Budapest, 1972. (10. évfolyam)

10. szám október - A címlapon: A Corvin tér 3. sz. ház. Az emeleti fülkében Nepomuki Szent János szobra (Lőrinczy György felvétele)

a fővárosban a kialakult ipari objektum-csoportokra támaszkodva 65 termelési zónát jelölünk ki. Ez lehetővé teszi több vállalat egyesítését specializált termelési csoportokká, biztosítja a kooperációt mindazokon a területeken, ahol lehetséges, ezen üzemek alapvető termelési és kisegítő üzemrészei és szolgáltatásai között. A város egész területén eddig szétszórt kisebb üzemeket összevonjuk és a termelési zónákba telepítjük át. A szovjet főváros fejlesztése az új Általános Városfejlesztési Terv alapján, a tervben foglalt legfontosabb városépítési és társadalmi-gazdasági elv: a területi fejlesztés stabilizálása és a lakosság számának szabályozása figyelembevételével valósul meg. Az Általános Városfejlesztési Tervben célul kitűzött szabályozás alapja a tervszerű gazdálkodás és az állami földtulajdon. A tervidőszak végéig a város területe nem lépi túl a várost körülvevő közúti körgyűrű kereteit; ez 87,5 ezer hektárnyi terület. A főváros lakosságának száma pedig, beleértve a parkerdő-övezethez tartozó településekét is, amelyek közigazgatásilag a Moszkvai Városi Tanácshoz tartoznak, kb. 8 millió lesz. A főváros körül elővárosi övezet alakul ki, amely a város határától 50 — 60 km-nyire terjed ki. Moszkva elővárosi övezetében korlátozzuk a termelőerők további koncentrációját. Az elővárosi övezet helységeit Moszkvával az állandó termelési, munka-, kulturális, jóléti és gazdasági kapcsolatok rendszere fűzi össze; ezeket egységes városépítési komplexumnak tekintjük. A Moszkvai Terület külső zónája a termelőerők elhelyezésének lehetséges, szükség esetén igénybe vehető zónája. A külső zóna központjaként az alábbi városokat jelöltük ki: Klin, Dmitrov, Dubna, Zagorszk, Orehovo-Zujevo, Satura, Kolomna, Szerpuhov, Naro-Fominszk, Mozsajszk, Volokalamszk, valamint az alábbi területileg egyesített városok: Noginszk-Elektrosztal, Kasira-Sztupino-Ozserelje. A terv szerint Moszkva lakosságának száma az elővárosi övezettel együtt perspektivikusan a maihoz képest csupán 10%-kal növekszik, míg a Moszkvai Terület külső zónájának lakossága csaknem kétszeresére nő. A főváros elővárosi övezetén belül húzódik a Moszkvát védő parkerdő-gyűrű, amely az általános városfejlesztési koncepció fontos láncszeme. A parkerdő-gyűrűnek az a rendeltetése, hogy tiszta levegővel lássa el a várost, biztosítsa a városi környezet javítását, továbbá fontos építészeti-művészi funkciót is betölt, amennyiben szervesen összekapcsolja a városképet a természeti tájjal. és jóléti intézményeinek komplexumát, továbbá a szükséges sportpályákat és parkokat. Ily módon mindegyik zóna lakói számára biztosítva lesz a munkalehetőség, a lakás és a pihenés lehetősége. Mindez radikálisan csökkenti majd a közlekedésre nehezedő terheket, megszünteti a „közlekedési fáradtságot". A himki, osztankinói (Népgazdasági Kiállítás), izmajlovói, fili-kuncevói és más tervezési zónák központjában nagy építészeti együttesek, új közterek és nyílt zöldterületek létesülnek, s ezek a rekonstruált város jellemző színfoltjaivá válnak. Az egész város szerkezeti egységét a városközpont rendszerének fejlesztése biztosítja. Ez a rendszer a következőket foglalja magában: a város történelmileg kialakult központját a Szadovoje körút vonalán belül, az új fővárosi épület-együtteseket e központ külső zónájában — a régi moszkvai város-sorompók körzetében — a többi között a kormányépületeket, a közigazgatási épületegyütteseket és tereket, a műemlék-épüleieket, a kialakult sportpályákat a Moszkva folyó és a Jauza folyó partja mentén fekvő zöldterületekkel együtt, végül pedig hét periférikus tervezési zóna központját. A Moszkva és a Jauza folyó festői partján fekvő zöldterületek megszakítatlan együttest fognak alkotni. Fejlesztjük a parkerdők, a városi és kerületi parkok terekkel és fásított utcákkal összekötött rendszerét. A tervezett parkosítási rendszer nyomán jelentős mértékben bővül majd a parkosított közterületek kiterjedése; az egy főre jutó zöldterület 22 m2

