Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - Medveczki Ágnes: Budapest közlekedése — múzeumban

Ezt az áramszedést „budapesti rendszernek" is nevezték. A földalatti vasút faburkolatú motorkocsijának rendkívül szép kidolgozású modelljére méltán büszke a múzeum, magára a vasútra pedig mindnyájan büszkék lehetünk; hiszen az 1896-ban megnyílt vasút kontinensünk első földalatti villamosvasútja volt. A villamosmodelleket nézegetve feltűnik, hogy színük nem egyforma. A két villamos társaság, a Budapesti Városi Villamos Vasút és a Budapesti Közúti Vasút (a korábbi lóvasút társaság) konkurrencia-harca ebben is megnyilvánult; a BVW sárgára, a BKVT barnára festette kocsijait. A villamosvasutak dolgozóinak életkörülményeiről régi okmányok tesznek tanúságot. Megtudjuk, hogy napi 14—17 órát dolgoztak, felvételkor óvadékot kellett letenniük, ha házasodni akartak, nősülési engedélyt kellett kérniük. Életkörülményeik javításáért 1900-ban nyúltak először a sztrájk fegyveréhez. Az első világháború a villamosközlekedésben is éreztette hatását. A munkaerőhiányt a nők munkábaállításával enyhítették. 1914-ben alkalmaztak először kalauznőket. 1918 novemberében egyesítették a fővárosi villamosvállalatokat s megalakult a Budapesti Egyesített Városi Vasút. Elsőrendű feladata az egységes villamoshálózat kialakítása volt. Ugyanis a magánvállalatok saját érdekeiknek megfelelően építették vonalaikat, a viszonylatokat nem hangolták össze. A Tanácsköztársaság fennállása alatt érdekes terveket alkottak; legjelentősebb ezek közül a múzeumban is bemutatott gyorsvasút-hálózati terv. 1915. március i-én kíváncsi emberek álltak meg az Andrássy úton (Népköztársaság útja). Űj közlekedési eszköz jelent meg a pesti utcán! Az Andrássy út— Kígyó (Felszabadulás) tér útvonalon megindult a Székesfővárosi Közlekedési Vállalat Rt. első autóbuszjárata. A háborús benzin és gumiabroncs hiány okozta néhány éves szünet után, 1921-től vált rendszeressé az autóbuszközlekedés. Az akkumulátoros és a benzinüzemű emeletes pesti autóbuszok forradalmi újítást jelentettek fővárosunk közlekedésében. Az autóbuszközlekedés az 1930-as évektől fejlődött nagy léptekkel. Újabb járműveket szereztek be; 1932-től — sok világvárost megelőzve — Diesel üzemű autóbuszokat állítottak forgalomba, Ganz-Jendrassik, majd Láng-Diesel motorokkal. 1939-ben már a fővárosi tömegközlekedés 14%-át autóbuszok bonyolították le. Időközben a villamosközlekedés is fejlődött. Még 1923. január i-én megalakult a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt, hét különböző közlekedési vállalat átvételével. A Főváros a BSZKRT-ot Budapest egyetlen tömegközlekedési vállalatává akarta fejleszteni. A BSZKRT csökkentette a viszonylatok számát, a hálózatot egységessé tette. Az egész hálózaton áttértek a felsővezetékes áramszedésre, jelentős pálya- és jármű-rekonstrukciót hajtottak végre. Villamosították a fogaskerekű vasutat, korszerűsítették a földalattit. 1932-ben az autóbuszüzemet is átvették. Az 1933-as év nemcsak a kisszakasz rendszer bevezetésével hozott újdonságot a fővárosi közlekedésben, hanem egy újabb közlekedési eszköz üzembeállításával is. 1933. december 16-án indult el az első „trolleybusz", a Vörösvári út és Bécsi út találkozásától az óbudai temetőig. Budapest egyetlen trolibusz-vonala a második világháborúig volt üzemben. A forgalmat három kocsi bonyolította le, amelyeket a Ganz, illetve a MÁVAG gyárban készítettek. Az első magyar gyártmányú trolibusz modelljét is bemutatja a múzeum. A második világháború kezdetén ismét jelentkező gumiabroncshiány akadályozta az autóbuszközlekedést. Ezért 1941-ben (a jobb oldali közlekedésre való áttérés után) az autóbuszokat sínautóbuszokká alakították. Ez a meglehetősen zajos közlekedési eszköz — modelljét a mai gyerekek csodálkozva nézegetik — nem bizonyult népszerűnek, s hamar meg is szüntették. A háború felmérhetetlen károkat okozott a főváros közlekedési berendezéseiben és járműveiben. A felszabadulás után újjáépültek a hidak, a vasutak. A tönkrement járműveket kijavították, s 1945. május i-én a Körúton megindult a villamos. Közlekedésünk 1945 utáni fejlődését — ami igen jelentős, noha csúcsforgalom idején hajlamosak vagyunk ezt tagadni! — már jobban ismerjük. A főváros hatalmas panorámaképén elhelyezett modern járművek modelljei érzékeltetik a mai közlekedés bonyolultságát. A felszabadulás óta eltelt időszak legfontosabb eseményeit fotók vagy modellek reprezentálják; így a csepeli gyorsvasút megnyitását 1951. május i-én; 1949. decemberében a trolibusz megindulását; az első csuklós járművek üzembeállítását; a HÉV modernizálását — s végül a metró építését. Budapest távlati közlekedésfejlesztési tervének bemutatásával zárul a múzeum új kiállítása. A háború előtti . . . 25 és a mai Erzsébet-híd modellje