Budapest, 1972. (10. évfolyam)

10. szám október - Sir Desmond Plummer: Nagy-London tanácsának vezetője: A londoni ember és környezete

azt, hogy a különféle járművek a megfelelő utakat használják. Sok helyen a gyalogosokra is különleges gondot kell fordítani; némelykor külön gyalogos sáv létesítése is szükséges mely lehetőleg a közúti forgalomtól eltérő szintű legyen. A tanács a kerületi tanácsokkal együttműködve már megtette a szükséges javaslatokat a Parlamentnek e külön gyalogútvonalak jogi helyzetének rögzítésére. Ezenkívül a 'orgalomirányító jelzőlámpáknál a gyalogosok szálára vagy külön fázist, vagy gyalogosok által szabályozható lámpákat használnak; némely esetben a tanács elrendelte, hogy egyes utcákban szabályozzák vagy korlátozzák a járművek behajtását azért, hogy azt a gyalogosok biztonsággal használhassák. A londoni smog már 7 éve megszűnt Az utóbbi tíz évben a londoni levegő minősége jelentősen megjavult. Télen az átlagos látótávolság egy mérföldről négy mérföldre növekedett, a levegő füsttartalma az elmúlt évekhez képest egyötödére, a kéndioxidtartalom pedig felére csökkent, így London központjában is éppen annyi napsütést élvezhetünk télen is és nyáron is, mint a környező vidékeken. A londoni smog már hét év óta nem létezik. Az NLT nagyban hozzájárult ennek az eredménynek az eléréséhez tanácsadással, vizsgálatokkal és kutatómunkával, a kerületi tanácsok meg úgy voltak segítségünkre, hogy érvényt szereztek a levegő tisztasága érdekében hozott rendeleteknek. Az NLT állandóan méri a levegő füst- és kéndioxid tartalmát, statisztikai tanulmányokat készít a levegőszennyeződés és az egészség összefüggéséről. Hosszú időre volt azonban szükség ahhoz, hogy a kén- és gáztartalmú bitumenes szenek használata révén régóta szennyezett londoni levegő megtisztuljon. A London térségében feltételezhetően 4000 halálos áldozattal járó 1952. évi nagy füstköd után hatékony intézkedéseket foganatosítottak. A központi kormányzat által 1956-ban és 1968-ban hozott törvények eredményeképpen csökkent a kéményekből kibocsájtott füst, por és hamu mennyisége. A füstmennyiség minimumra csökkentése érdekében biztosítani kell a tüzelőanyag legtökéletesebb elégetését, vagy olyan tüzelőt kell használni, amelyiknél kevés füst képződik. A nagy kazánokat el kell látni salak- és porleválasztó berendezéssel; az új építkezések engedélyének kiadása előtt megadják a minimális kötelező kéménymagasságot. Ez biztosltja azt, hogy a visszamaradó gázok, mint például a kéndioxid, nagyobb területen oszlanak szét. Mindezen óvintézkedések ellenére is a kéndioxid szennyeződés még mindig gondot okoz Londonban; bár az 1965-ben megkezdődött fokozatos csökkenés eredményeképpen az évi átlagos koncentráció közel 40%-kal csökkent. A koncentráció csökkenését a teljes, de különösen az alacsonyabb szinten történő kibocsátások csökkenése szolgálta. Nagyon sok családi házat alacsony kéntartalmú gázzal, olajjal vagy villannyal fűtenek; vagypedig a kis házak helyén magas épületek épültek, s így a kén levegőbe jutása magasabb szinten történik. A levegő tisztasága érdekében hozott rendeletek legfontosabb célja a füstmennyiség csökkentése volt. Az a program, hogy London 1980-ra füstmentes város legyen, már 82%-ban megvalósult. A napsütéses téli napok számának 50%-os emelkedésén felül sok száz olyan fajta növény virágzik jelenleg a parkokban és kertekben, amely azelőtt nem tudott a füstös levegőben megélni. A madárfajok száma megduplázódott. A műemlék épületek tisztítása most már megéri a fáradságot. A járművek kipufogó gázmennyiségének ellenőrzése a kormány feladata és ezt a rendőrség végzi. Újabb rendelkezések is születtek már; és további teendőkről, elsősorban a