Budapest, 1972. (10. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Mezei Gyula: Az oktatás felülvizsgálata után

dig lehetővé váljon a munkásgyerekekkel való hatékonyabb foglalkozás. Az oktatás korszerűsítése megköveteli intézményeink korszerű eszközökkel való ellátását is. Ebben alapvető jelentősége van a könyvnek. Meg kell szüntetnünk azt az állapotot, hogy az iskolában „egy könyvű" diákokat neveljünk. Lehetővé kell tennünk, hogy a diákok a tankönyvek mellett mást is olvashassanak; hogy az iskola mindenekelőtt olvasó embereket neveljen. Ezért tartjuk lényegesnek az iskolai könyvtárak fejlesztését, az iskolák és a közművelődési könyvtárak közötti szoros kapcsolat kiépítését. Ma már az oktatás elképzelhetetlen a különböző audiovizuális eszközök (filmvetítő, televízió, magnetofon, írásvetítő, didaktomat stb.) nélkül. Ebben az esztendőben iskolánként szeretnénk elkészíteni annak tervezetét, hogy mi szükséges egy korszerű iskola felszereléséhez; s ezt állami eszközökből, valamint társadalmi erőforrásból fokozatosan biztosítani kívánjuk. Persze, nem elegendő, hogy ezek az eszközök ott legyenek az iskolában — lehetővé kell tennünk, hogy azokat használják is. Ennek érdekében tanfolyamokat szervezünk, s megtanítjuk a nevelőket a különböző gépi oktatási eszközök használatára, kezelésére. Ilyen központi segítséget kívánunk nyújtani a nevelőknek a feladatlapok elkészítéséhez is, hogy ezzel elősegítsük a programozott oktatás elterjedését. Ha kis lépésekben is, de előbbre kell jutnunk a tartalmi munka korszerűsítésében. Ebben az esztendőben különösen két területen szükséges fejlődést elérnünk. Elsősorban biztosítani szeretnénk, hogy a tanórán a tanulók önálló munkájának nagyobb szerepe legyen. Hadat akarunk üzenni az unalomnak az iskolában. Arra törekszünk, hogy a tanulóknak időben kevesebb elfoglaltságuk legyen — de az adott időt intenzívebben, aktívabban használják fel. A tanulók ugyan nagyon sok időt töltenek el az iskolában, de ez nem javít, sőt inkább ront a helyzeten; felméréseink szerint a tanulók az iskolában töltött időnek csak a töredékében aktívak. Olyan tanóravezetést szeretnénk a fővárosban általánosítani, melyben aktívabb szerep hárul a tanulóifjúságra. Az oktató-nevelő munka ellenőrzését is korszerűsíteni kívánjuk. Azt szeretnénk, ha olyan ellenőrzési rendszer honosodna meg az iskolákban, mellyel a tanulók tényleges ismereteit, gondolkodó készségét, az ismeretek felhasználását nyomon lehet követni, és a végzett tevékenységet lehetne értékelni. Az oktatás korszerűsítése érdekében a főváros iskoláiban sokfajta kísérlet folyik. Ezek közül is kiemelkedőek a matematikai oktatás korszerűsítésére, az általános iskola alsó tagozatában végzett munka hatékonyabbá tételére, az osztályozási, ellenőrzési rendszer fejlesztésére irányuló kísérletek. E kísérleteket figyelemmel kísérjük, és lehetővé akarjuk tenni, hogy a pedagógusok nagy többsége megismerje e kísérleti órák tapasztalatait; ilyen jellegű bemutató tanításokat, tapasztalatcseréket kívánunk szervezni. A következő tanévben több jelentős intézkedést tervezünk iskoláink nevelőmunkájának megjavítása érdekében. A fővárosi iskolák nevelőmunkájában kiemelkedő szerepe lesz a centenáriumi ünnepségekre való felkészülésnek. Nem látványos rendezvényekre gondolunk; intenzívebbé kívánjuk tenni tanítványaink hazaszeretetét, meg szeretnénk ismertetni velük városunk történelmét, fejlődését, megmutatni nekik e nagy város kialakulását, s részessé tenni őket sokszínű fővárosunk életében. Mindezzel azt ^karjuk elérni, hogy szeressék városukat, nőjön ragaszkodásuk szülőföldjükhöz, lakóhelyükhöz, legyenek büszkék erre a városra. Azt szeretnénk, ha a centenáriumi évre való felkészülés elősegítené, hogy szorosabbá váljon a kapcsolat tanulóink és a város lakossága között. Az „Egy üzem, egy iskola" akció, melynek során sok száz üzem nyújtott segítséget iskoláinknak abban, hogy rendezett, tiszta épületben kezdhessék a tanévet, reméljük, tovább folytatódik. Gazdagítani szeretnénk ezt a kapcsolatot, kölcsönössé tenni az iskola és az üzem közötti kontaktust. Sok szép példa van már erre. Az üzem segítséget nyújt az iskoláknak a tanulók pálya-orientálásában, az üzemi munka megismertetésében, a diákok szociális létesítményeinek fejlesztésében, az iskola működéséhez szükséges jobb feltételek biztosításában. Az iskola pedig reálisabbá teszi pályairányítói tevékenységét, segítséget nyújt az üzem kulturális munkájához,-a dolgozók neveléséhez, pedagógiai kulturáltságuk növeléséhez. Erélyes harcot indítunk ebben az évben iskoláinkban a rend és fegyelem megszilárdításáért. Tulajdonképpen mind a nevelők, mind az ifjúság részéről igénylik, hogy az iskolai élet rendjével kapcsolatban néhány kérdésben határozott állásfoglalásunk legyen. Ugyanis, különböző nyilatkozatok alapján, iskoláink elbizonytalanodtak, eltérő értékmércék alakultak ki; ez a tantestületekben és az ifjúság körében egyaránt zavart okoz. