Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - A kereskedelem munkaerő gondjairól

Miért lassú a kiszolgálás? Javaslatok a kereskedelem munkaerőgondjainak enyhítésére Budapesten bonyolódik le az ország kiskereskedelmi forgalmának csaknem egyharmada. 1970-ben — 1960-hoz képest — 85%-kal volt magasabb a forgalom: tíz év alatt 22,2 milliárd forintról 41 milliárdra növekedett. Ugyanakkor a kiskereskedelem és a vendéglátóipar alkalmazottainak száma csupán 23%kal gyarapodott: 82 500-ról 102 000-re. A kiskereskedelmi boltok és a vendéglátóipari üzemek létszámhelyzete súlyosnak mondható. A vállalatoknak pedig nincs lehetőségük arra, hogy a forgalom növekedésével arányosan biztosítsák a létszámszükségletet, mivel a főváros munkaerőforrásai ezt nem fedezik. Budapesten a forgalom mintegy 60%-át a Fővárosi Tanács kereskedelmi főosztályának felügyelete alá tartozó kiskereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok bonyolítják le. Az áruforgalmat — a bolti létszám csökkenése ellenére — jelentősen növelték az utóbbi években. (A forgalom növekedésével arányosan a létszámnak kb. 5 ezerrel kellett volna emelkednie.) Ez a helyzet annyira igénybevette, megterhelte főleg az élelmiszerboltok dolgozóit, hogy helyenként már-már veszélyben forog a vásárlók zavartalan kiszolgálása. Egy-egy eladóra mind több vásárló jut, tehát lassul a kiszolgálás. A vállalatok betegség esetén, szabadság idején nem tudnak helyettesről gondoskodni, így — főleg nyáron — kénytelenek egyes üzleteket rövidebb-hosszabb ideig zárva tartani. 68 000 kilépő A tanácsi kiskereskedelmi vállalatok tervezett árubevétele öt év alatt 36%-kal — 23 és fél milliárd forintról 32 milliárdra— növekszik. Ugyanakkor mindössze 7%-nyi — 4200 főnyi — létszámnövekedést terveztek, holott reálisan legalább 6 és fél ezer újabb dolgozóra lenne szükségük. Erre azonban nincs lehetőség, mivel 1971—75 kö-26 zött Budapesten foglalkoztatható munkaképes korú népesség mindössze 18 000-rel gyarapodik. Ebből a kereskedelemre — beleértve a bel- és külkereskedelem valamennyi alágazatát — 6000 dolgozó jut. Az esetleg jelentkező többletmunkaerő — érthetően — a jobb feltételeket nyújtó munkahelyeken helyezkedik el majd. Ilyen körülmények között tovább romlik a kereskedelem létszám helyzete, a legkedvezőtlenebb körülmények között levő üzletekben pedig kritikussá válhat. Bár az utóbbi esztendőkben történtek intézkedések mind az anyagi feltételek, mind a munkakörülmények javítása érdekében, a helyzet mégis, az elmúlt évben is, tovább romlott: a tanácsi kiskereskedelemben az előző, az 1969-es évinél nagyobb forgalmat kevesebb létszámmal bonyolítottak le. Változatlanul a bolti eladók, a vendéglátóipari konyhai kisegítő dolgozók, a segédmunkások és a takarítók hiánya okozza a legtöbb gondot. Évek óta igen nagy a kereskedelemben a munkaerővándorlás: a budapesti tanácsi kereskedelemben 1971-ben 68 000 dolgozót vettek fel — és ugyanennyi lépett ki! Ezer dolgozóra 1160 belépő, illetve kilépő dolgozó jut. A vendéglátóiparban még rosszabb a helyzet. Itt egy év alatt a dolgozók csaknem kétszerese kicserélődik. A kilépők több mint a fele ipari üzemekben, az építőiparban és a népgazdaság más területein vállal munkát. A dolgozók a kedvezőtlen munkabeosztással, az alacsony kereseti lehetőséggel és a mostoha munkakörülményekkel indokolják kilépésüket. A kereskedelmi dolgozók csaknem háromnegyed része nő. Hátrányos számukra a késő délutánig, estig tartó munkaidő, a rendszeres túlórázás, a szombaton késő estig, sőt sok helyen a vasárnapra is kiterjedő üzleti nyitvatartás. Ugyanakkor keresetük jelentősen elmarad a más munkaterületeken foglalkoztatottak keresetétől. Ami a munkakörülményeket illeti: egy élelmiszerüzletben dolgozónak havonta általában három és félezer vásárlót kell kiszolgálnia, és több mint 80 mázsa súlyt kell többszörösen megmozgatnia (áruátvétel, raktározás, árukirakás, eladás, árukiadás). A kiskereskedelemben még alig vannak olyan árumozgató gépek, amelyekkel a munka könnyíthető. Mindezek mellett a kereskedelmi hálózatban nem lehet az ipari üzemekhez hasonló egészségügyi és szociális feltételeket teremteni, nem lehet megoldani a dolgozók szervezett étkeztetését, a családanyák kisgyermekei részére pedig a bölcsődei-óvodai elhelyezést. Az elmúlt évben történt intézkedések csak enyhítették, de nem oldhatták meg a vállalatok problémáit. 1971-ben a tanácsi kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok összesen 42 millió forint összegű központi bérpreferenciát számolhattak el. Ezzel átlag mintegy 200 forinttal emelkedett havonta a dolgozók alapbére. Idén a tanácsi élelmiszerkereskedelem újabb nyolc és félmillió forintos központi béremelésben részesül. Az elmúlt esztendőben a Fővárosi Tanács kereskedelmi főosztálya a felügyelete alá tartozó vállalatok és intézmények részére — a létszámhiány enyhítésére — 2700 olyan nyugdíjas alkalmazását engedélyezte, akiknek évi keresete a nyugdíjon felül meghaladja a 6000 forintot. Évek óta folyik a kiszolgálás korszerűsítése. Ennek eredménye, hogy például valamennyi — e célból átalakítható — élelmiszerüzlet önkiszolgáló rendszerben működik. Történt hasonló előrehaladás a vendéglátás terén is, de az iparcikkkereskedelemben még kiaknázatlan lehetőségek vannak. Történtek kezdeményezések a fizikai munka könnyítésére, a kisgépek alkalmazására, és egyre növekszik az előre csomagolt áruk részaránya. Az újonnan épülő üzletekben, áruházakban pedig modern technikai és technológiai megoldásokkal, megfelelő szociális és egészségügyi körülmények között folyhat a munka. A felsorolt intézkedések nagy része nem befejezett, megvalósításuk folyamatosan történik és az újabb lehetőségek mellett szélesebb körben fokozódhat. Feladatok és lehetőségek A fővárosi kereskedelem vezetői reálisan látják a helyzetet.