-re növekszik, illetve, a parkerdők beszámításával, 30 m2

-re. A városmag — és a védett zónák Moszkva központjában, a Kreml körül összpontosulnak a legfelsőbb párt- és állami szervek székházai, valamint a nemzetközi, össz-szövetségi, köztársasági, területi és városi közigazgatási szervek és társadalmi szervezetek. Itt találhatók egyes különleges jelentőségű kulturális intézmények: múzeumok, képtárak, hangversenytermek, színházak is. A központban vannak a legnagyobb áruházak, szállodák, éttermek. A város központi magvában, amely a Szadovoje körúton belül helyezkedik el, ma több mint fél-A Kreml és a Vörös tér (MTI Külföldi Képszolgálat) millió ember dolgozik, s a nap folyamán kb. ugyanennyi ember fordul meg. A város központja kilép majd a történelmileg kialakult városmag határai közül, és kompozíciós szempontból összefűzi a város tervezési struktúrájának minden elemét. A központ új struktúrájának legfőbb jelentősége abban áll majd, hogy ennek révén lehetővé válik az egész város szempontjából fontos objektumok létesítése a Szadovoje körúton kívül. így nagyszámú munkahely a főváros intézményeiben közelebb kerül a kialakuló tömeges lakótelepülésekhez, s ugyanakkor ez az intézkedés e lakóterületeken meghonosítja a szolgáltatások legfejlettebb formáit. A Szadovoje körút vonalán belül elterülő városrész megőrzi jelentőségét mint Moszkva alapvető forradalmi-történelmi, kulturális-oktatási, valamint közigazgatási-társadalmi magja. Az ezen a területen megvalósuló új építkezések szerves egészet alkotnak a történelmileg kialakult építészeti örökséggel, amely több esetben megőrizte a régi Moszkva épen maradt részeit (Kropotkin utca, Vorovszkij utca, a régi Arbat, a Bulvár-kőrút egyes szakaszai stb.). A Gorkij utca —Leningrád sugárút vonala mintegy a központi jelentőségű városképi együttesek láncolatát alkotja: a Gorkij utca, Belorussz pályaudvar, Dinamo-stadion, Úttörő-stadion, Repülőtér és Zsukovszkij Katonai Akadémia, továbbá Marina Raszkova tér, az ott levő tudományos kutatóintézetekkel és főiskolákkal, a Volokalamszki és a Leningrádi országút elágazásánál levő tér a Vízépítési Tervező Intézettel. A város északi irányban úgy fejlődik, hogy egyesítjük a városba benyúló hatalmas zöld éket, amely magában foglalja a Cvetnoj és Szamotyecsnij bulvárokat, a Szovjet Hadsereg Központi Házának parkját, a Gyermekparkot és a jelenleg tervezett parkokat, amelyek egészen az osztankinói Dzerzsinszkij parkig húzódnak. A város északkeleti irányban az Új-Kirov sugárút kialakításával fejlődik tovább; ennek során kibővítjük és modernizáljuk a vasúti pályaudvarok komplexumát, valamint építészetileg fejlesztjük a Szokolnyiki parkhoz vezető útvonalakat. Hasonlóan nagyarányú átalakításokat tervezünk keleti, délkeleti, déli, délnyugati és nyugati irányban is. A harmonikus városszerkezet tervezése Egyik legfontosabb megoldandó feladatunk a szovjet főváros harmonikus tervezési struktúrájának biztosítása. Megvalósul a moszkvai építészeknek az az elképzelése, hogy a várost policentrikusan kell kiépíteni, a hagyományos monocentrikus városszerkezettel szemben. Moszkvában 8 komplex tervezési zónát létesítünk, amelyeket a városközpont rendszere köt össze. Egy-egy ilyen zónában maximálisan 1 millió ember fog lakni. Gondoskodunk arról, hogy egy-egy zónában kiegyensúlyozott arány álljon fenn a munkaképes lakosság száma és a munkaalkalmak között, s megteremtjük a lakosság összes létfeltételét mindegyik zónában. A központi tervezési zóna magában foglalja a város kialakult részét az egész város középponti magvával. A többi hét zóna a központi zóna körül helyezkedik el és magában foglalja a város valamennyi többi kerületét. A tervezési zónák tervezési kerületekre oszlanak, amelyek mindegyikében 250—400 ezer ember él. Ezek tovább oszlanak lakónegyedekre, amelyek mindegyikében 30 — 37 ezer fő lakik, s amelyek magukban foglalják a lakosság kulturális 2