Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - A fővárosi mezőgazdaság

Hemző Károly felvétele A melléküzemágak A mezőgazdasági ágazat termelésén kívüli tevékenység részaránya az össztermelésen belül 44% volt, ez 780 millió forint termelési értékkel azonos. Az elmúlt évben az ipari, a szakipari, valamint az egyéb szerelő tevékenység az élelmiszergazdaság és a tanácsok igényeit elégítette ki. A tanácsok részére végzett munka közvetve a lakosság igényeit szolgálja. Az elmúlt évben tanácsi megrendelések alapján 200 millió forint értékű munkát végeztek, elsősorban óvodák, napköziotthonok, iskolák, egészségügyi intézmények építésével és felújításával. Tekintettel az országban kialakult beruházási feszültségekre, a szövetkezetek az elmúlt évben elsősorban azzal foglalkoztak, hogy befejezzék az előző években megkezdett beruházásokat. Ez a legtöbb szövetkezetben megtörtént. 1971-ben — a korábbi évekhez viszonyítva — csak nagyon kevés új beruházásba fogtak. S az MSZMP Központi Bizottságának decemberi határozata után felülvizsgálták az 1972-re és az ezt követő évekre tervezett fejlesztési elképzeléseiket is. A fejlesztési alapok erős igénybevétele miatt a szövetkezetek ebben az időszakban az áthúzódó beruházások teljes befejezésére, a géppark és egyéb berendezések korszerűsítésére koncentrálják erejüket. A jövedelem felhasználása A szövetkezetek 1971. évi felosztható jövedelmükből 533 millió forintot fordítottak részesedési alapra, 11%-kal többet, mint 1970-ben. A fejlesztési alapra szánt összeg 188 millió forint volt, ez 20%-kal kevesebb, mint az előző esztendőben. A részesedési alap növelése a termelés és a munkanap ráfordítás növekedésével függ össze. A fejlesztési alap csökkenése az 1971. január 1-én életbelépett elvonó intézkedésekkel és a biztonsági alap gyarapításával van szoros összefüggésben. A termelőszövetkezetekben dolgozó aktív tagok száma 3%kal, az alkalmazottak létszáma 12%-kal csökkent 1970-hez viszonyítva, és változatlanul nagy a fluktuáció. A tagság vándorlása a zöldségtermesztésben, az építőipari és egyéb ipari ágazatokban volt a legnagyobb. Sok tag azért lépett ki a termelőszövetkezetből, mert öt évvel magasabb a nyugdíjkorhatár és hátrányosabb a családi pótlék-, illetve a gyermekgondozási segélyjuttatás, mint az ipari üzemekben. A tagok személyes jövedelme is csak mérsékelten, néhány százalékkal emelkedett 1971-ben. A közös vállalkozások A saját alapítású vállalkozásokban alapító tagként 11 termelőszövetkezet érdekelt, jelenleg 9 ilyen közös vállalkozás működik; ebből 5 építőipari és technológiai szerelő tevékenységet, 4 ipari szolgáltató tevékenységet folytat, összesen több mint 6 ezer dolgozót foglalkoztatnak. Ennek a létszámnak csaknem a fele tsz-tag. A vállalkozások az elmúlt évben 8.03 millió forint értékű munkát végeztek, nagyobbrészt az építőiparban. A közvetlenül a lakosság részére végzett szolgáltatások értéke 18 millió forint volt. A fentiekből megállapítható, hogy a fővárosi termelőszövetkezetek és közös vállalkozások az elmúlt évben is biztatóan fejlődtek. Olyan alapokat hoztak létre, amelyek hosszú távon is jól szolgálják Budapest élelmiszergazdaságát. Az eredményes év után a termelőszövetkezeteket a „hogyan tovább?" kérdése foglalkoztatja. A múlt évben megjelent közgazdasági szabályozók és egyéb intézkedések ugyanis új helyzet elé állították a tszeket. Alaposan át kell értékelniük a tervidőszakra vonatkozó elgondolásaikat. Ez nem kis gondot jelent, mert a fővárosi termelőszövetkezetek az elmúlt években jelentősen kiterjesztették tevékenységüket. Céljuk az volt, hogy az új beruházásokból származó bevételekből biztosítsák a mezőgazdasági ágazatok, az állattenyésztés fejlesztéséhez szükséges összegeket, illetve a beruházásokra felvett hitelek törlesztését. Az 1048. kormányhatározat értelmében fővárosi termelőszövetkezet csak akkor folytathatja tovább gépipari, vegyipari és könnyűipari tevékenységét, ha azt valamennyi érdekelt tárca és a Fővárosi Tanács vezetőiből alakult bizottság lehetővé teszi. Erre a tevékenységre, illetve az ebből származó jövedelmekre viszont a tsz-eknek nagy szükségük van, a korábbi években létrehozott jelentős beruházások hiteltörlesztéséhez és további fejlesztéseikhez — nem utolsósorban az élelmiszerfeldolgozás és a közvetlen értékesítés, a lakosság jobb ellátása terén rájuk váró feladatok teljesítése érdekében. 29