Budapest, 1972. (10. évfolyam)

9. szám szeptember - Hantos János: A városegyesítés centenáriuma elé

ság felvette a harcot a tőkés monopóliumokkal szemben és az első világháború népellenes politikájára forradalommal válaszolt. Az akkor reakciós politikát folytató városvezetést elsöpörte a polgári demokratikus forradalom. Új lehetőségek nyíltak a város, a nemzet fejlődése előtt. Jelentős eseményként említhetjük a főváros közigazgatási szervezetét módosító 1919. évi VII. néptörvény elfogadását, amellyel a főváros vezetését Néptanács vette át, kifejezvén a társadalmi demokratizálódás forradalmi követelményeit. További fejlődés következett be a Tanácsköztársaság idején, amelynek ideiglenes alkotmánya kimondja, hogy „a falvak és városok ügyeit a munkások, katonák és földművesek helyi tanácsai intézik". A budapesti kerületekben, titkos szavazással, önálló tanácsokat választottak, amelyek lakosságuk számának arányában küldtek tagokat az 500 fős központi fővárosi tanácsba. A Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak Budapest főváros közigazgatásának szabályozására készített rendelet-tervezete olyan elveket fogalmazott meg és olyan hatásköröket biztosított a központi és a kerületi tanácsoknak, hogy az elmúlt évben elfogadott új tanácstörvény előkészítő munkálataiban is támaszkodni lehetett e forradalmi jogszabályra. (Részletesen lásd: „Források Budapest múltjából, II. kötet 411—415. oldal.) Az ellenforradalom átmeneti győzelme megtörte és visszavetette a főváros fejlődését. A „bűnös Budapest" nagy árat fizetett a Horthy-kormányzatnak, amely fokozatosan csorbította jogkörét. Kezdetben kormánybiztos kinevezésével, később az ún. fővárosi törvény megalkotásával. De mindig voltak haladó erők, amelyek a város fejlődését szolgálták. A munkásmozgalom az elnyomás éveiben is a dolgozók érdekeiért harcolt és támogatást kapott a haladó értelmiség legjobbjaitól. A 100 év legsötétebb periódusában, a német megszállás és a fasiszta terror időszakában, a budapestiek legjobbjai fegyverrel is védelmezték a fővárost és lakói becsületét. Névtelen hősök és ma is köztünk élő kiváló hazafiak, kommunisták és velük szövetséges öntudatos emberek harcoltak az elnyomás ellen, a szabadságért. A felszabadult, de rombadőlt Budapest lakossága tömegesen vállalta az újjáépítés és az új élet megteremtésének feladatat. Az elmúlt 27 év eredményei évszázados lemaradást számoltakfel.afőváros lakosságának emberibb életfeltételeit teremtették meg. A megtett út nagy. Jogos és indokolt, hogy a városegyesítés történelmi eseményéről a főváros lakossága megemlékezzék. Felvetődhet az a kérdés, miként ünnepelheti a lakosság a városegyesítés évfordulóját? Mit kérhetnek a főváros vezetői a lakosságtól a jubileum kapcsán? Nem többet és nem kevesebbet, mint hogy gondozza és ápolja, építse és gazdagítsa, tekintse magáénak városát. Lehetne azt is mondani, hogy vannak fővárosi vállalatok, intézmények és szervezetek, amelyek mindezt hivatásszerűen végzik. Ez igaz. De itt másról van szó. A Hazafias Népfront tavaszi budapesti konferenciáján elfogadott felhívás — „Együtt Budapestért" — arról tanúskodik, hogy a szocialista világvárossá fejlődött Budapest lakosai a város gazdáiként készülnek a centenárium megünneplésére. Ezt fejezi ki a kibontakozó városszépítési és tisztasági mozgalom, ezt demonstrálja a fiatalok „hat órát Budapestért" társadalmi munkaakciója, a budapesti üzemek iskolákat segítő vállalkozása. Ez tükröződik a helytörténeti mozgalom örvendetes fejlődésében és azokban a szinte megszámlálhatatlan helyi kezdeményezésekben, amelyek a budapestiek leleményességét, városuk iránti szeretetét és városukat gazdagítani akaró aktivitását bizonyítják. A főváros lakosságának új erkölcsi és anyagi értékeket létrehozó kezdeményezéseit semmilyen intézményes megoldás nem pótolhatja. Az ünnep kapcsán így fonódik össze a város és lakossága. Az ünnepi megemlékezés valóban úgy lehet jelentős, ha a centenáriumi programhoz csatlakoznak a budapesti üzemek és szövetkezetek, a hivatalok és különböző intézmények, a tömegszervezetek és egyesületek, az iskolák és ifjúsági klubok, a művelődési házak és a családi otthonok — ha mindezek tevékenységében, életében valahogyan megjelenik a város születésnapja. Megtisztelő Budapest számára, hogy a városegyesítés centenáriumáról a megyék és a vidéki városok is megemlékezéseket terveznek. A megyénként megrendezendő „Budapest-napok", az országos mezőgazdasági termék- és