Budapest, 1972. (10. évfolyam)

9. szám szeptember - Sulyok Katalin: Gondoskodás az öregekről

A XVIII. kerületi tanács szociálpolitikai csoportjának kezdeményezésére több napközi otthonban bevezették a rendszeres orvosi ellátást. Ezzel az öregeket megkímélik az amúgy is zsúfolt orvosi rendelőkben a nem egyszer órákig tartó várakozástól; ugyanakkor ez a körzeti orvosok gondozási munkáját megkönnyíti és hatékonyabbá teszi. Az otthonok többségében rendszeres foglalkozást szerveztek. A szociális foglalkoztatók a napközi otthonoknak bedolgozói munkát biztosítanak, és gondoskodnak az anyag oda- és a késztermék elszállításáról. A bedolgozás elsősorban munkaterápia: leköti a fölös energiákat, a munka mellett könnyebben telik az idő, s ugyanakkor hasznos elfoglaltság ez. Bármennyire is nagy segítség a napközi otthon, van egy óriási szépséghibája: hat napos. S vasárnap, ünnepnapokon az idős embereknek nincs hová menniük, étkezésük is megoldatlan. Budapesten egyetlen olyan otthon működik, ahol a folyamatos üzemelést megoldották: a XXI. kerületi. Igaz, itt is csak azért sikerült a folyamatos üzemelés biztosítása, mert az épület emeleti részén 25 ágyas szociális otthont nyitottak. Üzemek, tömegszervezetek segítsége A szociális intézmények építése és fenntartása sokba kerül. A kerületi tanácsok saját erőből nehezen tudnának ilyen intézményeket létrehozni. Legtöbbször a kerületükben levő nagyüzemekhez fordulnak támogatásért. A Fővárosi Gázművek a VIII. kerületi tanácsnak két és fél millió forintot adott e célra. A Csepeli Vasművek a XXI. kerületi tanácsnak egy és fél milliót. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa 200 000 forinttal segíti a fővárost minden évben. A szociális intézmények boltjainak nyereségéből a XX. kerületi tanács 500 000, a XVII. kerület 350 ezer forintot kapott. S jelentős anyagi támogatást nyújt a Magyar Vöröskereszt is. A Fővárosi Tanács szociálpolitikai osztálya pedig létszámmal és béralappal segít. Szociális otthon helyett Az idős, magányos öregek ellátása, gondozása legjobban a szociális otthonokban lenne megoldható. De az öregek egy része idegenkedik attól, hogy otthonba menjen. Mások mennének örömmel, de kevés a szociális otthon, sokszor hónapokig, néha évekig kell várni, hogy egy-egy hely megüresedjen. De tud-e várni az az idős ember, aki már ma sem képes eltartani és ellátni magát? Elég néhány kórház belgyógyászati osztályára benéznünk: többnyire öregek fekszenek bent, olyanok, akik már nem szorulnának kórházi kezelésre, de nincs hova menniük, vagy odahaza, egyedül önmagukat nem tudják ellátni. Ezért némelyik belgyógyászati osztály a valóságban elfekvő részleggé vált. A Fővárosi Tanács és a kerületi tanácsok évek óta keresik a megoldást. Annyi pénzük nincs, hogy valamennyi rászorulónak szociális otthont építsenek; de bevezették a házi szociális gondozást. Ennek lényege: a lakással rendelkező, átmenetileg legyengült vagy megbetegedett, kórházból hazatérő idős embereket az otthonukban hivatásos gondozónők gondozzák. (Természetesen csak azokat, akiknek nincsen gondozásukra kötelezhető hozzátartozójuk.) Jelenleg a fővárosban 150 fizetett gondozónő dolgozik, napi nyolc-, hat- és négyórás munkaidőben. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának döntése alapján a IV. ötéves tervben a gondozói hálózatot évente 50 fővel bővítik majd. A fizetett gondozónők 1970-ben 1114 idős személyt gondoztak, 1971-ben pedig már ennek több mint háromszorosát, 3970 rászorulót. A hivatásos gondozás nagy előnye, hogy a gondozónők szakképzett egészségügyi dolgozók. De legalább ekkora a hátránya is: a gondozónők idejének nagy részét elveszi az utazgatás, gondozottaik felkeresése. Vagyis a kelleténél kevesebb idős embert láthatnak el. Az utóbbi időben a Fővárosi Tanács — kísérletképpen — bevezette a szociális otthonok, az öregek napközi otthonai és a házi szociális gondozás koordinálását. Elsőként a lőrinci szociális otthon igazgatója és a XVIII. kerületi tanács