Budapest, 1972. (10. évfolyam)

11. szám november - Felix Slavik, Bécs polgármestere: A környezetvédelem nemzetközi problémái

Az egészséges környezethez egészséges levegőre, tiszta vízre és a zaj oly mérvű korlátozására van szükség, hogy az az emberek egészségét ne veszélyeztesse. Amint tudjuk, általában a közlekedés, a háztartási tüzelés, az ipar és a kisipar a szennyeződés legfőbb forrásai. A leggyakoribb szennyező anyagok: a kéndioxid, a szénmonoxid, a szénhidrogének, az ólomvegyületek és a por. A káros anyagok koncentrációja és elterjedése nemcsak a kibocsátás erejétől, hanem gyakran az adott agglomeráció topográfiai és meteorológiai viszonyaitól is függ. A levegőszennyezés — az emberi szervezetre gyakorolt közvetlen hátrányos hatásokon kívül — a nagy beépítési sűrűséggel és az energiafogyasztással létrehozza az ún. városi klímát, amelyre a fokozódó csapadékhajlam, a magasabb hőmérséklet és a napsugárzás erős abszorpciója a jellemző. A városi környezetnek egyik előtérben álló problémája a zaj. Ennek legelterjedtebb forrása az utcai forgalom. Helyenként és időnként azonban a repülési, az építkezési és az ipari zaj is kellemetlen hatásokkal járhat. Bár nehezen vonható meg a határ a zaj által történő megterhelés és az egészség valóságos veszélyeztetettsége között, mégsem vitatható, hogy a zaj káros hatású az emberi szervezetre. A vízellátás — különösen a nagyvárosokban — egyre nehezebb, mivel a használható víz fogyasztása növekszik, míg a kínálat a közvetlen környezetben már nem kielégitő. A víznyerő területeket fokozódó mértékben veszélyezteti a talaj- és a felszíni víz szennyeződése. A víz fokozódó fogyasztásának megfelelően egyre több a szennyvíz; ez pedig — mivel gyakran nincs kellően megtisztítva — szennyezi a befogadó vizeket. Ez befolyásolja a vízellátást, használhatatlanná teszi az üdülő- és fürdőterületeket, a vizek biológiai egyensúlyát megzavarja és azokat végső esetben halott, zavaros kloákává változtatja. A szemét ellenőrzés nélküli lerakása ezt a problémát tovább élezi. A szemét eltávolítása egyre nagyobb problémákat vet fel. Állandóan fokozódik a fogyasztási javak felhasználása. A rövid élettartamú és költséges csomagolásra való törekvés, a nehezen elpusztítható műanyagok fokozott használata, valamint az ipari szemét egyre nagyobb mennyisége tovább nehezíti a szemét eltávolításával kapcsolatos problémákat. A környezeti problémák, amelyek az agglomerációkban máris megállapíthatók és a jövőben bizonyára még inkább jelentkeznek, terjedelmük, intenzitásuk és a megoldás sürgőssége tekintetében területenként nyilván eltérőek lesznek. Akadnak városok és városi területek, amelyek viszonylag kedvező helyzetben vannak földrajzi és időjárási helyzetük következtében, valamint azért, mert a múltban előretekintő, kedvező környezetet kialakító kommunális politikát folytattak. Más városok vagy városi területek viszont az időjárás vagy a gazdasági struktúra alapján a környezetvédelem szempontjából kezdettől fogva kedvezőtlen kiinduló helyzetben vannak. Mégis — úgy vélem — kissé általánosítva megállapíthatjuk: szinte valamennyi kommunális igazgatás kisebb-nagyobb mértékben szembekerül az említett problémákkal; tehát azokat nemzetközi problémáknak is nevezhetjük. Ebből a szempontból tekintve az európai fővárosok polgármesterei találkozójának rendkívüli a jelentősége. Ez az összejövetel lehetővé teszi, hogy egyrészt tapasztalatainkat kicserélhessük, másrészt arról is beszélhessünk, milyen közös lépéseket tehetünk kormányainknál, hogy a határokon túllépő környezeti problémák nemzetközi szabályozására sor kerüljön. A kommunális igazgatások számára a környezeti problémák megoldásánál rendelkezésre