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy a következő esztendőben iskoláinkban nagyobb rend és fegyelem alakuljon ki. Biztosítani akarjuk, hogy az iskola munkahely legyen, tanárnak és diáknak egyaránt. Ez szükségessé teszi, hogy tanár és diák úgy jelenjen meg az iskolában, mint munkahelyen. Tartsa tiszteletben a munkafegyelmet, és munkahelyhez megfelelően öltözködjék. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy iskoláink kötelező jelleggel vezessék be a munkaköpenyeket. Gátat kell szabnunk annak a tűrhetetlen jelenségnek, hogy egyesek az iskolát divatbemutatónak tekintik és állandóan versenyre kelnek, hogy kinek a gyermeke tud divatosabb holmiban megjelenni munkahelyén: az iskolában. Nem a munkaköpeny formáját kívánjuk előírni, csupán azt, hogy a munkahelyen munkaköpenyben kell megjelenni. Ez az alsó- és középfokú oktatás egészére vonatkozik. Arra biztatjuk tanárainkat s arra kértük az ifjúsági szervezeteket, hogy együttes küzdelmet folytassanak iskoláinkban az ízléses, kulturált, tiszta megjelenésért. Nem kívánjuk az iskolát valamifajta divatháború színhelyévé tenni. De arra sem biztatjuk tanárainkat, hogy a konzervativizmus fegyverével harcoljanak a divat térhódítása ellen. (Sok elrettentő példánk van erre is.) Ellenben el szeretnénk érni, hogy jó ízlésre neveljük az ifjúságot. Nem a haj hosszúsága, de annak rendezettsége és tisztasága kerüljön a figyelem középpontjába. Az egyszerű, az ízléses, az alkalmakhoz igazodó megjelenési formát követeljék meg iskoláink, és erre neveljék az ifjúságot. A dohányzás ellen következetesen küzdeni kell iskoláinkban. Elsősorban azért, mert a dohányzás az ifjúság szervezetére káros. Emellett szinte valamennyi iskolánkban többszörösen annyi a diák, mint amennyi befogadására az épült. Iskoláink a diákok számára elemi szükségletet kielégítő helyiségeket — mint szertárak, könyvtárak, ifjúsági szervezeti helyiség — sem tudnak biztosítani, nemhogy „dohányzó szobákat". Az pedig elképzelhetetlen, hogy zsúfolt iskoláink dohányfüsttel teljenek meg. Szeretnénk, ha iskoláink következetesen szerénységre nevelnének. Minden erőfeszítésünk ellenére növekednek az iskolába járás költségei. Ez nemcsak egyes iskolaszerek árának emelkedéséből fakad, hanem az iskola funkciójának kiszélesedéséből is. Törekednünk kell azonban arra, hogy felesleges költségeket ne okozzunk a szülőknek. Ne szoktassuk arra az ifjúságot, hogy erején felüli költekezésbe hajszolja magát és családját. Ezért a kulturális rendezvényeknél törekedni kell az egyszerűségre, figyelembe kell venni a gazdasági szempontokat is. Különösen fontos ez a kirándulásoknál. Az iskolai kirándulás nemcsak az egyik legszebb, legkellemesebb színfoltja az iskolai életnek, hanem jelentősége az ifjúság hazafias, esztétikai, érzelmi nevelése szempontjából is felbecsülhetetlen. A kirándulások megszervezésénél azonban figyelembe kell venni, hogy fiatalok kirándulását szervezzük. Nem a maximális kényelem biztosítására kell törekednünk, hanem a gazdag programra. Az egyszerűbb, szerényebb megoldásokat kell keresni. Rendet és fegyelmet akarunk iskoláinkban; de nem az adminisztratív eszközöket kívánjuk előtérbe helyezni. Visszatartjuk minden pedagógus kollégánkat attól, hogy fegyelmik sorozatával küzdjön a tanulók ízlésének megjavításáért, a dohányzás és más káros szenvedélyek eluralkodása ellen; hiszen sok esetben a fegyelmi büntetések nem a kívánt hatást eredményezik. Inkább a meggyőző szó erejére kell támaszkodni, mert eredményt csak az ifjúsággal vállvetve lehet elérni. Meggyőződésem, hogy ifjúságunk nagyrésze tanárai mellé áll a rend és fegyelem megszilárdításáért vívott harcban. Ehhez fel kell ébreszteni az ifjúság felelősségét önmaga és társai iránt, az egész iskola életéért. Ha az ifjúság látni fogja, hogy neki tényleges (nemcsak formális!) szerepet adnak az iskola életében, számítanak tevékeny közreműködésére az iskola belső helyzetének alakulásában, meghallgatják szavát az iskolai követelmények megfogalmazásában, úgy nőni fog felelősségérzetük, magukénak fogják érezni az iskolát. A kulturális tevékenységnek és a sportnak az iskolai nevelésben jelentős szerepe van. Legyen világos mindenki előtt, hogy az iskola az ifjúság személyiségének egészét formálja. Megdöbbentő tapasztalatom volt az elmúlt év végén az egyik érettségi vizsgán. A diákok többsége gazdag ismeretanyaggal rendelkezett a magyar és a