó víz igen jó minőségűnek mondható. Kisebb szennyeződésektől eltekintve, a prágaiaknak nem volt okuk panaszra. A fentiekben ismertetett készletek azonban nem elégíthették ki a 70-es évek egyre növekvő szükségletét; ezért meg kellett kezdeni a vízellátás fokozását új készletek feltárásával. Több éves kutatás után született a döntés: Prágától kb. 50 km re, a Zselivka folyón az első ütemben 40 m magas, majd a második ütemben 58 m magas feltöltött duzzasztóművet építenek. Az így kialakítandó terület 66 millió, illetve 264 millió m3

víz befogadására alkalmas. A vizet a medencéből vízelőkészítő állomásra, majd onnan 50 km hosszúságú alagúton keresztül — részben nyomás alatt — vezetik Prágába és a környező területekre. Nagy szerepet játszik a 200 ezer m3

-es víztároló is. A Zselivka vízminőségének több éves vizsgála • ta igazolja, hogy ez a víz igen jó minőségű. így például a nitrogéntartalom néhány mg/liter körül van. A mezőgazdaság intenzív fejlesztése következtében — elsősorban a nagy mennyiségű műtrágya adagolás miatt — az utóbbi években a tápanyagok erős kimosása, illetve a völgyzárógáttal rendelkező víztárolóba való elhordása figyelhető meg. Bizonyos mértékben a szervesanyag tartalom is növekedett. Az utóbbi időben kiterjedt tudományos kutató és kísérleti munka, továbbá bizonyos rendszabályok foganatosítása folyik a jelenlegi helyzet megjavítására; így megakadályozzák a víztárolók vizének szennyeződését szennyvizekkel, kőolajtermékekkel, vagy növényvédőszerekkel. Különálló és rendkívül fontos probléma a gyakran már „muzeális" értékű vízvezetéki hálózat korszerűsítése és fejlesztése. Vannak olyan, még 1890-ben fektetett csővezetéki szakaszok, amelyeknél az átmérő már nem megfelelő. Rendkívül nagy nehézséget jelent az építési munkák megszervezése a nagy forgalmú városi utcákon, ahol a közműhálózatokon más munkák is felhalmozódnak; ez vonatkozik az utóbbi években a prágai földalattira is. A vízelosztás „centrifugális" koncepciója — a peremkerületeket a városközpontból látják el vízzel — fokozatosan kiegészül a külső gyűrűből végzett elosztással, ami a városi hálózat üzemzavara esetén jelentős mértékben növeli a vízellátást. Annak ellenére, hogy a jelenlegi helyzet kielégítő, kísérletek előkészítése folyik további vízmennyiségek feltárására, beleértve az ország északkeleti körzetében levő igen jó minőségű talajvíz készletek felhasználását is. Csatornázás és szennyvíztisztítás Ezen a területen ma igen nehéz problémákat oldunk meg. Ezeket az okozta, hogy a szennyvíztisztítási koncepció megvitatása elhúzódott, s ezért az új lakótelepeken a csatornahálózat kiépítése késedelmet szenvedett. Az elmúlt 10—15 évben különféle szennyvíztisztítási terveket dolgoztak ki. Ezek elsősorban a város déli, illetve dél-nyugati körzeteit érintik, ahol a legkedvezőtlenebb feltételek állnak rendelkezésre a további fejlesztésre. (A város fejlesztését nyugati és észak-nyugati irányban a repülőtér, továbbá az korlátozza, hogy Prága északi körzeteihez hasonlóan meg kell tartani a jó minőségű mezőgazdasági területeket; a város keleti részét pedig elsősorban az ipar, a raktárak és a város különböző műszaki jellegű szolgáltatásainak bővítésére tartják fenn.) Kb. 10 évvel ezelőtt kezdték meg Prágától délre egy csatornázási-víztisztító mű építését; azonban bizonyos késedelem után úgy döntöttek, hogy az összes szennyvizet a központi csatornázási-tisztító műbe vezetik. A gyűjtőcsatornák megépítése időben egybeesett a prágai földalatti építésének intenzív szakaszával, továbbá az egyéb közművek kialakításával, ami rendkívüli nehézségeket okozott. Ami a csatornázási-szennyvíztisztító művet illeti, ezt a klasszikus mechanikai-biológiai szennyvíztisztító művet 1,6 ekvivalens lakosra tervezték, átlagosan 4,5 m3

