Budapest, 1972. (10. évfolyam)

9. szám szeptember - Sulyok Katalin: Gondoskodás az öregekről

FÓRUM Gondoskodás az öregekről világirodalomban, de többségük nem látta színpadon Az ember tragédiáját, a Bánk bán-t, nem látott egyetlen Csehov müvet sem színházi előadásban. Kulturális élmények nélkül válhat-e az ifjúság igazán kulturálttá? Az ifjúság nevelése nem jelentheti csupán ismeretek tömkelegének beléjük gyömöszölését. Módot kell adni ezek feldolgozására, számtalan élménnyel kell gazdagabbá tenni őket. Ezért olyan fontos, hogy az ifjúság művészetértő közönséggé váljon. Az ehhez vezető út sokfajta; ide tartozik a művészetek megismertetése, megszerettetése, a művészetek aktív müvelése stb. Ezért tartjuk nagy jelentőségűnek, hogy az iskola kulturális programja gazdagabbá, színesebbé váljon. Meg kell teremtenünk ennek feltételeit. Ehhez az iskola ereje egymagában nem elegendő. A különböző művészeti intézmények mint a jövő közönségéhez szóljanak a diákokhoz, teremtsenek számukra kedvezményes lehetőséget a művészeti élmények megszerzésére, és alakítsanak ki szoros kapcsolatot a művészek és a diákok között, a művészet megszerettetése érdekében. Közművelődési szerveink törekedjenek az ifjúsági klubok hálózatának kiszélesítésére, s ott színes, sokoldalú kulturális programot alakítsanak ki a diákok és a munkásifjúság számára. Sokkal többet kell tennünk az ifjúság sportolásáért is. Sokszor panaszoljuk, hogy ifjúságunk mozgáskultúrája alacsony, keveset sportolnak. Megdöbbentő adatok bizonyítják, hogy mennyire nem mozognak a kötelező testnevelési órákon túl. Az ifjúság intellektuális terhelése azért válik ijesztővé sok esetben, mert a fiatal szervezet más oldalú megterhelése — éppen a sport területén — hiányos. Vannak, akik az ifjúság csekély részvételét a sportban csupán anyagi okok, a létesítmények hiányára vezetik vissza. Magam úgy vélem, hogy a kétségtelenül meglevő gond ellenére meglevő lehetőségeinket sem használjuk ki eléggé. Az iskolai sportkörök nagyon szük korlátok közé szorulnak, mert működésükhöz iskoláink nem nyújtanak elég segítséget. Nem támogatják eléggé az ifjúság öntevékenységét, nem segítik hozzá a fiatalokat, hogy valóban mozgalommá válhassék közöttük a sport. Iskola-udvarainkat is jobban ki lehetne használni, ha az ifjúság sokat emlegetett társadalmi tevékenysége, a „Hat órát Budapestért" mozgalom hatékonyabban irányulna iskolai sportudvarok létrehozására. A központi sportiskolák és az újabban létesített uszodák jobb kihasználása, vagy éppen a testnevelési szakosított tantervű osztályok bővítése ugyancsak mind hozzájárulhatna az ifjúság sportolási lehetőségeinek a meglevő kereteken belüli gazdagításához. Ehhez azonban iskoláink szemléletének is változnia kell. El kell érnünk, hogy az ifjúság testi nevelése az ifjúság nevelésének megbecsült részévé váljon. Néhány tennivalót említettem csupán az új tanév feladatai közül, melyekkel korszerűbbé, hathatósabbá kívánjuk tenni az iskoláinkban folyó nevelőmunkát. E feladatok megfogalmazásában igyekeztünk felhasználni a Központi Bizottság határozatának útmutatását, hogy annak szellemében lehetőséget teremtsünk a korszerűbb, a nevelő iskola kialakításához. Lapunk tavaly májusi számában már hírt adtunk arról, hogy az Egészségügyi Minisztérium kétéves időtartamra a főváros III. kerületét bízta meg az öregekről való gondoskodás egy új formájának bevezetésével. Az 1970. január elején kezdődött kísérlet az idén lezárult. A