diesel-füstmennviségének csökkentéséről is szó van. Az NLT által építendő új utak és az új forgalomszabályozó intézkedések is remélhetőleg enyhítik majd a zsúfoltságot és ennek következtében a lakosság is kevésbé fog szenvedni a kipufogó gázok okozta ártalmaktól. A szemét kezelése Az NLT másik feladata, hogy gondoskodjék az évi 3 millió tonna háztartási szemét begyűjtéséről ér megsemmisítéséről. Ez környezetvédelemmel összefüggő alapvető kérdéseket vet fel. Mit tegyünk ilyen mennyiségű szeméttel? Égessük el, mert viszonylagosan kevés az éghetetlen anyag, ami megmarad? Megvalósítható és gazdaságos-e, ha komposztáljuk, önmagában vagypedig szennyvízzel vegyítve, s így hasznos fekáliát nyerhetünk belőle; vagy esetleg a mérgező fémtartalmú anyagok miatt ez a felhasználás nem valósítható meg? Ha már nem működő kőbányákba öntjük a szemetet, okozhat-e ez esetleg szennyeződést a patakokban vagy a földalatti vízkészletben? összepréselhető-e a szemét nagy nyomás alatt, hogy azután gazdaságosan lehessen majd szállítani távolabbi területekre megsemmisítés céljából? Tudományos alapossággal vizsgáljuk ezeket és egyéb problémákat is. Ahogyan a fejlődés egyre inkább szigorúan tervek szerint megy végbe, a tanács már nemcsak a szemét kezeléséért, hanem egyre inkább a környezetvédelemért is felelős. A szemét-megsemmisítés gazdaságtalan és nem elég hatékony módszerei helyett egyre nagyobb és hatékonyabb égetőket épít, amelyek az eddigieknél nagyobb területeket tudnak kiszolgálni. Egy olyan óriási szemétégető üzembehelyezése, mint amelyik London északkeleti részén épül, egy tucat kisebb telep munkáját el tudja végezni, s nagy lépést jelent a környezet körülményeinek megjavítása terén. Egészen a legutóbbi időkig a szemétégetés módszere nem igen volt elterjedt Londonban, de amikor a fent említett szemétégetőt üzembehelyezik, akkor ez egymagában fél millió tonnát fog elégetni, a teljes szemétmennyiség mintegy 20%-át. Ez az üzem méreteit tekintve egyedülálló az Egyesült Királyságban, valamint abban is, hogy 30 megawatt áramot tud termelni, amit aztán az áramszolgáltatónak el tudnak adni. Ezenkívül naponta kb. 150 tonna vashulladékot, 260 tonna salakot és 75 tonna pernyét fognak nyerni belőle. Az NLT gondoskodott arról, hogy az égetőből távozó füstgázok mennyiségét a minimálisra csökkentsék. Elektrosztatikus porleválasztókat használnak, hogy a port és a salakot eltávolítsák és a 100 méteres kémény biztosítja azt, hogy a kis mennyiségű por és salak, valamint hidrogénklorid és kéndioxid megfelelő módon távozzék. A szemetet ma már fejlett technikai eszközökkel kezelik és szállítják, az égetőket is a környezetileg megfelelő helyre építik és így biztosítják azt, hogy egyre kevesebb lesz az ezzel járó füst, zaj, por és kellemetlenség. A fővárosi szemét legnagyobb részét még ma is szemétlerakóhelyekre szállítják. Erre fel tudunk használni olyan területeket, amelyek bányászat következtében vagy mocsaras jellegük miatt használhatatlanok lennének. Az 1971. márciusában végződő évben a londoni szemét kb. 20%-át szállították le a folyón, hogy a Themze torkolatában feltöltésre használják fel. A szemét ilyen jellegű kezelése még mindig gazdaságosnak és elfogadhatónak bizonyul és valószínűleg az elkövetkezendő években is ez lesz a legelterjedtebb módszer, amíg megfelelő területek vannak elfogadható távolságban. A tanácsi politika szemszögéből nézve, a szemét nemcsak valami kényelmetlen, kellemetlen és egészségtelen dolog, amitől a lehető legészrevétleneb-Légifelvétel Londonról. Előtérben a Westminster székesegyház, mögötte a Parlament, a Themze túlsó partján (balról jobbra) a Festival Concert Hall, a Shell épületek, a Waterloo pályaudvar és a Tanácsháza