Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - Markos Béla: Pest-Buda nyomdái a XVIII. században

MARKOS BÉLA PEST-BUDA NYOMDÁI A XVIII. SZÁZADBAN Az Egyetemi Nyomda épülete az Országház utcában (A kép bal oldalán látható kétemeletes ház) Csigó László reprodukciói 1973-ban nemcsak Budapest egyesítésének százéves jubileu­mát ünnepeljük, hanem azt az ötszázadik évfordulót is, amejy Hess András budai nyomdászra emlékeztet; 1473-ban az ő mű­helyében készült az első magyar­országi nyomtatott könyv, a Chronica Hungarorum. Időrendben Buda volt az első magyar nyomdahely: a magyar­országi könyvnyomtatás Hess András megjelenésével Budán indult meg. De a bátor kísérlet rövid ideig tartott és sokáig folytatás nélkül maradt. Buda­pest máig virágzó könyvterme­lése csak a XVIII. században vette kezdetét. Az első budai nyomdászra em­lékezvén a tizennyolcadik szá­zadra tekintünk hát vissza, hogy felidézzük mai nyomdászatunk kezdeteit, hogy felmérjük és ér­tékeljük a pest-budai könyvter­melés első évszázadának ered­ményeit. A felméréshez és értékeléshez szükséges adatokat a nyomda­termékeket feltáró bibliográ­fiák szolgáltatták.1 A török megszállás másfél év­százada s a felszabadító harcok pusztításai folyamán a két test­vérváros romokban volt. Régi lakói szétszéledtek. Helyükbe a katonai parancsnokság támogatá­sával idegen jövevények: néme­tek, osztrákok, szlávok, olaszok szivárogtak be.2 1720-ban Pestnek 2600, Budá­nak 9600 lakója volt. Budán már működött a jezsuiták kollégiu­ma, amelynek naplóját 1713 óta vezették. Pesten 1717 óta taní­tottak a piaristák. 1723-ban Pestre helyezik az Országos Fő­törvényszéket. íme, azok a kere­tek, amelyek között sor kerül­hetett az első XVIII. századi bu­dai nyomda (Landerer, 1724) te­vékenységének megindulására. Pest népességének növekedé­sével a század második felében már Pesten is sor kerülhetett a nyomdászat megindulására. (Eitzenberger: 1757, Royer: 1774). Az 1780. esztendő adatai (Pesten 13 556, Budán 21666 lakos) azt mutatják, hogy a pes­tiek lélekszáma hatvan év alatt megötszöröződött. A budaiak száma ugyanakkor alig kétszere­sére emelkedett. Ezek az adatok arra a korra vonatkoznak, amikor már Bu­dára költözött a nagyszombati Egyetem s a várbeli Országház utca egykori Corvin-házába ke­rült a budai Egyetemi Nyomda (1777,1784). A pesti Pálosok ko­lostorában Ányos Pál, Verseghy Ferenc és Virág Benedek meg­alakították már azt a Magyar Hazafiúi Társaságot, amelynek céljául a nemzeti nyelv és iroda­lom ápolását tűzték ki. Buda később is lassabban nö­vekszik, mint Pest. Bár 1783-ban a Királyi Udvari Kamara s 1784-ben a Királyi Helytartótanács hivatalai Pozsonyból Budára ke­rülnek, a másik testvérvárosnak az Egyetem Pestre való áthelye­zése kedvez. A század végén (1799) Pest, 29 870 lakójával már népesebb Budánál, amelynek lakosságszá­ma csak 24 306. S politikai, gaz­dasági és kulturális téren is Pesté már a vezető szerep. A fejlődésnek ebből a tenden­ciájából következik, hogy Bécs­ben Trattner (1783), Pozsony­ban Landerer (1784) és Patzkó (1788) elérkezettnek látják az időt arra, hogy Pest-Budán nyomdát nyissanak. Tevékeny­ségük színhelyéül mindhárman Pestet választják. A nyomdák működésének időrendje Bár Buda felszabadítása után a letelepedni vágyó idegen iparo­sok között akadt már egy Quiri­nius Hell nevű nyomdász is, aki 1687-ben — ha az udvari kamara el nem utasítja kérelmét — haj­landó lett volna 200 tallérnyi tá­mogatás reményében Budára te­lepíteni műhelyét. A közviszo­nyok fokozatos javulása azonban csak 37 év múlva tette lehetővé azt, hogy Budán nyomdai tevé­kenység indulhasson. Az első XVIII. századi budai nyomdatermék az Ágoston-rendi szerzetesek országúti rendházá­nak (ma Ferences Rendház, II., Mártírok útja 23.) alapkőletéte­kor készült füzetecske. Címe: „Inscriptio super primum lapi­dem pro Conventu Augustiano die 17 Julii positum Budae in via Regia." Megjelenési éve: 1724. Nyomtatója: Landerer János Se­bestyén, aki valószínűleg Bajor­országból került hozzánk s könyvnyomtató tevékenységét a Vízivárosban kezdte meg. Ő a budai Landerer Nyomda meg­alapítója. Landerer János Sebestyén ne­ve csak 1727-ben bekövetkezett korai haláláig olvasható a budai nyomdatermékeken. Ezután né­hány hónapig özvegye, Veronika a nyomdász, aki már 1728 janu­árjában feleségül megy ura volt faktorához, Nottenstein János Györgyhöz. 1728-tól 1738-ig a szintén Bajorországból származó Nottenstein János György, 1738-1 Magyarország Bibliographiája, 1712—1860. I—IV. kötet, Budapest, 1888—1892., V—VI. kö­tet, Budapest, 1971—1972. A bibliográfia alapján közölt adatok közül az egyes nyomdák működési időhatárait jelző évszámok azokat az éveket je­lentik, amelyekben első illetve utolsó nyomda­termékük ott helyet kapott. A nyomdatermé­kek darabszámai nem adhatnak számot olyan nyomtatványokról, amelyeket a bibliográfia nem tartalmaz (igazgatási, bírósági, üzleti, társadalmi stb. jellegű kiadványok). 2 Schmall Lajos:,,Adalékok Budapest székes­főváros történetéhez" (Budapest, 1899.) cfmű munkájának adatai szerint 1714 táján Pest lakos­ságának 48, Buda lakosságának 52%-a német anyanyelvű volt. A szláv anyanyelvűek közé Pesten a lakosság 26, Budán a lakosság 41%-a tartozott. 40

Next

/
Thumbnails
Contents