Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - A kereskedelem munkaerő gondjairól

ISOLABELLA ISOLABELLA ISOLABELLA ISOLABELLA ISOLABELLA ISOLABELLA ISOLABELLA ISOLABELLA FÓRUM munkaterületeken és munkakörökben kötnek le feleslegesen, egyéb helyeken hatékonyabban foglalkoztatható dolgozókat. A bolti vevőáramlás mérései alapján határozzák meg az optimális nyitvatartási időket és alkalmazzanak a forgalom alakulásához jobban igazodó munkaidőbeosztási rendet. Ennek kidolgozásában fokozottabban támaszkodjanak a vállalatok a boltvezetők javaslataira, elképzeléseire. A bolti munkafolyamatok részletes elemzése alapján fel kell tárni és a munkafolyamatok rendezésével, a kisgépesítés, a munkát könnyítő egyszerűbb munkaeszközök (kiskonténeres áruszállítás, targonca stb.) szélesebb körű elterjesztésével hasznosítani kell a meglevő munkaerőtartalékokat. A dolgozók fokozottabb megbecsülése érdekében törekedjenek arra, hogy a személyi jövedelmek erősebben tükrözzék az egyéni teljesítményeket. A végzett munka mennyiségét és minőségét jobban kifejező kereseti arányok biztosítására körültekintően meg kell határozni azokat az ösztönzési rendszereket, amelyek a legmegfelelőbbek a társadalom, a vállalat és az egyén szempontjából. Elengedhetetlen követelmény a törzsgárda-tagok, az egy helyben töltött munkaviszony egyre méltányosabb anyagi és erkölcsi elismerése. Biztosítani kell a mindennapi munkában hasznos segítséget nyújtó, a munka gyorsítását és könnyítését célzó eszközök beszerzését. A munkaerőállomány megbecsülését jelenti, ha gondoskodnak a dolgozók napi problémáinak megoldásáról, segítséget nyújtanak továbbtanulásukhoz, szakmai képzettségük fejlesztéséhez. Tudják, hogy a még számbajöhető lehetőségek — munkaidőcsökkentés, hálózatfejlesztés, további anyagi ösztönzés stb. — sem tudják megoldani, legfeljebb mérsékelni a létszámgondokat. Korszerű munkaerőgazdálkodással és munkaerőszervezéssel, a meglevő lehetőségek rugalmasabb kihasználásával további erőfeszítéseket kell tenni a létszámhiány fokozatos rendezésére. Ennek segítése érdekében a Fővárosi Tanács kereskedelmi Csigó László felvétele főosztálya a közelmúltban a következő fontosabb feladatokra irányította a vállalatok figyelmét: A meglevő munkaerőállomány ésszerű felhasználása érdekében a bolti munka-és üzemszervezési lehetőségek maximális kihasználásával gondoskodjanak a vállalatokon belül szükségessé váló létszám-átcsoportosításról. Közgazdasági elemzések alapján tárják fel, hogy milyen A szakmunkásképzés Három szakmunkásképző iskola tartozik a kereskedelmi főosztály irányítása alá. A három iskolában 14 kereskedelmi és 5 vendéglátóipari szakmában képeznek szakmunkásokat. A képzés a főváros egészére vonatkozik, sőt, egyes szakmákban országos képzés folyik. Mint iskolafenntartó, a Fővárosi Tanács biztosítja a szakmunkásképzés személyi és tárgyi feltételeit. A szakmunkásképző iskolákban az 1971—72-es tanévben 7338 tanulót és 4474 felnőtt hallgatót oktattak, a következő, szakma szerinti megoszlásban: kétharmad részük kereskedelmi, egyharmad részük vendéglátóipari szakmát tanul. A kereskedelmen belül fele-fele arányban oszlik meg az iparcikk-és az élelmiszerkereskedelmi tanulók létszáma. Az általános képen belül az élelmiszerkereskedelemben a legsúlyosabbahelyzet. Ide jelentkezik a legkevesebb tanuló, mert itt nagyon nehezek a munkakörülmények. Az állandó létszámhiány miatt a tanulókat gyakran munkába állítják. Az elmúlt tanévben az igény 60 százalékát tudták csak beiskolázni. Emellett ebben a szakmában van a legtöbb vidéki tanuló: 47 százalék. A budapesti kereskedelmi hálózatban dolgozók létszáma az utóbbi tíz év során 15 ezerrel emelkedett. 90 százalékuk a szakmunkás iskolákból került ki. Azonban a 85 ezer fővárosi kereskedelmi dolgozóból csak 40 ezer szakképzett. A szakképzetlenek kiképzése esti tagozaton történik. A három budapesti szakiskolában 140 jó felkészültségű tanár működik. Az 1970-ben megjelent belkereskedelmi minisztériumi rendelet új alapokra helyezi a gyakorlati oktatást. Előírja, hogy a napi bolti oktatás mellett heti négy órás órarendi gyakorlati oktatást is be kell vezetni. Ennek megvalósítása most folyik. A szakmunkásképzés eredményei mellett van két olyan probléma, amelyet a kereskedelmi főosztály nem tud megoldani. Az egyik a beiskolázás. Mivel mostanában már csökken az általános iskolát végzett korosztály száma, a beiskolázás csak az igények 50—80 százalékát éri el, különösen az élelmiszeriparban, hús-, vas-edény bolti és a vendéglátóipari tanulóknál. A vállalatok tudják ezt és igyekeznek vonzóvá tenni a fiatalok számára ezeket a szakmákat. A másik megoldatlan probléma a tantermi helyzet. Reggeltől estig zsúfolt tantermekben, s jórészt bérelt termekben folyik az oktatás. Ezért a következő ötéves tervben szükség van egy kereskedelmi szakmunkásképző iskola felépítésére. Az új vendéglátóipari szakmunkásképző iskola műszaki tervei már készülnek, az építkezést az év végén, vagy a következő év elején kezdik meg. A költségeket a Belkereskedelmi Minisztérium biztosítja. Sz, G. 27