álló lehetőségek országonként a hatáskörök, a helyzet és a pénzügyi lehetőségek szerint eltérőek. Szinte valamennyi európai országban a kommunális feladatok közé tartozik a helyi területi tervezés, a területek kijelölése az egyes városi funkciók — tehát a lakás, az ipar, az üdülés és közlekedés — számára, továbbá a lakosság tömegközlekedési eszközökkel való ellátása, az energia-és vízellátás, a köztisztaság, a szennyvízelvezetés és a szemétfuvarozás. E feladatok, valamint a város lakóival létesített közvetlen kapcsolat és nem utolsósorban a helyi problémák ismerete alkalmassá teszi a kommunális igazgatásokat, hogy az emberi környezet megőrzéséért folytatott harc élvonalába álljanak. Természetesen nem akarom magam abba az illúzióba ringatni, hogy minden városi igazgatás önmagában képes lenne úrrá lenni az egyre élesedő környezeti problémákon. A regionális és országos szinten hozott intézkedések ugyanis csak részben hozhatnak tényleges megoldást. Sok probléma megoldásához csakis nemzetközi alapon lehet majd eljutni. Konkrét példákon szeretném kimutatni, milyen sokrétűek azok a környezeti problémák, amelyek szerintem csak nemzetek feletti síkon, nemzetközi együttműködéssel oldhatók meg. Az energiatermelésnél felszabaduló hő és az ásványi tüzelőanyagok égésénél bekövetkező széndioxid feldúsulás az atmoszféra lassú felmelegedéséhez vezet. Komolynak tekinthető szakértőktől is származnak olyan becslések, miszerint ha a jelenlegi fejlődés iránya megmarad, a világ átlagos hőmérséklete e század végéig i C°-kal és a meglevő ásványi tüzelőanyagok teljes felhasználásáig 2 — 3 C°-kal növekedhet. Ez a szakértők szerint elég lenne ahhoz, hogy apokaliptikus változásokat — pl. a sarki jég elolvadását, a tengerszint növekedését, nagy klimatikus átalakulást — okozzon. Ezzel a problémával nemzetközi szinten kell majd foglalkoznunk, mivel az ilyen fejlődésnek csak nemzetközi egyezménnyel lehet gátat szabni. A legjobb szándékú intézkedések ellenére ezen a területen egyetlen állam sem tud önmagában hatékony lépéseket tenni. Engedjék meg, hogy a világméretű környezeti problémákra egy további példát hozzak: ez a tengerek szennyeződésének problémája. A föld felületének legnagyobb részét borító tengereket — akárcsak a tavakat, a folyókat és a patakokat — fokozódó mértékben szennyezi, hogy beléjük eresztjük, beléjük vezetjük az emberi civilizáció hulladéktermékeit. Az, hogy egyes anyagok — pl. az olaj — mekkora kárt okoznak, világossá válik, ha meggondoljuk, hogy mindössze 1 liter olaj 1 millió liter vizet tehet emberi élvezetre alkalmatlanná. Ma még fel sem tudjuk becsülni, milyen következményekkel jár az emberiségnek a bioszférába történő sokféle beavatkozása. Mégis meggondolásra késztet, ha azt halljuk a biológusoktól, hogy 280 emlősállat-, 350 madár- és 20 000 növényfajtát közvetlen pusztulás fenyeget; a tudósok azt is jelzik, hogy a környezet ún. elhasználódása, vagyis a környezetet érő minden ismert terhelés összege jelenleg mintegy évi 5 —6%-kal növekszik, másrészt a tartalék csak korlátozott és sok esetben belátható időn belül kimerül. Meggondolásra késztet, ha pl. az Egészségügyi Világszervezet azt állapítja meg, hogy egyes állatok testében a DDT koncentrációja már 1/5-e annak, amit egészségügyileg károsnak lehet tekinteni. A táplálék útján a DDT és az egyéb káros anyagok az emberi szervezetbe is bejutnak. Ezeknek a globális környezeti problémáknak e helyen való említését — bár azok bennünket a kommunális igazgatásban első pillantásra nem érintenek közvetlenül — igen fontosnak tartom, hiszen e jelenségek negatív következményei végső soron az általunk vezetett közösségek létét is veszélyeztethetik. 5