Budapest, 1972. (10. évfolyam)

11. szám november - Felix Slavik, Bécs polgármestere: A környezetvédelem nemzetközi problémái

De nincs hiány olyan példákban sem, hogy a bennünket a városi igazgatás terén közvetlenül érintő környezeti problémák közül sokat szintén csak nemzetek feletti szinten lehet megoldani. Valamennyien saját tapasztalatainkból tudjuk: nincs sok értelme a mechanikusan és biológiailag tisztitott szennyvizet valamely folyóba vagy tóba beleereszteni, ha akár egyetlen szomszédos állam ennél a víznél nem jár el hasonló gondossággal. Mit ér ugyanis a vizek leghatékonyabb tisztán tartása, ha mondjuk egy bizonyos folyó mentén fekvő sok állam közül csak egy is akad, amely a tisztántartásban nincs érdekelve. Ilyen esetben a többi állam legjobb és legköltségesebb intézkedései is teljesen hatástalanok maradnak. Hasonló a helyzet a talaj- és az ivóvíz fertőzésével vagy a levegő szennyezésével. Ezek is gyakran hatnak a nemzeti határokon túl is. A nemzeti határokon túllépő környezetszennyezés elkerülésére elengedhetetlen a szomszédos államok nemzetközi együttműködése : a közös területrendezés és környezettervezés. A fokozott környezetvédelem érdekében a supraregionális területrendezés azonban nem korlátozódhat csupán a közvetlenül szomszédos országokra. Jómagam azt az álláspontot képviselem: a megfelelő üdülőterületekkel rendelkező államoknak egyenesen nemzetközi kötelességük az üdülőterületeket az ipari települések okozta pusztulástól megóvniok, hogy az ipari agglomerációk lakossága számára az üdülővidékek elfogadható távolságon belül rendelkezésre álljanak. Természetesen, meg kell majd oldani az ezzel kapcsolatos gazdasági problémákat is, mivel az ipar az idegenforgalomnál több értéket képes teremteni. Ezért azt is meg kell fontolni, hogyan lehet ilyen esetekben gazdasági, illetve pénzügyi kiegyenlítést elérni. S most jutok el ahhoz a lényeges problémához, amely véleményem szerint a környezeti ártalmak elhárításának legnagyobb akadálya, s amely ezeknek ténylegesen mindig útját állja — tehát minden más problémánál inkább szemlélteti a nemzetközi együttműködés szükségességét. Az az állam, amely ipari üzemeit a környezet szenynyezésének megakadályozására hatásos műszaki intézkedésekre kötelezi, a versenyben hátrányba szorul azzal a másik állammal szemben, amely iparát nem terheli ilyen kötelezettségekkel. A környezet szennyezésének csökkentését szolgáló műszaki intézkedések ugyanis jelentős költségekkel járnak. Azok az iparvállalatok, kommunális igazgatások és országok, amelyek elvben szigorú környezetvédelmi intézkedésekre hajlandók, végül is elállnak szándékuktól, mert féltik a gazdaság versenyképességét. Ennek viszont az a következménye, hogy a környezet tovább pusztul és állandóan további, jóvátehetetlen károsodás lép fel. Itt, úgy vélem, nyilvánvalóvá válik, mennyire fontos a környezeti problémák megoldásához a nemzetközi együttműködés. Sok állam ma — legalábbis kifelé — az ún. elkövetői elvet vallja. Az az álláspontjuk, hogy azok kötelesek a káros emisszió kiküszöböléséről gondoskodni, akik a környezet szennyezését okozzák. Ez műszakilag és szervezetileg nehezen megoldható problémát jelent, s véleményem szerint szintén csak nemzetközi szinten oldható meg. Csak akkor lehet a konkurrencia terén fennálló viszonyok eltorzulását elkerülni, ha egy-egy világrész számos — de lehetőleg minden — állama egységes abban, hogy a környezet védelmére szükséges intézkedésekre egyformán rákényszerítsék a kis- és nagyipari üzemeket. Lehetséges, hogy e probléma nemzetközi síkon való megoldása sok nehézséggel jár. Mégis az a véleményem: egészségünk érdekében meg kellene kísérelnünk, hogy megállapodásra jussunk. A nemzeti határokon túllépő, egyre intenzívebb árucserének, a kereskedelmi korlátozások csökkentésének a korszakában a a gyakorlatban aligha lehet az előállítót megterhelni az olyan gyártmány veszélytelen megsemmisítésének költségével, amely általában elégetéssel megsemmisíthető, de közben az egészségre káros anyagokat is képez. Véleményem szerint inkább olyan irányú nemzetközi megállapodásra lesz szükség, hogy az iparágak csak akkor gyártsanak, terjesszenek és exportáljanak más országba tömeggyártmányokat, ha azoknak a használat után történő megsemmisítése a természetes környezet károsodása nélkül biztosított. Bizonyos, hogy egy kis ország önmagában túl