kísérlet végeztével a III. kerületi tanács egészségügyi osztályának területi gondozási csoportja ankétot rendezett, melyre meghívták a Fővárosi Tanácsot, az Egészségügyi Minisztériumot, a kerületeket, a társadalmi és tömegszervezetek képviselőit. Az ankéton nemcsak a kísérlet eredményeiről volt szó, hanem átfogó képet kaptunk arról is, hogy Budapesten a szociális gondozásnak milyen formái alakultak ki; milyen módon próbálnak az idős emberek mindennapi gondjain segíteni. Segélyezés Azok az emberek, akiknek tartásra kötelezhető hozzátartozójuk nincsen, egészségi állapotuk vagy koruk miatt munkaképtelenné váltak, a nyugdíjjogosultságot nem szerezték meg, jövedelmük egyáltalán nincs, vagy olyan minimális, hogy létfenntartásukat nem biztosítja, rendszeres szociális segélyben részesülnek. Jelenleg négyezer körül van Budapesten a szociális segélyből élők száma. A havi segélyen felül évente három-négy alkalommal ezer-ezerhétszáz forint összegű rendkívüli segélyt is kapnak, tüzelő, élelmiszer, ruhanemű beszerzésére. S az elmúlt két évben a szociális intézmények boltjainak nyereségéből természetbeni juttatásként összesen 1 335 000 forint értékben textíliát: ágyneműt, fehérneműt, kötöttholmit osztottak szét közöttük. A segélyből élők az öregek napközi otthonaiban ingyenes ebédet kapnak. A fővárosban a segélyezettek a vidéki öregeknél előnyösebb helyzetben vannak: a segély összege itt magasabb (s vidéken nincs mindenütt napközi, mely étkezésüket legalább részben megoldaná). De a fővárosban sem egységes a juttatás, hanem kerületenként változik. S ez azt jelenti, hogy az egyik kerületben élő öregnek nyújtott juttatás több vagy kevesebb, mint egy másik kerületben élőnek. A kormány 1032/1971. számú rendelete értelmében a vakok, jövedelemre való tekintet nélkül, havi 500 forint személyi járadékban részesülnek. Szociális foglalkoztatók Az idősekről és a csökkent munkaképességűekről való gondoskodás egyik jelentős létesítménye a szociális foglalkoztató. Az első 1950-ben nyílt meg, a főváros X. kerületében. Jelenleg Budapesten 14 szociális foglalkoztató működik, s körülbelül 6000 embernek biztosítanak — elsősorban bedolgozói — munkát. 1971-ben a szociális foglalkoztatókban az egy főre jutó átlagos havi kereset 800—900 forint volt. A IV. kerületben külön részleget hoztak létre a tbc-seknek. Itt 50 fiatalkorút foglalkoztatnak. A IX. kerületben a gyógypedagógiai iskolából kikerült fiatalkorúaknak biztosítottak szervezett foglalkozást. Ennek kettős érdeme: a gyerekek felügyelet mellett, szellemi képességüknek megfelelő, hasznot hajtó munkát végeznek; szüleik pedig mentesülnek a felügyeletük alól, azaz elmehetnek dolgozni. Napközi otthonok Az első Öregek Napközi Otthonát 1958-ban hozták létre, a XIV. kerületben. A fővárosban jelenleg 23 ilyen napközi otthon működik; vannak kerületek, ahol kettő is, másutt egy sem. Kezdetben a napközi otthonok csupán a közsegélyben élőknek nyújtottak étkezést. Számszerű fejlesztésükkel azonban minőségi igény is jelentkezett. Ma már sok idős ember étkezési, fűtési gondját oldják meg, s ami legalább ennyire fontos: egész napra feloldják magányukat. Az otthonok felszereltsége, befogadóképessége különböző. S az is, hogy mi mindent tudnak nyújtani. Vannak otthonok, ahol csak napi egyszeri főtt ételt kapnak az öregek. Másutt reggelit és ebédet. Megint másutt reggelit, ebédet, uzsonnát. Van olyan otthon is, ahonnan a nem-napközis öregek az ebédet hazavihetik. 30