árubemutató, az országos népművészeti kiállítás, a Vándor Sándor munkáskórus és ifjúmunkás énekkari fesztivál, az országos diáknapok és a gyermekrajz-kiállítás mind arról tanúskodik, hogy az ország fővárosának egyesítési évfordulója Budapest és a megyék egymásrautaltságát és összeforrottságát, a munkásparaszt szövetség társadalomformáló erejét demonstrálja. A Népligetben létesítendő Centenáriumi Park, amelyben minden megyének saját terve szerint rendezett területe lesz, szimbolikusan is utal a megyék és a főváros egységére, az ország jelenlétére a fővárosban. Szocialista hazánk szocialista fővárosának történeti eseménye ilyen módon valójában országos visszhangot kap. A centenárium programja azonban arra utal, hogy Buda, Pest és Óbuda egyesítésének 100. évfordulójaeurópoí vonatkozású tanácskozásra is lehetőséget ad. Budapest Főváros Tanácsa ugyanis szeptember végére meghívta az európai országok fővárosainak vezetőit, hogy a centenáriumi megemlékezések ünnepi nyitányaként, egy urbanisztikai kérdéseket tárgyaló találkozón vegyenek részt. Nem protokolláris ünnepi ülésről van szó, hanem a fővárosok vezetőit érdeklő, tartalmas eszmecseréről, amelyre megkülönböztetés nélkül, minden európai ország fővárosának vezetőit meghívták. A találkozó sajátossága, hogy az európai fővárosok vezetői első alkalommal tanácskoznak majd együttesen. Az előkészítő megbeszélések során tapasztalható volt, hogy az európai fővárosok többségében helyeslően, érdeklődéssel fogadták Budapest kezdeményezését. Időszerűnek és szükségesnek tartják a sokoldalú eszmecserét és a fővároiok együttműködésének továbbfejlesztését. 31 európai főváros vezetői jelentették be részvételüket a budapesti találkozón. Hazánk és fővárosunk iránti megbecsülés jeleként is fogadhatjuk, hogy e létében is jelentős megbeszélés Budapest centenáriuma kapcsán jön létre. Méltatni a szeptember végi találkozót, mindenképpen korai lenne. A budapesti meghívás kedvező fogadtatása azonban sok mindenre utal. Feltétlenül jelzi az európai kontinens állapotában végbemenő kedvező változásokat. Jelzi, hogy az európai népek együttműködésre, barátságra, a béke és biztonság tartós fenntartására és szavatolására irányuló törekvéseit hivatalos tényezők is támogatják. Bizonyítja, hogy a békés egymás mellett élés politikája, nemzetközi méretekben, egyre inkább gyakorlattá válik. A tanácskozást időszerűvé és izgalmassá teszi, hogy az európai fővárosok vezetői sok azonos, vagy hasonló problémával küszködnek. A sokoldalú, előzetes véleménycsere eredményeként egyetértés alakult ki a találkozó fő témájáról. A tavaly októberben 24 európai főváros képviselőjének részvételével megtartott konzultáció alapján, a bevezető előadást Szépvölgyi Zoltán, Budapest tanácselnöke tartja. Előadásának címe: „Az európai fővárosok együttműködésének lehetőségei." Az európai fővárosok vezetőinek zöme bejelentette, hogyelőadástkívántartani Budapesten. A választott témák arra utalnak, hogy valóságos tapasztalatcsere válik lehetségessé a fővárosok vezetői között. A nagyszámú előadás pedig jelzi az együttműködés továbbfejlesztésére irányuló szándékot. Az együttműködési készség bizonyára azon a felismerésen alapul, hogy a kölcsönös és sokoldalú információ-csere, a városvezetők személyes találkozásai, a szakemberek tapasztalatcseréi előnyösen befolyásolhatják az egyes városok általános rendezési és konkrét fejlesztési terveit. A tudományos és technikai forradalom fokozódó mértékben denaturálja a nagyvárosok környezetét, amelynek védelme nemzetközi összefogást és összehangolt intézkedéseket követel. A motorizáció térhódításával jelentkező közlekedési robbanás, a nagyvárosok elidegenítő hatásának ellensúlyozása, a különböző korú lakosság igényeinek kielégítése, a szabad idő ésszerű és kulturált eltöltése, a tömeges méretű turizmus támogatása, a kultúra és sport népeket összekötő lehetőségei, mindmind az együttműködés, a tapasztalatcsere egy-egy területét kínálják az európai fővárosok vezetői számára. Remélhető, hogy az európai fővárosok vezetői, saját lakosságuk érdekében, kialakítják az együttműködés továbbfejlesztésének különböző módozatait. A centenárium tehát Budapest lakosságának ünnepe, amelyet magáénak tekint az ország és megemlékeznek róla az európai országok fővárosai is. Nemes ügyet szolgálnak azok, akik e város gazdagodásáért, szépítéséért önzetlen társadalmi munkát vállalnak és személyes közreműködésükkel alakítják szocialista arculatát. 4