Budapest, 1972. (10. évfolyam)

10. szám október - Sir Desmond Plummer: Nagy-London tanácsának vezetője: A londoni ember és környezete

Sir Desmond Plummer, Nagy-London Tanácsának vezetője n londoni ember és környezete Amikor London helyi igazgatásáról beszélünk, akkor azt a mintegy 158 000 hektáros közigazgatási területet vesszük figyelembe, amelyet hivatalosan Nagy-Londonnak nevezünk és ahol közel 8 millió ember él. Nagy-Londont Nagy-London Tanácsa (a továbbiakban: NLT) vezeti; ez regionális testület, melyet a londoniak választanak. A 32 londoni kerületi tanácsot és a City of London Testületét — ennek hatásköre a 2,5 km2 nagyságú gazdasági-pénzügyi központ területére terjed ki — összefogó szervezet, melyben az alsófokú igazgatási egységeknek is vannak választott tagjai. London mindennapos szolgáltatásainak afenntartása és a jövő polgárai számára a magasabb színvonalú életkörülmények megtervezése óriási feladat és rengeteg költséggel jár. Az NLT, valamint az Oktatási Hatóság együttes költségvetése 1972—73-ra 737 millió font volt. Hivatalos átszámítás szerint: 1 font = 13,0975 frank; 2,15 rubel; 28,18 forint. London költségvetése nagyobb mint az Egyesült Nemzetek számos tagállamának teljes költségvetése. A fejlesztési terv A tanácsnak megalakulása (1963—65) óta fő feladata Nagy-London fejlesztési tervének kidolgozása volt. A fejlesztési terv foglalja össze a tanács átfogó céljait és javaslatait a londoni élet minden vonatkozásában, a lakástól, a munkától kezdve a közlekedésig, pihenésig, nevelésig és a közművekig. Az egyik fő cél, amely következetesen msgtalálható a javaslatokban: a környezet védelme, a legjobb megőrzése, összekapcsolva a nem kívánatos vagy az idejétmúlt felújításával, illetve megjavításával. A terv elkészítése során átfogóan és nagyobb távlatra kell figyelembe venni a londoni lakosság millióinak érdekeit. A terv nyilvános megvizsgálása már majdnem teljesen befejeződött. Az anyagi erőforrások sohasem elegendőek a iondoniak minden szükségletének és kívánalmainak kielégítésére; semmi sem valósítható meg olyan gyorsan, ahogyan azt az NLT óhajtaná. Mégis évente 450 millió fontot fordítanak London átépítésére, részben magántőkéből, részben pedig hatósági hozzájárulásokból. Lakások és munkahelyek A lakásépítés az első helyet foglalja el az NLT kiemelten kezelt problémái között. A lakáskérdés megoldásának gondjait az NLT megosztja a kerületi tanácsokkal. Minden lehetséges eszközt felhasználnak arra, hogy biztosítsák a lakosok számára azokat a lakáskörülményeket és azt a környezetet, amelyre nemcsak igényük, hanem joguk is van. A legtöbb ember vágya az. hogy otthona és kertje legyen; Londonban nagy erőfeszítések történnek, hogy ezt az igényt kielégítsék. Mégis, még többet kell tennünk. A jelenlegi jólét állandóan újratermeli az igényeket a még jobb életkörülmények iránt, több szabad teret, magasabb színvonalú felszereltséget, több parkolóhelyet és több önálló otthont kívánnak a lakosok. A tervezés és a szabványok színvonala állandóan emelkedik, de minduntalan meg kell kérdeznünk magunktól, hogy ami ma elfogadható, az vajon kielégíti-e majd a jövő generáció igényeit is. A jelenlegi lakásépítés — a magán és a közületi egyaránt — éppen csak az elavult felszámolásával tud lépést tartani; módot kell keresnünk arra, hogy javítsuk a jelenlegi lakásállományt, ahol ez az út járható. Az NLT fő célja, hogy a lakáshelyzeten javítson, tovább folytassa a nem megfelelő lakások felszámolását, csökkentse a zsúfoltságot és új, változatos szociális összetételű közösségeket hozzon létre. A lakásépítés programjához a régebbi lakások korszerűsítése is hozzátartozik — ez nagyon lényeges módja a meglevő lakások fenntartásának — valamint nagyobb területek korszerűsítése, és az olyan építkezések is, mint a nemzetközi díjat nyert Thamesmead-i új lakótelep Dél-London délkeleti részén, mely 48 500 embernek nyújt majd otthont. A londoni zsúfoltság enyhítése céljából az NLT lakásokat ad az új és fejlődő London környéki városokban is. Azok részére, akik tanácsi lakásokban laknak — kb. 200 000 lakásunk van — lehetőséget adunk, hogy részletfizetésre vásároljanak saját otthont maguknak. Napjainkban a helyi hatóságok is több pozitív lépést tesznek abban az irányban, hogy értékeljék a meglevő lakásállományt és ahol ez indokolt, ott egyes területeket korszerűsítendőknek nyilvánítsanak. Ezeken a területeken az az elv, hogy minden épületet tatarozzanak, ill. felújítsanak, részben magán-, részben tanácsi erőből. A magántulajdonosokat az összköltség 50%-ának térítésével segítik ahhoz, hogy részt vegyenek ebben a munkában. A jó lakástervezés, az épületek mérete és elhelyezése mind tényezői az ember környezetének; azok az irányelvek, amelyeket a tanács kitűzött a munkájában, nemzetközileg is elismertek. Igen nagy szükség van arra, hogy ezt a magas színvonalat megtartsuk, és felülvizsgáljuk előző álláspontunkat