gyenge ahhoz, hogy a környezetet veszélyeztető gyártmányok behozatalát megakadályozza és arra kényszerítse az ipart, hogy a környezet károsodásának elkerülésére a szükséges műszaki intézkedéseket megtegye. Éppen ezért nemzetközi megállapodásra lenne szükség, amely biztosítja olyan csomagolóanyagok gyártását — különösen vonatkozik ez a csak egyirányban történő szállításra használt csomagolóanyagokra —, amelyhez a környezet károsodása nélkül ártalmatlanná tehető anyagokat használnak fel. Európában sok a kis állam. Egyetlen kis állam sem teheti meg, hogy pl. csak olyan gépkocsi behozatalát engedélyezze, melynél a káros kipufogógázok egy elfogadható minimumra korlátozódnak. Egyetlen kis ország sem érhetné el önerőből, hogy a nagy autótrösztök teljes termelésüket a környezet számára kedvező járművekre állítsák át, ha az jelentős költségekkel jár. Az autótrösztök csak több ország egymással összehangolt törvényes intézkedésének nyomására lesznek hajlandók arra, hogy kizárólag a környezetre ártalmatlan gépjárműveket gyártsanak. Hasonló a helyzet a repülőközlekedésnél is. Majdnem valamennyi repülőgéptípus gázai jelentősen mérgezik levegőnket. Minél erősebben fejlődik a légi közlekedés, annál jobban mérgeződik a levegő. Egyetlen ország kívánságaihoz azonban a repülőgépgyártó cégek nem fognak alkalmazkodni. Csak ha sok ország — lehetőleg egy egész földrész — előírja a légitársaságoknak, hogy a továbbiakban csak a környezetre ártalmatlanabb hajtóanyagú repülőgépeket használhatnak, akkor kényszeríthetők a repülőgépgyártók arra, hogy gyártmányaikat a környezetvédelem követelményei szerint módosítsák. Ma egész sor biztató kezdeti lépés történt már a környezeti problémák nemzetek feletti szinten való megoldására. Az ENSZ ebben az évben a stockholmi konferencián foglalkozott a környezetvédelem problémáival. Az UNESCO jelenleg a környezeti viszonyok nemzetközi ellenőrzésére irányuló intézkedéseken és a hulladékeltávolítás, a víztisztántartás ellenőrzésére irányuló programon dolgozik. A FAO — az élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezet — arra törekszik, hogy programot készítsen a turisztika és a természetvédelmi területek fejlesztésére. A WHO — a meteorológiai világszervezet — világméretben vizsgálja a meteorológiai tényezőket és azok öszszefüggését a levegő szennyeződésével. Más nemzetközi szervezetek is — pl. a gazdasági közösségek és az Európa-tanács — felismerték a környezetvédelmi problémák nemzetközi jellegét és szervezeteik közös megoldási javaslatának kidolgozásán fáradoznak. A Nemzetközi Községi Szövetség (IULA) a települések számára ajánlásokat kezdett kidolgozni, hogy milyen formában oldhatják meg legjobban helyileg a környezeti problémákat. Arra, hogy a nemzetközi egyezmények és a nemzetközileg egyeztetett kutatási és fejlesztési programok milyen hatékonyak lehetnek a környezetvédelem terén, bizonyító példa, hogy környezetünkben sikerült csökkenteni a mesterséges radioaktív anyagok okozta sugárterhelést. Az átlagos sugárterhelés, amely 1962 — 1965 között a sorozatos atomfegyverkísérlet eredményeként — különösen az északi félgömbön — jelentősen megnőtt, az atomcsend-eg.yezmény után az 1962. előtti értékekre csökkent. Az időközben nagyobb számban és sok országban üzembehelyezett atomerőmű nem növelte kimutatható mértékben az átlagos sugárterhelést. Az európai fővárosok polgármestereinek jelenlegi konferenciája lehetőséget nyújthatna számunkra, hogy közösen forduljunk kormányainkhoz azzal a követeléssel: támogassák a városokat az egészséges környezetért folytatott harcukban. Közösen lehetne fellépnünk kormányainknál annak érdekében, hogy oldják meg a határokon túllépő környezeti problémákat nemzetközi szinten. így jutottam el tehát ahhoz az állásponthoz, hogy a kommunális igazgatásoknak — különösen a nagy városokénak, ahol a következő évtizedekben elsősorban kell fokozni a harcot a környezet védelméért — kormányaik segítségével nemzetközi szinten kell erőfeszítést tenniök a környezetvédelem érdekében. A nemzetközi községszövetségek kezdeti lépéseit valódi erőfeszítéseknek kell követniök. Valamennyiünknek közösen kell megkezdeni a környezeti problémák megoldását, mind saját hatáskörünkben, mind pedig a kormányaink által megteremtendő nemzetközi egyezmények segítségével — hogy emberi és természetes környezetben nőhessenek fel gyermekeink is. 6