Budapest, 1972. (10. évfolyam)

11. szám november - A címlapon: A Bécsi kapu tér 1. sz. ház (Lörinczy György felvétele)

X. ÉVFOLYAM 11. SZAM 1972 N OVEM BER A FŰVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: KATONA ÉVA Olvasószerkesztő: KÖVEN Dl JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Szerkesztőségi fogadóórák: Hétfő 10—13 óráig VII., Lenin körút 5. I. em. Telefon: 223-896 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre ... 60,— Ft egy évre .. 120,— Ft © 72.1426 Athenaeum Nyomda, Budapest fves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Index: 25151 A TARTALOMBÓL: Az európai fővárosok vezetőinek találkozója, Budapest, 1972 Felix Slavik, Bécs polgármestere: A környezetvédelem nemzetközi problémái 4 Dr. Z. Zuska, Prága főpolgármestere: Környezetvédelem és a környezet kialakítása Prágában .. 7 Fekete Gábor: Fővárosi őrjárat VII. Erzsébettől Soroksárig 12 Mester Árpád: A belső városrészek jövője II. 16 Vargha Balázs: Kosztolányi Dezső fővárosi költő II • 20 A művészparcellában (R. Gy.) 23 Román Kálmán: Beszélgetésem Adyval 26 FÓRUM Vincze Oszkár: Melyik lakásépítési formát szorgalmazzuk? 28 Keresztényi József: Olimpia Budapesten ? 30 Dr. Kápolnai Iván: A kispesti Gránit-gyár ötven éve 32 Város az időben XLII. Zolnay László: Mulatságok az újkori Pest-Budán 38 A szentendrei HÉV bevezetése a Batthyány térre 48 A címlapon: A Bécsi kapu tér 1. sz. ház (Lörinczy György felvétele) A hátsó borítón: Munkácsy Mihály: Milton-fej (Id. Schiller Alfréd reprodukciója) Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács tanácselnökhelyettese; LADÁNYI MIHÁLYNÉ, a Fővárosi Tanács V. B. főosztályvezetője; PEJÁK EMIL, az MSZMP Budapesti Bizottság Oktatási Igazgatósága vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Munkásmozgalmi Múzeum tudományos főmunkatársa; Dr. TRAUTMANN REZSŐ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Granasztói Pál Aggodalmak Budapestért Budapest sok értékéről, fejlődésének sok új eredményéről szóltak már e hasábokon, szóltam magam is. Kincseiről, ismert vagy rejtett szépségeiről. Szó volt már nem egy gondról, bajról is; ilyenek a legtöbb nagyvárosban többé-kevésbé vannak, néhol még nagyobbak is. Sokféle gondunk, hiányosságunk közül a városrendezés köréből — hiszen a lakásépítés, a közlekedés, a szanálások, a szolgáltatások, a közművek, a növényzetvédelem, a légszennyeződés gondjai, nehézségei köztudomásúak — szeretnék röviden és kiragadva néhány olyanról szólni, mely másokban is, bennem is aggodalmakat kelt. Mert ezeket egyrészt jellegzetesen budapesti problémáknak vélem, másrészt olyanoknak, amelyek a város képében is megmutatkoznak. Persze — mint minden e képben — összefüggnek a már említett egyéb gondokkal, problémákkal is. Az egyik a budapesti dunai látkép ügye. Azt hiszem, nem kell fejtegetni, hogy az e város egészének legnagyobb esztétikai értéke. Jelenleg azonban a határán áll annak, hogy fenyegetett legyen eddigi szerencsés és többé-kevésbé harmonikus kialakultságában. A Duna Intercontinental szálló hibáztatható vonásai ellenére dimenzióiban szükségszerű léptékváltás volt a háborús pusztulás után; s ez következett az újabb szállodaszervezési dimenziókból is. A pesti Duna-parton efféle léptékváltás egységes, szervezett megoldással nem is volna kifogásolható. Folytatása azonban, tehát szálloda „sorrá" kiteljesítése, ami a jelenleg zavarosnak is mondható összképet kiegyensúlyozottabbá tenné, késlekedik. Nemcsak a beruházások kényszerű, általános késlekedése, valamint az útban álló nagy, ép négyfrontos épület lebontásának nehézségei miatt, hanem jelen esetben azért is, mert egyre-másra épülnek kívülebb új szállodák. Félő, hogy ezek végül is széthúzzák, elforgácsolják a szállodaépítési erőt, s a végén nem rombolás miatt, hanem egy elmaradozó építés hiánya miatt pontosan az az érték marad sérült, ami egyike a fő vonzó erőknek, látnivalóknak itt. A nagyváros csodálatos összképe. Nem szólva a Duna-korzó sokat emlegetett problémájáról. Sokféle újra, ma még meglepőre lehet mondani, remélni, hogy majd megszokjuk, megszokják — erre aligha. Ebben a nehéz témában nem javasolhatok most mást, mint napirenden tartását, a felemlítettek figyelembevételével. Ugyanakkor ez a szállodaépítés és más példák is azt mutatják, hogy a jövedelmezőség és az üzemszervezés miatt kívánt, sőt követelt épületdimenziók veszélyeztethetik a látképet, annak fő értékét: természet és építés kontrasztos harmóniáját. A Duna Intercontinental bonyolult ügyén túlmenően kisebb arányban ennek határán áll a rózsadombi SZOT-szálló, ahol én sem az elhelyezést, sem a szép, íves, egyszerű épületformát nem kifogásolhatom, egyedül a nyers, sőt bántóan ható éttermi felépítményt, emígy megoldva, ilyen exponált helyen. Dimenzió-problémák előtt állunk az épülő Hilton szálló esetében is, mind a dunai, mind a várbeli belső városkép vonatkozásaiban; remélhető, hogy sok vita, tárgyalás után a végső eredmény — ha szokatlan is, de — elfogadható lesz. E példák mutatják, hogy milyen veszélyekkel és egyben felelősséggel járnak a Duna-parti látképet befolyásoló építkezések, ideértve a Duna-parti fasorok csonkításának, ápolásának problémáit is. Milyen felelősséggel jár megőrizni ezt a páratlan értéket, amit örököltünk, az ostrom súlyos pusztítása után úgy-ahogy rendbehoztunk, sőt azóta — különösen az Erzsébethíd és-hídfők, a budai palota és környéke kialakításával — jelentősen gazdagítottunk is. A dunai látképbe belejátszik, de attól független és általános probléma a budai hegyvidék sorsa, beépülésének mértéke, módja. Itt, mint e problémához, kialakulásához közelálló, megjegyezném előre azt, hogy az általános városrendezési tervben előirányzott beépítési mértékek elfogadhatók — el is fogadták őket —; a problémák inkább a részletekben, a részletes megoldások mikéntjében vannak. Az általános rendezési terv voltaképpen nem tesz mást, mint szentesít és kiterjeszt egy hagyományt: a belső budai hegyoldalaknak lakóterületekként való kihasználását. Ez a folyamat a Gellérthegy és a Rózsadomb beépítésével már a századfordulóban megkezdődött, később a Pasarét és környéke, a Sváb (ma Szabadság)-hegy lankái villanegyedeivel folytatódott — ez 1