azokban az esetekben, amikor a jelenlegi problémák megoldásához kedvezőbb megoldás kínálkozik. A Thamesmead-i lakótelepen külön jelöltünk ki területet magánépítkezések számára, így biztosítottuk a közösség szociális egyensúlyát; reméljük, hogy hasonló integrációt tudunk létrehozni a Themze-parti St. Katherine Dock-i lakótelepen is. Ahol emberek élnek, ott munkalehetőségnek is kell lenni. Londonban 1966-ban kb. 4 és fél millió ember dolgozott; kb. egyharmad gyáriparban, a többi pedig hivatalokban, üzletekben és egyéb helyeken, amit szolgáltatóiparnak szoktunk nevezni. Ezek 50°,,-a London központjában dolgozott. Az itteni munkahelyek Anglia és Wales összlakosságának egyötödét foglalkoztatják. A munkaképes korban levő dolgozó emberek aránya Londonban sokkal nagyobb, mint Nagy-Britanniában bárhol. Az 1960-as évek elején a teljes foglalkoztatottság aránya Londonban csökkenni kezdett és 1970-re kb. 4,1 mill ióra esett vissza, főleg az iparban. Azt a csökkenést, amelyre tulajdonképpen csak 1976-ra számítottak, már elérték 1971-ben. Ez az egyensúly megbomlásához vezethet, némely ágazatban fokozza a munkanélküliséget, másutt pedig előtérbe kerül a munkaerőhiány. De egészében az általános munkaerő igény még mindig felülmúlja az ellátottságot, sokféle szakember, irodai és gyakorlatot igénylő munka tekintetében. A londoni lakosság anyagi jóléte szorosan összefügg a jövedelemmel és az életszínvonallal; nekünk az NLT-ben lehetőségünk van ezek befolyásolására a tervek és a végrehajtó hatalom gyakorlása révén: irányíthatjuk és gyorsíthatjuk a fejlődést. Tulajdonképpen a lakosság újabb elrendeződése jön létre akkor, amikor olyan helyre költöznek, ahol lakáshoz juthatnak vagy új lakótelepeképülnek; ezekben az esetekben gondoskodnunk kell arról, hogy a közelben munkalehetőségeket is teremtsünk. Nagyszabású új úthálózat A háború óta erősen megnövekedett személygépkocsi-forgalom súlyosan fenyegeti városi környezetünket és ez a probléma különösen súlyos Londonban. Fővárosunk utcáinak zsúfoltságát részben azzal lehetne megoldani, ha a magánjárművek helyett attraktív, versenyképes, hatékony közforgalmú tömegközlekedési eszközöket tudunk nyújtani; a tanács hcsszú távú tervei arra irányulnak, hogy London teljes tömegközlekedése felett gyakorolt ellenőrzése révén gondoskodjék egy ilyen alternatíváról. De ez csak részben oldja meg a kérdést — a tömegközlekedés nem tudja az összes utazási igényt kielégíteni —; a tanács meg van arról győződve, hogy megfelelő új utak építése teremti meg az egyetlen lehetőséget a probléma elfogadható megoldására. A tanács új főútvonalak és elkerülő útvonalak hálózatát tervezi a nagy átmenő gépjármű forgalom részére, azért, hogy a helyi utakról elterelje a nagy forgalmat és így a villanegyedekben, valamint a természeti szépségekben gazdag területeken visszaállítsa a korábbi biztonságot és nyugalmat. Ez az új úthálózati koncepció már szerepel Nagy-London fejlesztési tervében és várjuk a nyilvános megvitatás eredményét. A tanácsban azonban máris folyik ezen úthálózat egyes szakaszainak részletes tervezése, főleg ott, ahol a megvalósítással nagybm tudnánk enyhíteni a zsúfoltságon. Széles körű területfelhasználási és közlekedési tanulmányok mutatták meg, hogy hol van szükség utakra. A tanulmányokban megadott tág lehetőségeken belül kiválasztott útvonalak és vonalvezetés meghatározása során a tanács a lehető legnagyobb körültekintéssel jár el, hogy az útvonalak a fővárosi környezetbe beleilleszkedjenek. Az új utaknak építészeink, tervezőink képességéhez mérten a legjobbaknak kell lenniök. A magas színvonalnak meg Kell nyilvánulnia a hidak, felüljárók, útt rtozékok, világítási berendezések tervezésében, valamint a környezet kialakításában és fák ültetésében. A zajártalom kérdését — amelyről még szó lesz a későbbiekben — is meg kell oldani; a tanács útjai tervezése és építése során a legújabb technikai eszközöket is felhasználja, hogy ezt a súlyos zavaróhatást leküzdje (pl. hangszigeteléssel és hangterelő falakkal). Az új főutak vonalvezetésének kijelölése után még váUszt kell találni arra a kérdésre: miképpen lehet fenntartani azt az eredményt, hogy a helyi utak átmenő forgalmát új rangsorolású útvonalakn tereltük át. A tanács környezetvédelmi terveinek megvalósulását nagyban akadályozná, ha megengednék, hogy egy idő után a forgalom ismét a helyi és másodrendű utakra terelődne vissza. A helyi környezetalakítási terveknek és a helyi igazgatásnak kell megakadályoznia, hogy egy ilyen helyzet kialakuljon. A közlekedés biztonsági életbevágóan fontos. Ez tulajdonképpen annak a konfliktusnak a függvénye, amely a meglevő utakon jármű és jármű, valamint gyalogos és iármű között kialakult. A közúti biztonság szempontjából nagy jelentőségűek azok az új utak, amelyeken gyalogosok egyáltalán nem közlekedhetnek. Másik jelentős tényező lehet különböző rendű utak tervezése, amellyel biztosíthatjuk 5