/sec vízhozam, illetve maximálisan 5 m3

/sec vízhozam mellett. A szerves (biokémiai oxigénszükséglettel kifejezett) anyagra számított 90%-os tisztítási hatásfok harmadfokú víztisztaságot biztosít a Vltava csatornázási-tisztító műve alatt, illetve a legalacsonyabb vízhozamot figyelembe véve. Jelenleg a szennyvíztisztító hálózat további — a 80-as és 90-es évekre vonatkozó — bővítésének koncepcióján dolgoznak. Ebben az évben kell dönteni a tisztítómű építéséről, az iszapfeldolgozásról és végül a városi csatornahálózat további bővítéséről. Legalább 22 alternatívában tanulmányokat dolgoztak ki a központi tisztítómű elhelyezésére; ezekben mélyrehatóan elemzik azokat a műszaki és gazdaságossági problémákat, amelyek a főváros déli részén kialakítandó lakótelepek szennyvizeinek tisztítását szolgáló szennyvíztisztító mű realizálásával kapcsolatosak. Továbbá különféle változatokat dolgoztak ki a trójai völgyben létesített szennyvíztisztító mű bővítésére, illetve a feltöltött gát területén új szennyvíztisztító mű megépítésére. Az alternatívákban megvizsgálják az alagutakban 10 — 20 km távolságra elvezetett víz lefolyatási helyeit is, valamint a Laba és a Vltava folyók közelében, Kralupy alatt létesítendő szennyvíztisztító mű építését. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a döntés meghozatala nehézségekbe ütközik; a távlati optimális döntést összhangba kell hozni a reális lehetőségekkel, elsősorban a kivitelezési kapacitással, ami viszont a Trója szigeten levő régi szennyvíztisztító mű bővítése mellett szól. Ugyanakkor igen fontos érvek szólnak amellett, hogy a trójai völgyet, a fővárosnak ezt a csodálatosan szép természeti környezetét (többek között itt helyezkedik el állatkertünk is), a lehető legnagyobb mértékben a főváros lakosságának üdülésére használjuk fel. Az új lakótelepeken szakaszos csatornahálózatot vezetünk be, ami a fővezetékekkel szemben támasztott követelményeket csökkenti és jelentős mennyiségű esővizet vezet az üdülési célokra kijelölt folyó-szakaszokba. Behatóan tanulmányozzák a fürdésre és víztárolókra alkalmas helyek hatékonyabb felhasználásának lehetőségét is. Az állami tanulmány-terv előírja ezeknek a természetes fürdőhelyeknek értékesebb felhasználását, a megfelelő higiéniai színvonal és a járulékos gazdasági költségek biztosításával. Prága árvízvédelmét szolgálja a szlapszki gát és a Vltaván az orliki nagyméretű víztároló mű. A 65 m magas gáttal megépített szlapszki duzzasztómű víztükre festői szépségű, mintegy 1400 hektár területen fekszik, és jól felhasználható üdülési célokra is. Az Őrlik alatti 91 m magas duzzasztómű a Vltava vizét 60 km-en megemeli. Ez a tó ugyancsak alkalmas üdülésre. A víztárolók tehát több célt szolgálnak: az árvízvédelmet, az üdülést, továbbá a Vltava állandó vízpótlásának megjavítását. A víztárolókat egyidejűleg felhasználják villamos energia előállítására is (az Orlik-i villamos erőműben négy Kaplan turbina üzemel; ennek vízesési magassága a világon erre a célra használt hasonló aggregátokhoz képest a legnagyobb). A Vltava vízhozama a fenti gátak, a kiegyenlítő vízlépcsők révén jelentős mértékben megjavult: a kezdeti 11 m3/sec-ról 46 m3

/sec-ra. Árvízzel általában 20 éves időszakokban kell számolni. Gondoskodni kell még az árhullámok gyors elvezetéséről, nehogy rendkívüli áradás esetén az óváros egyes utcái víz alá kerülhessenek. Ezért az elzáró gátak rekonstrukcióját tervezik; e gátak kiiktatásával gyorsítanák a víz elvezetését. Prága rendkívül érdekelt azoknak a lehetőségeknek a feltárásában, amelyeket a Duna—Odera—Laba csatorna megépítése jelentene. A csatorna többek között kedvezően hatna a városba irányuló tömeges áru- és anyagszállításra. A vasúti és gépkocsi szállítás tehermentesítése jelentősen csökkentené a zajártalmat és a kipufogógáz szennyeződést. Itt többek között arról az általános európai tervről van szó, amelynek megvitatása még hosszú időt igényel. Igyekeztem rámutatni a vízgazdálkodás fő problémáira és a lehetséges megoldások megközelítési módjára. A műszaki és gazdasági feladatok bonyolultak ugyan, de ismerjük megoldásuk módját és reális lehetőségünk van a város fejlesztésének biztosítására. Sajnos, a környezet szennyeződésének egyes más tényezőinél a helyzet nem azonos. A légtér tisztaságának problémái Prága a levegőszennyeződés szempontjából a legsúlyosabb helyzetben levő városok közé tartozik. A szennyezést elsősorban az ipari létesítmények okozzák. Vizsgálataink szerint azonban az ipari szennyezési gócok tekintetében jelentős javulás tapasztalható. A legveszélyeztetettebb hehelyeken a szennyeződés 1962 — 64 között kb. 40%-kai csökkent és a jövőben még tovább csökken. A légszennyezés Prágában átlagosan n r-ehszlo-8