szociálpolitikai csoportjának vezetője kötött megállapodást. A szociális otthon a kerületi gondozottak közül ideiglenesen — maximum egy hónapra — felveszi a kórházból hazakerült, vagy leromlott szervezetű öregeket. Ezenkívül a szociális otthon — igaz, csak korlátozott számban — étkezést biztosít a kerületben élőknek, sőt, igénybe vehetik az intézet tisztasági fürdőjét is. S ha az idős emberek igénylik, a tisztálkodás lebonyolításában segítenek a szociális otthon dolgozói. A lőrincihez hasonló komplex gondozási központok kialakítását indokolja az is, hogy ha az idős ember állapota romlik, s mondjuk, a lakásában nem tartható egész nap, a napközi otthoni ellátás sem elegendő már számára, akkor az egymásra épülő gondozási formák rendszerében lehetővé válna átmeneti vagy végleges intézeti elhelyezése. Mindinkább jelentkezik az az igény is, hogy a területi szociális gondozást közelítsék a körzeti orvosi szolgálathoz és a mentálhygiénés gondozókhoz. Emellett — mint a munkaalkalmat biztosító szervhez — a szociális foglalkoztatókhoz is. Sőt kapcsolatba kellene lépni a Művelődésügyi Osztályok népművelési csoportjaival is, hiszen az öregek napközi otthonaiban és a szociális otthonokban kulturális élet is folyik (könyvkölcsönzés.folyóiratkölcsönzés.filmvetítés, műsorok). Házi gondozás — a társadalom segítségével Az Egészségügyi Minisztérium 1970. január 1-től kétéves időtartamra a III. kerületi tanácsot bízta meg a házi szociális gondozás megvalósításával — mint erről a bevezetőben már szóltunk. A házi társadalmi gondozás lényege: a rászorulók gondozását hivatásos vezető-szervező gondozónők irányításával társadalmi munkások és kollektívák végzik. Valamenynyi gondozást vállalóval „Társadalmi gondozási szerződést" kötnek. A gondozó köteles a gondozott körül minden olyan munkát elvégezni, amit egy háziasszony az otthonában elvégez. A társadalmi gondozók az eltöltött időtől és az elvégzett munkától függően havi 100—500 forint közötti tiszteletdíjban részesülnek. A harmadik kerületben a kísérlet két éve alatt 400 személyt gondoztak. A gondozottak 65%-a betöltötte a 70. évet. (Közülük teljesen mozgásképtelen 244 ember, a gondozottak 61%-a.) A 400 embert a két év alatt 260 egyéni gondozónő és 25 kollektíva látta el. 1 970. IV. negyedév A látogatások száma: 5 682 A gondozási idő (óra): 17 877 1971. IV. negyedév A látogatások száma: 7 900 A gondozási idő (óra) 14 000 Az 1970. évi összes kiadás 116 295 Ft Az 1971. évi összes kiadás 244 649 Ft 360 944 Ft S ebben a 360 944 forintban benne van a szervező-gondozónők munkabére, a gondozók tiszteletdíja és a tisztítószerek ára is. A számítások szerint az 1 gondozási órára jutó teljes költség: 1970 IV. negyedévében 3,2 forint, 1971 IV. negyedévében 2,7 forint volt. A két év alatt a társadalmi gondozók 119 331 órát töltöttek gondozással. Ez az óraszám 24 főfoglalkozású dolgozó két évi munkaidejének felel meg. A házi társadalmi gondozás tehát a lehető legolcsóbb gondozási forma. S emellett még nagy előnye: a gondozást vállalók köre a háziasszonyok, nyugdíjasok közül jó szervezéssel korlátlanul bővíthető. Talán egyetlen hátránya, hogy a gondozást vállalók nem szakképzett egészségügyiek. Ez viszont továbbképzésekkel, az alapfokú ismeretek oktatásával megoldható. Kimutatható az is, hogy a III. kerületből sokkal kevesebb idős embert utaltak be e két év alatt kórházba, és a beutaltak lényegesen kevesebb időt töltöttek bent, mint a házi gondozás bevezetése előtt. Érthető, hogy a szociális gondoskodás e formája iránt nagy az érdeklődés. A főváros néhány kerületében máris átvették a III. kerületiek tapasztalatait és megszervezték a társadalmi gondozói hálózatot. De bármennyire is előnyös ez a forma, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez egymagában nem old meg mindent. Emellett is szükség van az öregek napközi otthonaira, és — bár kisebb mértékben — a szociális otthonokra. Az öregekről való gondoskodást állandóan napirenden kell tartanunk. Sulyok Katalin 31